Két hetes nyaralásunk első állomása Verona volt. Aztán Firenze, Pisa és Livorno következett, majd komppal átmentünk Korzikára. A francia kitérő után az utolsó napokat ismét olasz földön töltöttük, San Marino környékén.
Ez a poszt Pisáról szól.
Mivel az eredeti terv szerint 1 hetet a kontinensre és 1 hetet a szigetre szántunk, Pisára 1 napunk maradt. Mi másra is fordíthattuk volna, mint a híres Pisai ferde torony megnézésére?
Pisa Toszkánában található, az Arno-folyó partján. A régészeti kutatások megerősítették etruszk múltját, kiemelkedő tengeri kereskedelmi szerepét és hadiflottájának jelentőségét. A Pisai dóm építése is az egyik hadizsákmányból kezdődik el 1064-ben. A dóm, a ferde torony, a keresztelőkápolna és a temető egy hatalmas zöld területen, a Piazza del Duomo vagy „Piazza dei Miracoli” téren található. A "Csodák tere" az UNESCO Világörökség része. A látvány lenyűgöző és nagyon teátrális! A haragos zöld fű, a kék égbolt még jobban kiemeli az épületek karakterét. A piazza érdekes módon nem a város központjában helyezkedik el, hanem a település szélén.
A Pisát körülvevő falak építését Cocco Griffi konzul kezdte el (korábban is voltak falak). Római stílusú falazási technikával készültek, többféle anyag felhasználásával, 20 kapuval és tornyokkal. Mára csupán 5km maradt fenn a monumentális építményből. Legjelentősebb kapuja a Porta Nuova, amely Cosimo Medici utasítására készült és innen nyílik a legjobb kilátás a Piazza del Duomo épületeire.
A Piazza dei Miracoli román stílusú katedrálisát (Pisai Dóm vagy Santa Maria katedrális) 1064-ben alapították nem sokkal azután, hogy Pisa győzelmet aratott Palermo városa felett. 1100-ig a munkát Buscheto építész irányította, de az utolsó szakaszban Rainaldo vette át az építkezés vezetését. A katedrális érdekessége, hogy a külső márvány borítás több helyről származik és sok az újrafelhasznált anyag. Az északi és déli falak is különböző típusú kőből épültek. Szintén hozzájárul a különleges hatáshoz, hogy többféle kultúra és művészeti hatás keveredett az építése során. A román stílus mellett fellelhetők az arab, a bizánci és ókori díszítőművészet jegyei is. Az épület bronz ajtóit különféle firenzei művészek öntötték a 17. században. Közülük a legjelentősebb a torony felé néző, ezt Pisano készítette. Ez az egyetlen ajtó, amely túlélte az 1595-ös tűzvészt.
A katedrális latin kereszt formájú, apszisban végződő központi hajóval, négy folyosóval és kereszthajóval. A központi hajót monolit gránitoszlopok szegélyezik, az elliptikus kupolát freskók díszítik. A hajó, a kereszthajó és a presbitérium feletti aranyozott kazettás mennyezetet Domenico és Bartolomeo Atticciati faragta. A kereszthajós pilaszter mellett található a Pisano által készített szószék. A nyolcszögletű építményt bibliai történeteket ábrázoló faragások és egyházi tematikájú szobrok ékesítik.
A pisai Szent János keresztelőkápolna - Battistero di San Giovanni - jelentős méretével tűnik ki: Az építkezést 1153-ban kezdte Diotisalvi, akinek az aláírása az egyik pilléren is látható. Kör alaprajza határozott utalás a jeruzsálemi Szent Sírra. Az épületben nyolc nagy oszlop váltakozik négy pillérrel. A nyolcszögletű keresztelőkút Bigarelli munkája. Valószínűleg régen az esővíz a kúthoz a kupola központi nyílásán folyt be, ahol most a Szent János-szobor magasodik.
A Campo Santo-t - a temetőt - Federigo Visconti érsek utasítására építtették a katedrálist körülvevő római szarkofágok számára. A bennük lévő holttesteket kezdetben az épület külső udvarába temették el, ahova a földet a tengeren szállították az 1146-os második keresztes hadjárat során a Kálvária-hegyről, a Golgotáról. Innen ered a Campo Santo név is. A kifejezést eredetileg csak a pisai épület megjelölésére használták, majd kiterjedt a temetőre is. A temetkezési hely monumentális, kicsit egy kolostor kerengőjére emlékeztet.
A Pisai torony - Torre di Pisa - a román művészet ékköve, Pisa leghíresebb műemléke és a modern világ 7 csodájának egyike. A torony valójában a dóm óratornya. Építése 3 szakaszban történt 177 éven át és már a 3. emelet előtt elkezdett dőlni. 1993-ban 600 tonna ólmot helyeztek a dőléssel ellenkező oldalra, majd huzalok "tartották", végül a talajt több ezer tonna betonnal erősítették meg. A dőlése most kb. 4 méter. Az épület 55,86 méter magas, 8 emeletes és körülbelül 294 lépcsőfok vezet a tetejébe. Feltétlenül gyalogoljunk fel, ugyanis innen látjuk át igazán a tér szerkezetét és az épületek egymáshoz való viszonyát.
Pisa után Livornoba utaztunk, ahol Montenero-ban foglaltunk szállást. A Livornotól nem messze fekvő kis település a 18. század óta kedvelt nyaralóhely valamint kiemelt zarándokhely. A Mária kegyhely magasan fent a dombon található, és az eredeti kis kápolna mára komplexummá nőtte ki magát.
Livorno számunkra "csak" az összeköttetési pontot jelentette a kontinens és Korzika. Csak egy rövid időnk volt a városban és másnap reggel már hajóztunk is tovább. Méltatlanul kimaradt a programunkból, pedig itt van látnivaló bőven.
A nyaralásunk első szakasza befejeződött, a következő napokat már Franciaországban töltöttük.
Utazás: 2015. augusztus
Poszt: 2024. március
Kapcsolódó tartalom: Nyaralás Korzikán, Rómeó és Júlia nyomában Veronában. Firenze, a reneszánsz bölcsője
