top of page

Rómeó és Júlia nyomában Veronában

Frissítve: ápr. 20.

Verona, Olaszország

Két hetes nyaralásunk első állomása Verona volt. Aztán Firenze, Pisa és Livorno következett, majd komppal átmentünk Korzikára. A francia kitérő után az utolsó napokat ismét olasz földön töltöttük, San Marino környékén.

Ez a poszt Veronáról szól. 

Amikor összeraktuk az útitervet, a WOW érzésre Firenzében vártunk. Ehhez képest Verona lett a szerelmünk és az eddig megismert olasz városok egyik legkedvesebbike. Miért? Mert a rohanó és zaklatott  élet Veronában egy pillanatra lelassult és csak a pozitív dolgokat hagyta maga után. Az emlékek, a vágyak és az álmok eggyé olvadtak, akárcsak Fellini filmjeiben. Verona az igazi dolce vita megtestesítője lett számunkra.

Szállásunk a belvárosban volt, pár száz méterre az Arena di Verona-tól. Első utunk is idevezetett.  Az I. sz. 30-ban fehér és rózsaszínű mészkőből építették és 30 ezer néző befogadására volt alkalmas. 1117-ben egy földrengés szinte teljesen elpusztította a külső gyűrűt, de ennek ellenére a pompájából mit sem vesztett és mai napig az egyik legjobban fennmaradt aréna. Tökéletes akusztikája új funkciót adott az épületnek. Híres opera előadások és koncertek kerülnek a falai között megrendezésre. Nehéz párhuzamot vonni - és nem is kell - Verona arénája és a római Colosseum között. Mindkettő lenyűgöző és impozáns épület, a múlt egy megmaradt darabkája. Verona esetében a múlt összekapcsolása a jelennel és tartalommal megtöltése jobban sikerült.

Az Arénától elsétáltunk a Piazza delle Erbe térre, Verona dobogó szívébe, a régi Fórum helyszínére. Sokak szerint ez Olaszország legszebb tere. Szebbnél-szebb épületek ölelik körbe és tele van kis boltokkal, éttermekkel, kávézókkal.

Északi oldalán a 84 m magas Torre dei Lamberti emelkedik ki a házak közül. Az eredetileg 37m magas tornyot 1173-ban építtette a Lamberti család. Egy villámcsapás utáni felújítás során megemelték és így érte el a jelenlegi, 84 méteres magasságot. A toronyba 368 lépcső vezet (van lift is) és a tetejéről csodálatos látvány tárul a városra. Feltétlenül menjünk fel, a panoráma miatt (is) kihagyhatatlan pont Verona felfedezése során.

Verona városába régen 2 kapun, a Porta Borsari-n és a Porta Leoni-n lehetett bejutni. Mindkettőnek 2 íves nyílása volt egymáshoz kapcsolódó oszlopokkal, tetején háromszög oromfallal. A Porta Leoni egyik fele leszakadt, de a Borsari még ma is áll. 

Nem messze a Piazza delle Erbe-től áll az a ház, amely Shakespeare Rómeó és Júlia művében a híres erkélyjelenet színhelye. Az épület a XIII. században épült és a bejárati boltív a Capulet család címerét ábrázolja. Az udvarában található a híres erkély, amelyet 1936-ban építettek a házhoz. Az udvaron áll Júlia bronz szobra és a palotában kialakítottak egy eredeti, XIV. századi otthont is. A belső udvarba vezető boltíves kapualj telis-tele van szerelmes üzenetekkel. De lehet levelet is írni. :-)

A Castelvecchio 2015-ben kapott nagy hírverést, amikor a múzeumából többek között Tintoretto, Mantegna és Rubens festményeket loptak el. Ez volt Olaszország legnagyobb műkincsrablás. Szerencsére a képek megkerültek és a tetteseket elfogták. Az épület eredetileg a Scala család kastélyának készült, de bukásuk után városi erőd funkciót kapott. Bár egy egységnek tűnik, három, fallal körülhatárolt területből áll a komplexum. Az udvaron kapott helyet a helyőrség, az emeleten pedig maga a lakótér helyezkedett el. A múzeum kiállítóterei Carlo Scarpa építész irányítása alatt érték el végleges stílusukat. A Castelvecchio hídja - Ponte di Scaligero - a XIII. század mérnöki remekműve. A cölöpök és az íves áthidalók alapja helyi kőből készült, a híd többi része téglából. A visszavonuló németek 1945-ben felrobbantották, az újjáépítés 1951-ben fejeződött be.

15A Scaliger sírok (a Scala vagy Scaliger család Verona uralkodó családja volt) - öt elemből álló gótikus stílusú sírcsoport - a Santa Maria Antica templomon kívüli udvarban találhatók. Lépcsőmotívummal díszített kovácsoltvas rács védi a baldachinnal szegélyezett szarkofágokat, a kerítés kőoszlopaiban szentek szobrai láthatók, a sírok tetején pedig legtöbbször az elhunytat ábrázoló szobor kapott helyet. A történészek szerint az épületegyüttes a gótikus művészet egyik legkiemelkedőbb példája.

A Chiesa di Santa Anastasia Verona legfontosabb gótikus stílusú vallási emléke. A templom építése 1290 körül kezdődött egy korábbi templom helyén, és egy évszázadig tartott. Olasz gótikus stílusú, belseje tizenkét nagy fehér márványoszloppal egy hajóra  és 2 folyosóra tagolódik, amelyeket keresztezett boltíves mennyezet köt össze. A templom alaprajza latin kereszt, négy kápolnával körülvett nagy apszissal. A belső tér gazdagon díszített, kiemelkedő jelentőségű darabja  a Pellegrini-kápolna felett látható Pisanello freskó, a Szent György és a hercegnő. 

A San Zeno Maggiore Szent Zéno püspök után kapta nevét. Egy román stílusú épületegyüttesről beszélünk, amely a templomból, a presbitériumból, a  harangtoronyból és a templomkertből áll. A katedrális érdekessége, hogy kriptája Shakespeare Rómeó és Júlia darabjának esküvői helyszíne, de itt található Szent Zeno sírja is. 

Verona eddig bemutatott nevezetességeit gyalogosan néztük meg. A város magja nem nagy, a látnivalók nincsenek egymástól nagy távolságra. 

Azonban a Castel San Pietro erődhöz buszra szálltunk. Az épület a hasonló nevű dombon áll és ha együtt szeretnénk látni Verona nevezetességeit és magát a várost is, ne hagyjuk ki ezt a lehetőséget. Innen talán még jobban élvezhetjük a Ponte Pietra hidat vagy az ókori római színházat, a Teatro Romano-t  1398-ban egy korábbi erőd romjaira építtették. Az épület alig több mint négyszáz évig állt, majd 1801-ben a francia katonák lerombolták. A jelenlegi épületet Petrasch osztrák ezredes neoromán stílusban tervezte, amelyet a neoklasszikus stílusnál alkalmasabbnak tartottak katonai használatra.  

A család itt két részre oszlott. Az egyik fele még egy darabig nézelődött a dombon, majd visszament a szállásra. Mi pedig elsétáltunk a Giardino Giusti-ról elnevezett kertbe, amely Verona egyik legszebb késő-reneszánsz kertje. Ellentétben a klasszikus olasz kerttervezési koncepcióval, amikor az épület egy dombon helyezkedik el, itt az épület mögötti tér felfelé nyílik ki. A nagy, ciprusokkal szegélyezett ösvény (Goethe kedvence) két különálló részre osztja a teret: az erdős rész egy barlangos teraszra vezet, majd tovább kis lépcsőkön egy kilátóhoz érünk. A másik oldalon klasszikus olasz kert található. A háború nagy pusztítást végzett a növények között, de a gondos munka és az idő lassan begyógyította a sebeket. 

Verona egy két hetes utazás első állomása volt. Innen Firenzébe mentünk tovább, majd Pisa, Livorno és Korzika következett.

Az itt eltöltött két nap minden percét imádtuk és azóta is visszavágyunk.

Utazás: 2015. augusztus

Poszt: 2024. március

Kapcsolódó tartalom: Nyaralás Korzikán


Verona, Olaszország


Comments


bottom of page