Rómeó és Júlia nyomában Veronában

2024. febr. 25.

4 perc olvasás

Frissítve: 2025. dec. 27.

Két hetes nyaralásunk első állomása Verona volt. Aztán Firenze, Pisa és Livorno következett, majd komppal átmentünk Korzikára. A francia kitérő után az utolsó napokat ismét olasz földön töltöttük, San Marino környékén.

Ez a poszt Veronáról szól.

Amikor összeraktuk az útitervet, a WOW érzésre Firenzében vártunk. Ehhez képest Verona lett a szerelmünk és az eddig megismert olasz városok egyik legkedvesebbike. Miért? Mert a rohanó és zaklatott élet Veronában egy pillanatra lelassult és csak a pozitív dolgokat hagyta maga után. Az emlékek, a vágyak és az álmok eggyé olvadtak, akárcsak Fellini filmjeiben. Verona az igazi dolce vita megtestesítője lett számunkra.

Szállásunk a belvárosban volt, pár száz méterre az Arena di Verona-tól. Első utunk is idevezetett. Az I. sz. 30-ban fehér és rózsaszínű mészkőből építették és 30 ezer néző befogadására volt alkalmas. 1117-ben egy földrengés szinte teljesen elpusztította a külső gyűrűt, de ennek ellenére a pompájából mit sem vesztett és mai napig az egyik legjobban fennmaradt aréna. Tökéletes akusztikája új funkciót adott az épületnek. Híres opera előadások és koncertek kerülnek a falai között megrendezésre. Nehéz párhuzamot vonni - és nem is kell - Verona arénája és a római Colosseum között. Mindkettő lenyűgöző és impozáns épület, a múlt egy megmaradt darabkája. Verona esetében a múlt összekapcsolása a jelennel és tartalommal megtöltése jobban sikerült.

Az Arénától elsétáltunk a Piazza delle Erbe térre, Verona dobogó szívébe, a régi Fórum helyszínére. Sokak szerint ez Olaszország legszebb tere. Szebbnél-szebb épületek ölelik körbe és tele van kis boltokkal, éttermekkel, kávézókkal.

Északi oldalán a 84 m magas Torre dei Lamberti emelkedik ki a házak közül. Az eredetileg 37m magas tornyot 1173-ban építtette a Lamberti család. Egy villámcsapás utáni felújítás során megemelték és így érte el a jelenlegi, 84 méteres magasságot. A toronyba 368 lépcső vezet (van lift is) és a tetejéről csodálatos látvány tárul a városra. Feltétlenül menjünk fel, a panoráma miatt (is) kihagyhatatlan pont Verona felfedezése során.

Verona városába régen 2 kapun, a Porta Borsari-n és a Porta Leoni-n lehetett bejutni. Mindkettőnek 2 íves nyílása volt egymáshoz kapcsolódó oszlopokkal, tetején háromszög oromfallal. A Porta Leoni egyik fele leszakadt, de a Borsari még ma is áll.

Nem messze a Piazza delle Erbe-től áll az a ház, amely Shakespeare Rómeó és Júlia művében a híres erkélyjelenet színhelye. Az épület a XIII. században épült és a bejárati boltív a Capulet család címerét ábrázolja. Az udvarában található a híres erkély, amelyet 1936-ban építettek a házhoz. Az udvaron áll Júlia bronz szobra és a palotában kialakítottak egy eredeti, XIV. századi otthont is. A belső udvarba vezető boltíves kapualj telis-tele van szerelmes üzenetekkel. De lehet levelet is írni. :-)

A Castelvecchio 2015-ben kapott nagy hírverést, amikor a múzeumából többek között Tintoretto, Mantegna és Rubens festményeket loptak el. Ez volt Olaszország legnagyobb műkincsrablás. Szerencsére a képek megkerültek és a tetteseket elfogták. Az épület eredetileg a Scala család kastélyának készült, de bukásuk után városi erőd funkciót kapott. Bár egy egységnek tűnik, három, fallal körülhatárolt területből áll a komplexum. Az udvaron kapott helyet a helyőrség, az emeleten pedig maga a lakótér helyezkedett el. A múzeum kiállítóterei Carlo Scarpa építész irányítása alatt érték el végleges stílusukat. A Castelvecchio hídja - Ponte di Scaligero - a XIII. század mérnöki remekműve. A cölöpök és az íves áthidalók alapja helyi kőből készült, a híd többi része téglából. A visszavonuló németek 1945-ben felrobbantották, az újjáépítés 1951-ben fejeződött be.

15A Scaliger sírok (a Scala vagy Scaliger család Verona uralkodó családja volt) - öt elemből álló gótikus stílusú sírcsoport - a Santa Maria Antica templomon kívüli udvarban találhatók. Lépcsőmotívummal díszített kovácsoltvas rács védi a baldachinnal szegélyezett szarkofágokat, a kerítés kőoszlopaiban szentek szobrai láthatók, a sírok tetején pedig legtöbbször az elhunytat ábrázoló szobor kapott helyet. A történészek szerint az épületegyüttes a gótikus művészet egyik legkiemelkedőbb példája.

A Chiesa di Santa Anastasia Verona legfontosabb gótikus stílusú vallási emléke. A templom építése 1290 körül kezdődött egy korábbi templom helyén, és egy évszázadig tartott. Olasz gótikus stílusú, belseje tizenkét nagy fehér márványoszloppal egy hajóra és 2 folyosóra tagolódik, amelyeket keresztezett boltíves mennyezet köt össze. A templom alaprajza latin kereszt, négy kápolnával körülvett nagy apszissal. A belső tér gazdagon díszített, kiemelkedő jelentőségű darabja a Pellegrini-kápolna felett látható Pisanello freskó, a Szent György és a hercegnő.

A San Zeno Maggiore Szent Zéno püspök után kapta nevét. Egy román stílusú épületegyüttesről beszélünk, amely a templomból, a presbitériumból, a harangtoronyból és a templomkertből áll. A katedrális érdekessége, hogy kriptája Shakespeare Rómeó és Júlia darabjának esküvői helyszíne, de itt található Szent Zeno sírja is.

Verona eddig bemutatott nevezetességeit gyalogosan néztük meg. A város magja nem nagy, a látnivalók nincsenek egymástól nagy távolságra.

Azonban a Castel San Pietro erődhöz buszra szálltunk. Az épület a hasonló nevű dombon áll és ha együtt szeretnénk látni Verona nevezetességeit és magát a várost is, ne hagyjuk ki ezt a lehetőséget. Innen talán még jobban élvezhetjük a Ponte Pietra hidat vagy az ókori római színházat, a Teatro Romano-t 1398-ban egy korábbi erőd romjaira építtették. Az épület alig több mint négyszáz évig állt, majd 1801-ben a francia katonák lerombolták. A jelenlegi épületet Petrasch osztrák ezredes neoromán stílusban tervezte, amelyet a neoklasszikus stílusnál alkalmasabbnak tartottak katonai használatra.

A család itt két részre oszlott. Az egyik fele még egy darabig nézelődött a dombon, majd visszament a szállásra. Mi pedig elsétáltunk a Giardino Giusti-ról elnevezett kertbe, amely Verona egyik legszebb késő-reneszánsz kertje. Ellentétben a klasszikus olasz kerttervezési koncepcióval, amikor az épület egy dombon helyezkedik el, itt az épület mögötti tér felfelé nyílik ki. A nagy, ciprusokkal szegélyezett ösvény (Goethe kedvence) két különálló részre osztja a teret: az erdős rész egy barlangos teraszra vezet, majd tovább kis lépcsőkön egy kilátóhoz érünk. A másik oldalon klasszikus olasz kert található. A háború nagy pusztítást végzett a növények között, de a gondos munka és az idő lassan begyógyította a sebeket.