Két évet töltöttünk Kínában 2017-2019 között. Bár sosem vágytunk Ázsiába - különösen nem Kínába - megszerettük az országot és a kontinenst is. Hogy méltó legyen a befejezés és a távozás, megbeszéltük, hogy az utolsó héten még egyszer elutazunk valahova. Hosszas válogatás után Balira esett a választásunk. Az egy hetes aktív nyaralás első részéről - 1-3. nap beszámolója - itt olvashatsz: https://www.summester.com/az-indonez-szigetvilag-bali-korutazas-elso-resz
A 4. napon Nusa Penidára kirándultunk: https://www.summester.com/bali-nusa-penida
A teljes hét programja így alakult:
1. nap: Sanur (itt volt a szállásunk) relax
2. nap: Ubud és környékének a felfedezése: Királyi Palota + zenés előadás, Kávéültetvény és kóstolás, Bali Swing és Tagallalang rizsföld, Pura Tirta Empul templom, Tegenungan vízesés
3. nap: Kanto Lampo vízesés, Ayung Dewata rafting
4. nap: Nusa Penida
5. nap: Mount Batur túrázás
6. nap: Teknős-mentés, Blue Point beach/Suluban beach, Uluwatu templom
A körutazás 3. része az 5. nap programjáról szól.
5. nap:
Egy hosszú és fárasztó nap után újabb kihívás várt ránk: napfelkeltét nézni a Mount Batur tetején. A cél elérése érdekében hajnali fél kettőkor indultunk a szállásunkról. Kb. 1,5 órás út várt ránk, útközben egyszer álltunk meg egy könnyű reggelire. Fél négy körül érkeztünk meg a parkolóba, ahonnan sok más vállalkozó kedvű turistával együtt megindultunk a csúcsra. Az egyéni mászást nem nagyon szeretik. Ennek vannak anyagi és biztonsági okai is. A vezetett túra bevételt jelent az itt lakók számára és irányításukkal koordináltabb keretek között valósul meg a csúcstámadás.
A Batur 1717m magas aktív vulkán. Két koncentrikus kráter közepén, az Abang-hegytől észak-nyugatra magasodik a tenger fölé. Mind a nagyobb, mind a kisebb kaldera a magmakamra összeomlásával jött létre. Az első feljegyzett kitörés 1804-ben volt, az utolsó pedig 2000-ben.
A túra vaksötétben indult, keskeny, földes ösvényen felfelé. Hol a saját, hol a többiek lámpájának a fénye szolgáltatott némi támpontot. Szerencsére száraz napok voltak, a talaj nem csúszott, de az apró kövek így is instabillá tették az utat. A túra - erőnléttől függően - 2 óra alatt teljesíthető. Valahogy úgy nézhettünk ki egy-egy meredekebb szakasznál, mint az Everest mászók csúcsszezonban a Hillary-lépcsőnél: libasorban ácsorogtunk és várakoztunk, hogy a sor elején álló feljusson egy szélesebb szakaszhoz, ahol kicsit szétszóródott a mezőny.
Felfelé haladva nem éreztük, de a tetőn már megértettük, hogy miért kellett meleg ruhát hoznunk. A nap még nem melegítette fel a levegőt, metsző szél fújt és nagyon hideg volt. A fiúk rövidnadrágban vacogtak, a tartalék pulcsikat is felvettük. A hegy tetején több kis boltban forró teát, kávét lehet venni és valahonnan előkerültek meleg plédek is. Sokan fedett helyet kerestek és ott várták a napfelkeltét.
Nagyon lassan haladt az idő, már mindenünk átfagyott. Aztán egyszer csak az Agung-hegy mellett világosodni kezdett az ég alja. Mindenki készenlétbe helyezte a telefonját, fényképezőjét és izgatottan várt.
Az öröm korai volt. Az ég befelhősödött és a hőn várt napfelkeltéből nem lett semmi. Persze a nap felkelt, csak a felhők eltakarták :-) Azóta is hallgatom a kisebbik gyermektől, hogy ez egy teljesen felesleges kirándulás volt :-)
Lefelé lényegesen könnyebbnek gondoltuk az utat, de nem így volt, mert kövek és a meredek szakaszok lefelé is megnehezítették a haladást. Volt, aki egyenesen lement a hegyről, sokan tovább túráztak vagy épp tábort vertek. Mi is a hosszabb utat választottuk és körbejártuk a kisebb krátert.
A hegy kialakulásának folyamata és a vulkáni tevékenység ereje - sőt jelene - kézzel tapintható. A magmakamra beszakadását hatalmas szakadékok, barlangok bizonyítják. A kiömlő és megkövesedett láva fekete leplet vont a talaj fölé, mely a mai napig jól látható. A kisebb hasadékokból gőz száll fel és a talaj olyan forró, hogy a kiáramló hő elegendő a cigaretta meggyújtásához. Batur legendája azonban egészen más eredetről mesél: régen Bali instabilan úszott az óceán közepén. Amikor ezt a Semeru-hegyen élő istenek látták, elhatározták, hogy a Semerut átköltöztetik Balira. Miután megérkeztek Balira, a hegy két részre szakadt: egyikből lett az Agung, a másikból pedig a Batur-hegy. A két hegy kiegyensúlyozta Balit és nem billegett tovább. A helyiek szerint az Agung és a Batur azóta is az istenek menedéke.
Már a korai napfelkelte fényében lehetett látni, hogy a Batur és az Agung között egy tó húzódik, a Danau Batur. 16km széles és 1050m magasan fekszik. Bali legnagyobb tava és a sziget öntözővizének fő forrása, egyúttal a világ egyik legnagyobb vulkanikus (kráter)tava is. A helyiek szerint egy óriás élt itt, aki addig élt békében a falusiakkal, amíg talált magának ennivalót. Amikor ez elfogyott, éhségében a helyiek ellen fordult és elpusztította a falvaikat. Az emberek elfogták és egy vízzel teli lyukba temették - ez a hatalmas lyuk lett a Batur-tó.
A délutánra mindenki felmelegedett és elfelejtette a napfelkelte hiányát. Vidáman és fáradtan mentünk vissza a szállodába.
2019. július
