Két évet töltöttünk Kínában 2017-2019 között. Bár sosem vágytunk Ázsiába - különösen nem Kínába - megszerettük az országot és a kontinenst is. A búcsú fájó és szomorú. Miközben lelkesen rendeztük a cuccainkat és számolgattuk, hogy mekkora konténerben fér majd el minden - és otthon mindezt hova fogjuk elpakolni -, legbelül a család mindegyik tagja búcsúzott: barátoktól, szerelmektől, helyektől. Hogy méltó legyen a befejezés és a távozás, megbeszéltük, hogy az utolsó héten még egyszer elutazunk valahova. Hosszas válogatás után Balira esett a választásunk.
Az internet ontotta magából az utazási ötleteket, programokat és javaslatokat. Autót nem akartunk bérelni, a motor pedig - sajnos - nem volt opció számunkra, így kerestem egy srácot - Putut -, aki aztán egy hétig a sofőrünk és "programszervezőnk" lett. Az online térben átbeszéltük az általam összerakott kívánságlista megvalósíthatóságát, Putu hozzátette a helyismeretéből adódó tudást és összeállt az 1 hét menetrendje:
1. nap: Sanur (itt volt a szállásunk) relax
2. nap: Ubud és környékének a felfedezése: Királyi Palota + zenés előadás, Kávéültetvény és kóstolás, Bali Swing és Tagallalang rizsföld, Pura Tirta Empul templom, Tegenungan vízesés
3. nap: Kanto Lampo vízesés, Ayung Dewata rafting
4. nap: Nusa Penida
5. nap: Mount Batur túrázás
6. nap: Teknős-mentés, Blue Point beach/Suluban beach, Uluwatu templom
Szállás: Sokat nézegettünk és a bőség zavara nem könnyítette meg a választást. Kínához képest szebbnél-szebb szállásokat találtunk. Lokációt tekintve sem volt könnyű dolgunk, de győzött a praktikum: Sanur lett a befutó. A szállás típusánál konzervatív megoldás született: a Maison Aurelia Hotel egyik lakosztálya lett az otthonunk az elkövetkező 1 hétre. Jól választottunk. A lakosztály tágas és kényelmes (új és tiszta volt), a kiszolgálás pazar, az étterem jó - bár itt szinte csak reggeliztünk -, és a hotel elhelyezkedése maximálisan passzolt a tervezett programokhoz. Ez különösen a Nusa Penida-ra történő kirándulás napján jelentett előnyt, de erről majd később írok. Boltok, tengerpart, éttermek, piac - gyalogosan elérhető közelségben. A hátránya a kicsi és nem túl meleg medence, valamint a főútról beszűrődő forgalom zaja - ez persze függ a szobák elhelyezkedésétől.
Kínából Hong Kong-on keresztül érkeztünk meg, este. Putu a reptéren várt minket és elvitt a szállásunkra. Mindjárt megállapítottuk, hogy sok közös vonása van Sri Lankának és Balinak: közlekedési stílus, közlekedési eszközök és a járművek tuningolása. Putu autójának a belseje és felszereltsége egy "Pimp my ride" műsorban is elismerést aratott volna. A késői érkezés ellenére korgó gyomrunk felfedező útra ösztökélt bennünket. Nem jutottunk messze, a szállással szemben levő Batujimbar Cafeban kötöttünk ki. Jóllakottan és bizakodón tekintettünk az elkövetkező napok elé.
1. nap:
Az első napunkon nem volt különösebb program. Reggel - később rutinná vált - friss eperrel megbolondított nutellás pirítóssal indított a család, majd elindultunk strandolni. Nagy elvárásaink nem voltak, Bali nem a lenyűgöző tengerpartjairól híres, de legalább lehet strandolni. Erre Kínában sok lehetőségünk nem volt. Egy kis mellékutcán elkanyarodva végre megpillantottunk egy öblöt és itt táboroztunk le. A fiúk élvezték a fürdést, én meg a napot. Késő délután a hotel medencéje váltotta fel a tengert, este pedig tovább ismerkedtünk a környékkel. Vacsoránk ismét elnyerte a csapat tetszését: a srácok pizza és olasz tészta mellett tették le voksukat a Bella Italia Sanurban, majd a Gelato Secrets mennyei fagyija következett.
2. nap: Ubud és környéke
Reggel 8-kor indultunk (volna), de Putu késett. Az elkövetkező napokban megtapasztaltuk, hogy a pontosság nem erénye. Ez azért nem okozott fennakadást és feszültséget, mert csapata kompenzálta a "gyengeségeit" és magas színvonalon szervezte az életünket. Ismét bebizonyosodott hogy azért, mert sok ajánlást kap egy szolgáltatás vagy az azt nyújtó személy, még nem biztos, hogy neked is meg fog felelni. A tervezetthez képest fél órás késéssel indulva és egy órát autózva érkeztünk meg a Királyi Palotához (Puri Saren Agung, King's Palace)
Ubud: Ubud Bali kulturális és művészeti központja, körbe ölelve a zöld ezer árnyalatában pompázó buja erdőkkel és rizsföldekkel. Felemelkedése a 8. század környékére vezethető vissza, amikor egy hindu szerzetes - Rsi Markandeya - jávai tartózkodása alatt isteni kinyilatkozást kapott, hogy Balin (Ubud környékén) ötféle fém található, melyek mágikus erővel bírnak. Rsi elutazott Balira, ahol több templomot alapított, bevezette az öntözéses gazdálkodást és a banjart (helyi közösségszervezési rendszer). Az isteni energia koncentrációjának köszönhetően Ubud kiemelkedő spirituális központtá vált.
A palota a királyi család magánrezidenciája volt, napjainkban kulturális programoknak ad helyet. Az építése során sok kézműves érkezett a városba, akik közül többen itt is maradtak és hozzájárultak Ubud művészeti fejlődéséhez. A templom területén egy zenés-táncos előadást néztünk meg, amit a fiúk szívük szerint kihagytak volna :-) Szerintem érdekes volt bepillantani a balinéz kultúrába, de az 1 óra nekem is sok volt. Szerencsére a nap még nem égetett és a fedett, de oldalról nyitott nézőtéren nem kaptunk hőgutát.
A műsor után elmentünk egy kávé ültetvényre és kóstolóra. A Lumbung Sari Kávé- és Teaházban megismerkedtünk a híres luwak kávé készítésével. Luwak egy cibetmacska fajta (a kávéházban több példány is volt belőlük), aki az éj leple alatt a kávécserje gyümölcsével táplálkozik. A megemésztetlen táplálékot kikakilja, amiből aztán megfelelő feldolgozás után készül az aranyárban mért kopi luwak kávé. A kóstoló (luwak nincs benne :-)) ingyenes, a kávék mellett különféle teát és forró csokit kínálnak. Ha valamelyik elnyerte a tetszésünket, akkor a kávéház boltjában meg lehet vásárolni.
A következő megállónk az Aloha Bali swing volt, ami valójában egy park a Tegallalang rizsföldeken. Többféle hinta közül tudunk választani, kinek épp melyikhez van kedve és bátorsága. A fiúk számára végre volt egy olyan program, amit igazán élveztek. Egyedül, közösen, kisebb - nagyobb hintákon repkedtek a kék ég felé.
A hintázás után természetesen nem hagyhattuk ki az Instagramon népszerű "madárfészek" kipróbálását sem.
A Bali Swing után elautóztunk a Pura Tirta Empul templomhoz. A Tirta Empul Bali egyik leghíresebb vízi temploma, a rituális megtisztulás helyszíne. I.sz. 962-ben alapították és létrejötte egy legendához kapcsolódik: Mayadenawa király megtiltotta, hogy népe a hindu isteneket imádja. Lerombolta a templomokat, betegséget és éhínséget hozott az emberekre. Néhány pap felment az Agung-hegy tetejére és megváltásért imádkozott. Indra, a harc istene meghallgatta kérésüket és harcba hívta Bali népét. Kitört a háború Mayadenawa és Indra között. A király tisztában volt vele, hogy nem győzhet, ezért cselhez folyamodott. Éjjel besurrant Indra táborába és megmérgezte a katonák ivóvizét. A harcosok ittak a vízből és legyengültek, a király pedig a győzelmét ünnepelte. Indra azonban isteni fegyverét a földbe hajította, helyén egy forrás fakadt. A friss és tiszta víz meggyógyította a katonákat, akik megerősödve legyőzték a király seregét. A(szent) forrás helyén pedig felépült a Pura Tirta Empul templom.
A templomba csak hosszú szoknyában vagy nadrágban lehet belépni. Ha nincs nálunk, akkor a bejáratnál adnak szárit, és azt kell magunk köré tekerni.
A templomegyüttes külső udvarában egy szent fa áll, illetve egy tó koi pontyokkal.
A belső udvarban több medence is a megtisztulást szolgálja. A legszentebbnél 13 nyíláson zubog a víz és csak a helyi emberek merülhetnek el benne - azok, akik gyászolnak. A hiedelem szerint halálesetnél a balszerencse tovább száll a családra. A rituális fürdés megtisztít és megakadályozza, hogy a balszerencse átszálljon másokra.
Egy másik medencének nyolc kiömlője van és a lelki megtisztulásra vágyók használják. De idejönnek azok is, akik betegek és nem tudnak felépülni. A szent víz lemossa a negatív energiákat és ezáltal a lélek is a gyógyulás útjára tud lépni.
Az utolsó medencének öt szökőkútja van és ezt mindenki - külföldiek is - használhatják. Ez a medence az egészség és vitalitás medencéje. Fürdeni csak bokát takaró ruhában lehet!
A templomot pálmalevélből font kosárkák borítják, ezek az Isteneknek szánt ajándékok. A kosárban általában színes virágokat, kevés ételt és édességet helyeznek el, valamint füstölőt. Amíg a füstölő nem égett le, nem szabad átlépni rajtuk. A virágok szimbolikus jelentésűek: a fehér Siva istent jelképezi és a virágok a csokorban keleti irányban csoportosulnak; a vörös Brahma és dél felé állnak a virágok; a sárgák nyugatra mutatnak és Mahadevat szimbolizálják; a kékek és zöldek pedig Visnut jelképezik és észak felé helyezik el őket.
Második napunk utolsó programja a Tegenungan vízesés volt. A bejárattól több száz lépcsőn jutunk le egy szakadékba, ahova a vízesés is lezúdul kb. 15 méter magasról. A víz medencét vájt ki a völgyben, amit kihasználva sokan meg is mártóznak a jéghideg vízben. A folyóban és a partján - akárcsak a Duna-parton - kavicsból épített szobrok sorakoztak.
3. nap:
Vízeséssel zártunk, vízeséssel kezdtünk. Eredetileg Lovina és delfin nézés volt a mai program, de valahogy ezek a lesek nem jönnek össze. Sydney-ben túl későn kapcsoltunk és már nem volt időnk bálnalesre menni, itt meg épp nem volt "szezonja" a delfineknek. Helyette vizes-sportos napunk lett. Először elmentünk a Kanto Lampo vízeséshez. 2015. előtt csak a helyiek tudtak a létezéséről, de egy Insta poszt mindent megváltoztatott. A Kanto Lampo felkerült a turisták térképére és nehéz olyan időszakot találni, amikor nincs tömeg a környékén. A vízesés a dzsungel mélyén, egy szűk völgyben bújik meg. Megközelítésénél figyelni kell minden lépésünkre, mert a párás levegő mohás, csúszós felületet képez a köveken.
A víz forrása nem egy folyó, hanem Subak falu öntözőrendszere és egy kis patak, bár a helyiek szerint a létrejötte egy csoda és vizét szenteltvíznek is használják. Az egyik legszebb vízesés, amit láttunk a szigeten. A burjánzó trópusi növényzet, a meleg és páradús levegő és a szikláról-sziklára lezúduló víztömeg tökéletes harmóniát alkotott. Olyan volt, mintha egy film jelenetében lettünk volna.
A vízesésre - lépcsőzetes formájának köszönhetően - fel lehet mászni és aztán jöhetnek az Instás fotók. :-)
Aki épp nem a vízpermet alatt állt, az a völgy alján kialakult medencében fürdött.
Vízből vízbe léptünk. A mai nap 2. programja a raftingolás lett az Ayung folyón. Az Ayung Bali leghosszabb folyója és a Badung-szorosba torkollik. A rafting kb. 2 órás, felszerelést adnak, abszolút kezdők is bátran kipróbálhatják. Mi az Ayung Dewata Rafting szervezésében eveztünk le a folyón és 1 hetes tartózkodásunk legjobb élményeként könyveltük el ezt a 2 órát. A lassú ütemet csak néha váltották fel aktívabb evezést kívánó szakaszok. A csónakban ülő vezető irányítja a csapatot, és ha jól működünk együtt, borulás nélkül sikerül lejutni a folyón. Az evezés egy vízesés mellett vezet el és akinek volt hozzá kedve, kimászott a csónakból és aláállva élvezte a víz masszírozását.
Az aktív nap után a csapat kellően elfáradt, több programot nem is szerveztünk. Este lementünk a partra sétáltunk, vacsoráztunk. A következő nap Nusa Penida szigetre készültünk, és találgattuk, hogy milyen lesz? Erről a következő posztban olvashatsz.
2019. július
