Ez a nap is úgy kezdődött, mint minden "programos" nap: hova menjünk? Túl messzire ne, mert későn keltünk...Ezért ez a cikk a Longjing teaföldekről és a teáról szól - mert Longjing falu nagyon közel van Hangcsouhoz. :-D
A Longjing vagy dragon well tea Kína egyik legjobb teája és egyben Hangcsou ékköve.
Kb. 800 évvel ezelőtt Marco Polo 3 dologra emlékezett vissza - állítólag- az útja után, mely errefelé vezetett: West Lake, nők és a dragon well tea.
Longjing falu a tea termesztés központja. Amerre a szem ellát, mindenhol teraszos művelésben sorakoznak a teacserjék és természetesen a családi vállalkozásban lévő teaházak.
Tea ültetvények és túrázás kombinációja:
A hely fő nevezetességei az ültetvények. Ezek közül is a leghíresebb az Imperial Tea Garden, amely nevét Qing császárról kapta. A hagyomány szerint Qing császár mindig elidőzött ezen a helyen és saját maga is elültetett 18 cserjét. A cserjék között több száz éves darabok is vannak, még mindig termő állapotban! Lehet, hogy az egyik pont egy császári kéz által szökkent szárba....
Időjárás és élmény szempontjából a legideálisabb időszak a terület felkeresésére a tavasz és az ősz. Tavasszal - április közepe - megkezdődik a levelek kézzel történő szedése, a völgy megtelik friss tealevél illattal. Ilyenkor plusz látványosság a tea szüretelése. Nyáron a cserjéket többször is permetezik a sok hernyó és egyéb kártevő miatt. A hőmérséklet is jóval magasabb a tavaszi/őszi időszakhoz képest, és friss teát sem kapsz. Tea-kínáló háziasszonyunk nem javasolta ezt az évszakot.
Az ültetvények között ösvények vezetnek fel egészen a hegy tetejére, ahonnan szép időben gyönyörű panoráma nyílik a lent elterülő falura és a környékre. A hely - adottságaiból adódóan - számtalan túrázási lehetőséget kínál, ott tartózkodásunk során is épp egy 35km-es jótékonysági túrába csöppentünk bele.
Teaházak:
A falu szinte minden háza teaház. Vagyis ahol nem látsz feliratot, enyhe túlzással oda is bemehetsz, mert az is egy "teaház". A teaházat ne úgy képzeld el, ahol szertartásosan felkínálják neked a teát, hanem egy ház, ahol élnek és emellett vállalkozásként teát árulnak. A "mi" teaházunk is egy ilyen épület volt, minden felirat nélkül. Azért ide tértünk be, mert gyalogolva felfelé a teacserjék között megismerkedtünk egy kínai párral, akik beszéltek angolul, és láttuk, hogy a faluba visszajövet ők ebbe a házba mentek be. Gondoltuk, csak tudnak valamit, amit mi nem. A felszolgálásunk a következőt tartalmazta 20 yüanért:
2 nagy kék műanyag termosz (kb. 2 literes) állt az asztalon, benne forró víz. Bögrében kaptál tealevelet, amelyet leöntöttél a forró vízzel. A leveleket nem cserélik, kb. 2-3 "forralást" bírnak ki, utána már veszítenek értékükből. Emellett kínáltak földi mogyorót, szotyolát és gyümölcsöket is. A házban kétféle tea volt, a 20 yüan (+ gyümölcs) az olcsóbb - újdonsült ismerőseink javaslatára ezt választottuk. Enni is lehet, de itt például csak előzetes egyeztetés után. A nagymama a szakács, házi kosztot kapsz, de korára való tekintettel (76 év) véges a terhelhetősége. Más teaházakban, ahol van konyha, ott a tea mellé ételt is lehet rendelni.
A programunk több szempontból is érdekesre sikeredett és megint bebizonyosodott, hogy bár a világ nagy, mégis kicsi:
- a hegyre felfelé egy finn párral váltottunk pár szót. A beszélgetésből megtudtuk, hogy a fiú Kecskeméten élt egy ideig, Erasmus ösztöndíjas volt.
- a faluba menet egy anyuka megállított bennünket, mert a kislány szerett volna velünk beszélgetni - imádja az idegeneket. Igaz, hogy a kislány nem szólalt meg, de az anyuka tudott angolul és kiderült, hogy a buszon magyarokkal utazott - sajnos honfitársainkkal nem sikerült találkozni.
- a kínai párból a fiú borokat importál és ismeri a magyar borokat, a lány sommelier és szintén jól ismeri a magyar borokat. Plusz csavarként Shangaiban van egy magyar ismerőse, aki több mint 10 éve ott él és szintén magyar borokat importál.
- láttunk teaszárítást (A tealevelek feldolgozásának egyik helyi "kézműves" módja, hogy a leveleket egy nagy üstbe teszik, amelyet melegítenek. Ebben folyamatosan körbe-körbe mozgatják a leveleket, amíg ki nem száradnak) és azt is, hogy készül a helyi lepény - erről egy külön cikkben olvashattok majd.
Marco Poloval ellentétben Longjing-ről nekem a következő mondat jut majd eszembe:
Kicsi a világ!
És a tea: mit mondjak, hogy ne gázoljak bele a tea imádók lelkébe. Igen, finom. De nekem azóta is a legjobb tea jó anyám cukrozott, citromos teája - ahol a tea ízét szinte már nem is érzed. :-D
2017. október
