Folytatva a Kék-hegység felfedezését - és egyben előző bejegyzésemet - reggelinket befejezve leszedtük sátrainkat, becsomagoltuk kemping felszerelésünket és átgurultunk túránk kiindulási pontjához. Egy kb. 7km-es menetelés elé néztünk a Glow Worm alagúthoz. A gyalogút "bejáratánál" kis vízfolyáson kell átmenni. Mese nincs, cipő nélkül. Barátunk megjegyezte, hogy a természetbe csak tiszta lábbal szabad belépni! Milyen igaza van!
A Newnes területén kibányászott értékes olajpala elszállítását az 1906-1907 között épült vasút biztosította. A kanyargós nyompálya 536m szintkülönbséget hidalt át és 2 alagúttal is rendelkezett, ezek egyike a Glow Worm. A bányászat megszűnése után a síneket elbontották, de nyomai a mai napig felfedezhetőek; hol egy síndarab, máshol egy vízelvezető csatorna darabjai bukkannak elő. Az első pár km követi a nyomvonalat, amelyet mindössze 13 hónap alatt építettek ki ezen a nehéz terepen.
Az ösvény az alagút előtt egy kanyonba vezet. Érdekes volt megfigyelni, hogy a domborzati viszonyok és az időjárás változása milyen eltérő növényzetet alakított ki néhány km-en belül.
Az alagút 400m hosszú, csapadékos időben patak folyik át rajta. A párás, sötét környezet megfelelő élőhelyet biztosít a Kék-hegység egyik érdekes lakója, a világító féreg (glow worm) számára. A férgek - mint a szentjánosbogár -, a sötétben fénylenek és a sok kis pont olyan hatást kelt, mintha a csillagos ég költözött volna be a falak közé. Lenyűgöző a látvány!
Ausztrália 8 különböző világító féreg hazája, ezenkívül egyedül Új-Zélandon élnek még ilyen állatok. Valójában nem féreg, hanem egy primitív légy, a fungus gnat lárvájáról beszélünk. A kifejlett egyedek csupán 2-3 napig élnek, a lárvák életciklusa hosszabb, 9 hónap.
A testükben lévő enzim és pigment az oxigénnel keveredve kékeszöld fényt eredményez, amely vékony, átlátszó bőrükön keresztül láthatóvá válik. A fény odavonzza táplálékaikat és beleragadnak a férgek által termelt ragacsos szálakba. A barlangban tilos fényképezni, az alábbi képet a www.australiangeographic.com.au weboldaláról használtam fel.
Utunkat a növényzet mellett bámulatos homokkő képződmények is szegélyezték.
A túra végén jól esett a hűs patakban áztatni a lábunkat és kicsit megpihenni.
Hazafelé (Sydney) megálltunk a Gátnál, amely múltbéli funkciója helyett a sziklamászók és "strandolók" titkos paradicsoma lett. Kevesen ismerik, tábla alig jelzi létezését. Hideg vízű tava, mesés környezete tökéletes hátteret biztosít az extrém sportot kedvelőknek. A tó túlpartjára átúszva és a sziklafalra felmászva ugrálhatunk a vízbe, vagy különböző hintákon repülhetünk bele a mély kékségbe. A tótól kicsit eltávolodva a sziklafalakat a mászás szerelmesei vették birtokukba. Aki úgy dönt, hogy felkeresi a Dam-et és kipróbálja mászó tudását, az alábbi honlapok segíthetnek a tájékozódásban:
2018. április
