Egy váratlan lehetőségnek köszönhetően Szucsouba utazhattam, de csupán 5 órányi időre. 5 óra lehet sok és lehet kevés is. Úgy döntöttem, próbálom a lehető legtöbbet kihozni ebből a villámlátogatásból.
A város - akár a múltban - ma is virágzó, kb. 9 millió lakosú nagyváros. Itt alakult ki az egyedülálló wu kultúra, isz. 100-ban már a 10 legnagyobb város között tartják számon, és a 10. században az ország kereskedelmi és kulturális központjává vált. Szerepe a Tajping-felkelés után csökkent és Sanghaj lépett a helyébe.
Szucsou híres a kertjeiről, némelyik több ezer éves múltra tekint vissza. Klasszikus kertjei felkerültek az UNESCO Világörökség listára is. A kertépítészet mellett a várost átszelő csatornahálózat és az azt átívelő 310 híd is hozzájárul egyedi hangulatához. Nem véletlenül hívják a várost a Kelet Velencéjének vagy Földi Paradicsomnak (Hangzhouval együtt). Egy kínai mondás szerint pedig: szüless (és) házasodj Suzhouban, élj Hangzhouban, halj meg Lizhouban.
A város hatalmas és sokszínű, sok látnivalóval. Mivel tudtam, hogy csak pár óra áll rendelkezésemre, próbáltam úgy összeválogatni a listám, hogy változatos legyen és ne az egyik helyről a másikra utazás vegye el az időm nagy részét. Törekedtem arra is, hogy olyant lássak, amely Hangzhouban (talán) nincs, és olyant is, amely méltán tette híressé Szucsout.
Következzen 5 órás barangolásom eredménye
Humble hivatalnok kertje (Szerény Hivatalnok kertje, Humble Administrators's garden, ): A 69 kert közül ez volt a legközelebb a kiindulási pontomhoz, és nem mellesleg az egyik legfontosabb is. 500 éves múltra tekint vissza és a 4 legjelentősebb kínai kert közé tartozik.
A Ming-dinasztia idején Wang Xianchen alakította ki, aki hányatott hivatali pályafutása után döntött a kertészkedés mellett - sikerrel. Az 5.2 hektárnyi terület fő kompozíciós eleme a víz, tematika alapján pedig 4 területet különböztetett meg:
- a keleti rész fűvel, bambusszal, patakokkal és fenyvesekkel tarkított
- a központi rész az esszenciája a kertnek, itt érezni leginkább a víz kiemelkedő szerepét és tájépítészeti erejét
- a nyugati részen pavilonok és bonsai gyűjtemény látható,
- a déli rész pedig a hivatalnok rezidenciáját foglalja magában.
Szucsou a bonsai-kultúra egyik szülővárosa (is), és először itt, a Humble-kertben lehetett látni összegyűjtve ennek a művészetnek a remekeit. Az egyik pavilonban híres bonsai készítő mesterek gyűjteményéből van egy kiállítás, míg a kert másik pontján a szabad ég alatt szemlélhetjük meg az aprólékos gonddal megkomponált és formára alakított növényeket.
Bonsai gyűjtemény - kint és bent
Részlet a kertből
A rezidencia egyik helyisége
Kínában divatos, hogy fiatalok és idősek egyaránt profi fotóssal készíttetnek képet, és ehhez sokszor az élő természet adja a hátteret. Az idősebb hölgyek legtöbbször klasszikus viseletbe öltöznek, szépen kisminkelik magukat és gyakorlott módon pózolnak a kamerák előtt. A következő képen is egy csokornyi hölgyet látunk, elegánsan, vidáman és egyáltalán nem szégyenlősen. Felhívnám a figyelmet a cuki nylon boka harisnyára! Itt senkit sem zavar, ha kilóg és látható - mindenki ruhatárában megtalálható és évszaktól függetlenül hordják (férfiak is).
Nem volt "belépni tilos" tábla a kapun, ezért kicsit körbejártam a kert jövőjét biztosító kertészetet. Szépen, egymás mellett sorakoztak a lótuszok, a hátsó részben pedig cserjék és bambuszok növekedtek.
A kert nagyon tetszett, de az igazat megvallva egy kicsit nagyobb "hűha" élményre számítottam. Az is igaz, hogy nem a legjobb időszakban jártam itt. Bár még meleg volt, a virágok többsége elvirágzott és a lótuszok is kezdtek elszáradni. Ami ténylegesen "rontotta" az összhatást: sokan voltak. Mivel egy zárt kertről beszélünk, a látogatók jelenléte koncentráltabban érezhető. Hétköznap délelőtt volt, de még így is nehéz volt egy-egy látványosabb részt megközelíteni vagy lefényképezni. Pár mandarin kacsa is úszkált az egyik tóban, teljes őrületet váltva ki a nézelődőkből. Egymást lökdösve próbálták megörökíteni a pillanatot, ahogy beúsztak a lótuszok közé.
Nem messze a Humble-kerttől (kb. 1,5km) található az Oroszlánliget-kert (Lion Forest garden), a kettő látogatását összeköthetjük. Egy kicsit távolabb a 4 legszebb kínai kert cím másik tulajdonosa, a Megmaradt-kert (Lingering garden) van. Ezen kívül több mint 60 kert vár bennünket, csak idő és érdeklődés kérdése, mennyit nézünk meg belőlük.
Pincsiang-utca (Pingjiang street): Gyalog pár percre a Humble-kerttől visszacsöppenünk a régi Szucsouba. Nem szerepelt az eredeti listán, de egy helyi ismerős ajánlotta, ezért felvettem a látnivalók közé. A Pincsiang utca és környéke az egyik legjobban fennmaradt történelmi blokk a városban. Az utca kb. 1.6km hosszú, tele apró kis boltokkal, üzletekkel, kávézókkal, éttermekkel. Múltja 2.500 évre nyúlik vissza, a Déli Song-dinasztia idejében a város egyik fő utcája volt. Nem csak a Pincsiang utca, hanem a környező kis "sikátorok", a Pincsiang-folyó és a 15db, több száz éves kőhíd is látványossá teszi a városnak ezt a szegletét. Itt található a Pingtan Múzeum is. A pingtan Szucsouból származik, és a kínai történetmesélés, ballada egyik zenés formája. Szintén itt nézhetjük meg a Kunqu Operát is. A kunqu 600 éves múltra tekint vissza, a kínai opera eredetének tartják, szülőhazája szintén Szucsou. Fontos eleme a hang, a ritmus és a szavak teljes kontrollja. Az előadást hangszerekkel kísérik. A nevezetességeket nem csak gyalogosan, hanem vízitaxival is megközelíthetjük.
Ha a kertek közül a fent említetteket választjuk, ezt a városrészt semmiképp se hagyjuk le a listánkról. Imádtam a hangulatát, és itt a nyüzsgés kifejezetten "jól állt" az utcáknak.
A Pingyiang-negyed csatornarendszere és egy vízitaxis
A múlt emlékei
Shantang utca: Az én terveim között - mint víziváros és óváros - ez a rész szerepelt. Hasonlít Pincsiangra, de talán lüktetőbb és látványosabb. Szerettem volna eljutni a Tigris-hegyre is, ez azonban nem fért bele az időmbe. Viszont a Shantang egyik vége idevezet, és aki több időt tud eltölteni a városban, mindkettőt meg tudja nézni.
A Shantanghoz a Pincsiang utcától gyalog mentem, ez kb. 3km. Taxi is rendelkezésre állt, de a megspórolt idővel sokkal előrébb nem jutottam volna. Nem bántam meg a döntésemet! Az utam során áthaladtam egy ipari parkon, legalább is a táblán szereplő angol fordítás annak nevezte. Tele volt apró kis garázsbolttal, amelyek azonos profil szerint sorakoztak egymás mellett. Volt ajtós, szivattyús, kábeles, páncélszekrényes, plexis, stb. Modern raktárakat itt ne keressünk, és a látszat se tévesszen meg senkit. Nem kizárt, hogy az egyik ilyen kis bolt látja el Kína több tartományát az árujával. A látvány már csak azért is érdekes volt, mert túrám Szucsou modern ipari parkjából indult és ott egész más kivitelben és léptékben a gyárak sorakoznak majdnem így, egymás mellett.
Az "ipari park" és egy utcai árus
A másik felfedezés a Taibo-templom volt, amelyet véletlenül pillantottam meg 2 ház között. Megtetszett az előtte lévő tér és gondoltam, itt is fényképezek egyet. És ha már - átkelve egy újabb hídon és csatornán - elértem a templom kapujáig, bementem és körbejártam.
A templom környéke és bejárata
A templom felújítását 2011-ben fejezték be. A jelenlegi állapot nem eredeti, a Qing-dinasztia alatt készült épületet sajnos nem sikerült megmenteni. Taibo a Wu állam megalapítója. Apja testvérét - aki bölcsességéről volt híres - tette meg utódjának, ezért Taibo elhagyta az örökségét és egy akkor még fejletlen területen, Szucsou környékén telepedett le.
Visszatérve a főútra, Shantang közelségét a Changmen-kapu jelezte. Ez az óváros nyugati kapuja, kicsit a hsziani kapukra hasonlít.
825-ben Bai Juyi költőt Szucsouba helyezte az uralkodó kormányzónak. Az ő nevéhez fűződik a Shantang-folyó szabályozása és a folyóval párhuzamos út kialakítása.
A változások dinamikusan fejlődő kereskedelmi és közlekedési központot eredményeztek, létrejött a Shantang-negyed. A keleti része boltokat, éttermeket és a régi házakat öleli fel. Shantang különös hangulata Qianlong császárt is magával ragadta és egy részletét a pekingi Nyári-palotában is felépíttette (erről bővebben itt olvashattok: https://www.summester.com/peking-es-a-nagy-fal). A negyed számtalan látnivalót kínál. Nem jártam be minden szegletét, de remélem, a képek visszaadják a hangulatát a látottaknak.
Shantang
Hansan-templom (Hanshan temple, Cold Mountain temple): Szucsoui kirándulásom utolsó állomásához érkeztem. Az idő rövidsége miatt ide már taxival jöttem, kb. 15 percet autóztam. A templom eredetileg a Liang-dinasztia alatt épült, nevét egy szerzetesről, Han Shanról kapta. A 3 hektáron elterülő épület jelenlegi formájában a Ming-dinasztia építészeti hagyományait tükrözi és fontos buddhista központ. A Nagy Imádság-csarnokban megtaláljuk Sakyamuni szobrát, a Hongfa-csarnokban pedig a 3 leghíresebb szerzetesnek állítottak emléket. Közülük Kong Hai személye azért érdekes, mert a történet szerint ő Japánból jött a buddhizmust tanulni, majd a Hanshanban töltött évei után - visszatérve Japánba - ott folytatta a buddhizmus terjesztését.
Művirágból kirakott szvasztika a templom bejáratánál
Templom-részletek
A Hanshan a buddhizmus mellett a harangjáról is híres. Az eredeti, - amelyről költemény is született - eltűnt, (egyes vélemények szerint Japánba került), a jelenlegi annak másolata és 1904-ben készült. Minden Újév estéjén 108-szor megkongatják és a boldog, sikeres következő évért imádkoznak a hívők.
A templomban őrzött egyik harang
Az épületegyüttes legjellegzetesebb eleme az 5 emeletes pagoda. Nem túl régi, 1995-ben készítették. :-)
A Hanshan templom után egy kicsit nézelődtem a templom közvetlen környékén, de sajnos többre már nem volt időm. A korlátok ellenére tartalmas programot sikerült összehozni és egy kicsit Szucsout is megismertem. Remélem, a következő látogatásom hosszabb lesz.
2019. november
