Talán egy szilveszteri bulin beszélgettünk a barátainkkal az egyik utazásukról. Lakókocsival indult el a család és a Hallstatt - Neuschwanstein - útvonalat járták be. Annyira áradoztak a látottakról, hogy elhatároztuk, mi is útra kelünk.
Egy októberi hosszú hétvégén indultunk és Garmisch Partenkirchenben szálltunk meg. A település Németország déli részén, az osztrák határon fekszik és kedvelt bajorországi síközpont. A szobánkból ez a látvány tárult elénk:
Másnap reggel elindultunk Németország legmagasabb hegyére, a Zugspitze-re. A feljutást a 90 éves fogaskerekűvel kezdtük Grainauból, ami egy 4,5 km hosszú alagúton át érkezik meg a fennsíkra. Az alagútban - látnivalók híján - a kivetítőkön tematikus dokumentumfilmeket nézhetünk. Innen a Gletscherbahn felvonóval néhány perc alatt feljutottunk a 2962 m magas csúcsra. Eltekintve attól, hogy a zabszem azon a bizonyos helyen volt, a lélegzetünk visszatartását maga a látvány is indokolta. A ragyogó napsütésben a hófehér hó szikrázott a zordan magasodó, tekintélyt parancsoló hegyek között.
A Zugspitzét először az 1500-as években említik, majd neve bő 200 évvel később bukkan fel ismét. Először a napóleoni háborúk után mászta meg a bajor hadsereg egy osztrák katonája, de feltételezhető, hogy már az 1700-as években is meghódították néhány csúcsát.
A hegyen található Németország legmagasabban fekvő - 2964m - menedékháza, a Münchner Haus, illetve egy meteorológiai állomás/obszervatórium is. A régi épületeket kiegészítették futurisztikus újakkal, a látogatók minden kényelmét kielégítő szolgáltatást nyújtó éttermekkel, kilátókkal. A keleti csúcs tetején lévő aranyozott keresztet 1851-ben állították, majd 1882-ben került át a jelenlegi helyére. Később felújították és az eredeti múzeumba került.
Ha tiszta az idő, négy ország hegyeit is láthatjuk. De megpillanthatjuk a fenyvesek által körbe ölelt Eibsee-t is.
Sportolásra nem készültünk, de a szánkózást nem hagyhattuk ki. Mint a kisgyerekek, önfeledten csúszkáltunk le egy lankás lejtőn, és csak nehezen szakadtunk el újdonsült játszóterünktől.
A Zugspitze után a következő állomásunk a Disney filmek elején megjelenő kastély megihletője, a Neuschwanstein-kastély volt.
A kastélyt eredetileg új Hohenschwangau-i kastélynak hívták Lajos gyerekkori rezidenciája után.
Az építkezés ötlete II. Miksa fejéből pattant ki, de a megvalósítás fiára, II. Lajosra maradt. A teátrális megjelenés Christian Janknak köszönhető, aki díszlettervező volt és nem építész. A stílusok kavalkádja - román, gótikus, barokk, bizánci - technológiai újításokat rejtett: hűtő-fűtő rendszer, elektromosság, gőzgépek.
Az autónkat Schwangau településen hagytuk és innen meredek emelkedőt követően érünk el a kastélyhoz. Az épületben több impozáns szoba és helyiség is említésre méltó, és ha már eljöttünk idáig, érdemes nem csak kívülről megnézni a kastélyt.
Ha a legjobb helyet keressük fotózáshoz, el kell sétálnunk a Pöllat-szoros és vízesés felett átívelő hídhoz, a Mária-hídhoz. Innen csodálatos panoráma nyílik a kastélyra és a völgyre.
Egy rövid sétára a Neuschwanstein-i kastélytól emelkedik a Hohenschwangau kastély, II. Lajos gyerekkori rezidenciája. Az épület elődje a Schwanstein (Schwangau) erőd volt, melyet egy lovagi család épített. A kastély többször is gazdát cserélt és a XIX. századra rommá vált. II. Miksa egy séta alkalmával fedezte fel a környező táj szépségét és a korábbi lovagi erőd ideális elhelyezkedését. Neogótikus épületet emeltetett a helyén, melyhez Mária királyné az Alpokból összegyűjtött növényekből álló kertet építtetett.
A kastélyok után folytattuk a történelmi kitekintést és Obersalzbergbe vezettünk át. Innen indul Németország egyik remekműve, az Albrert Speer által tervezett, szerpentinekkel szabdalt, 27%-os emelkedésű, 6.5 km-es út a Sasfészekbe. 1834m magasan, a Bajor Alpokban állt Wachmann kereskedő háza, melyet Martin Bormann adományozott Hitlernek 50. születésnapja alkalmából. A Sasfészek (Kehlsteinhaus, Eagle's Nest) ritkán látott vendége volt a Führer, inkább reprezentációs célokat szolgált. A szövetségesek azt feltételezték, hogy Hitler és vezérkara valahol az Alpokban bújkál, ezért a Sasfészek is légitámadás alá került, de érdekes módon az épület nem semmisült meg. A múltból a helyiséget uraló kandalló emlékeztet a múltra, más nem nagyon maradt meg a berendezésből.
Az épületet autóval nem lehet megközelíteni. A szintkülönbség miatt speciális RVO buszok szállítják a turistákat a hegy tetejére a kanyargós és szűk úton. Igazi bravúr feljutni! A szerpentint a késő őszi időszaktól kezdve tavaszig lezárják!
Már a busz ablakából is sejteni lehetett, hogy milyen panoráma fogad bennünket. Az ámulatot csak növelte, hogy utazásunk itt még nem ért véget. A buszokból kiszállva egy 124 méteres alagút után az eredeti, sárgaréz burkolatát megőrző lifttel jutottunk fel az épületbe. Amilyen bevehetetlen lett volna a középkorban a Sasfészek, olyan sebezhetővé vált a Világháború során. Talán ezért is tartotta kockázatosnak Hitler, hogy hosszabb időt töltsön ezen a csodálatos helyen.
Miután megtekintettük az épületet kívül-belül, érdemes sétálni egyet a hegy gerincén. Lélegzet-elállító a látvány! Ha kényelmesebbek vagyunk, az épületben található étterem teraszán egy friss kávé mellett szippanthatjuk magunkba a történelem leheletét, a kávé illatát és az Alpok friss levegőjét.
Tiszta időben mintha egy festő képzelete alkotta volna a hátteret: az Alpok vonulata, a völgyben megbújó, aprónak tűnő települések és a Königssee kékje igazi mestermű.
Berchtesgaden után Salzburgban szálltunk meg. Mivel másnap reggel utaztunk is tovább, a várost nem sikerült alaposabban feltérképeznünk. Amolyan kényelmes turistaként csak sétálgattunk a központban és csodáltuk Mozart szülővárosát.
A kirándulás utolsó megállója a Felső-ausztriai Hallstatt volt. Talán sokan akkor hallottak róla először, amikor az UNESCO Világörökség része lett majd az újságok címlapjára került, hogy a "másolatát" felépítették Dél-Kínában. :-)
Pedig a terület már az újkőkor óta lakott. A kis település a festői Hallstatt-tó partján csücsül, mint egy ékszerdoboz. Fő bevétele napjainkra a turizmus, amely olyan méreteket öltött, hogy szinte élhetetlenné teszi a várost. Ha időnk engedi, érdemes jegyet venni a fogaskerekűre és felmenni a völgy fölé benyúló Skywalk kilátóhoz. Kombinált jeggyel a világ legrégebbi sóbányáját is megnézhetjük, ahonnan a program végén csúszdán távozhatunk. :-)
Hallstatt után hazafelé vettük az irányt. Megállapítottuk, hogy egyik legjobban sikerült utazásunk valósult meg. Gyönyörű tájakon jártunk - nem is messze kis hazánktól - és az időjárás is kegyes volt hozzánk.
Poszt: 2024. február
Utazás: 2015. október
