Nem ez a kirándulás volt az első találkozásunk Szlovéniával és az ország természeti értékeivel. Postojna és a Plitvicei-tavak is lenyűgöztek bennünket, de látókörünkből Bled és környéke - Felső-Krajna régió - eddig kiesett. Először 2014-ben jártunk itt, és első utunk lett - eddig - a legemlékezetesebb és legszebb is.
Bled Selo pri Bledu településen foglaltunk szállást. Egyszerű, de minden igényt kielégítő apartmanházban laktunk, ahonnan napi túráinkat indítottuk.
Az első program a Vintgar-szurdok - Bledtől kb. 5 km - bejárása volt. 2014. februárban kemény tél csapott le Bledre, hosszú időre kiható kárt okozva a természetben. A Vintgar-szurdok megtekintését nem javasolták (kis tábla jelezte a bejáratnál, a jegyirodában nem is volt senki), mert a pallók megsérültek és az ösvények sok esetben járhatatlanná váltak a kidőlt fáktól, letört faágaktól. Egy ideig toporogtunk pár turista társunkkal együtt, de a magyar virtus felülkerekedett, és követve a többieket, elindultunk a szurdokba. Vintgart - valószínűleg - olyan köntösben láttuk, ahogy kevesen. Talán ez a vadság, pillanatnyi érintetlenség (és a kevés turista) adta meg azt a csodás élményt, ami miatt azóta is egyik kedvenc helyünk Bled.
A szurdok 1890-ig ismeretlen volt a turisták előtt. Ekkor építették ki hatalmas munkával azokat a fapallós utakat és hidakat, amelyeknek köszönhetően a nagyközönség számára is megközelíthetővé vált az 1600m hosszú és 250m mély szurdok.
A "kőfalak" közé bepillantó napfény, a zöldek és kékek ezer árnyalata, a vízpermettől szivárványt rajzoló napsugár, a zubogó víz hangja egy természet által komponált szimfóniává állt össze.
A túra kb. 1-3 óra alatt teljesíthető, erőnléttől, tempótól és fotózással töltött időtől függően.
A Vintgar-szurdok után felkerestük a Mostnica-szurdokot, melyet a Voje-völgyben kanyargó Mostnica patak vájt ki az évszázadok során. Mélysége néhol eléri a 15 métert, bár a szélessége olykor csak 1 méter. A víz jéghideg és kristálytiszta és apró, természetes medencék paradicsoma.
Este a városban hódoltunk a kulináris élvezeteknek és megkóstoltuk a híres bledi krémest is. A mamáét természetesen nem győzte le, de mindenkinek nagyon ízlett.
Másnap Szlovénia legismertebb vízesésénél, a Savica-vízesésnél kezdtünk. Sok lépcső - 550- megmászása a jutalmunk, ha látni szeretnénk. A víz kb. 60-70m magasságból zuhan alá a sziklafalon és érdekessége, hogy 2 ágra oszlik. Fontos tudni, hogy nem lehet megközelíteni, valójában egy kovácsoltvas ajtó mögül nézhetjük a zuhatagot. A lezárás ellenére javasolt vízálló ruhát felvenni, mert a vízpermet eláztatja a ruhánkat.
Természetesen felmentünk a Vogel-re is. A Triglav Nemzeti Park szélén 1922 méterre magasodó Vogel kedvelt síterep. A Bohinji-tótól kabinos felvonóval lehet megközelíteni. Meglepetésként ért minket, hogy június elején hó fedte a tájat. Nem túl sok, de egy hófolyózásra tökéletesen megfelelt.
Tiszta időben jól kivehetők az Alpok csúcsai és a völgyben meghúzódó Bohinji-tó is.
A Bohinji-tó Szlovénia legnagyobb glaciális természetes tava, mélysége néhol eléri a 45 métert. A hegyek testőrként veszik körbe, a felszálló pára misztikus hangulatot teremt.
A Bledi-tó egy tektonikus medence helyén alakult ki a gleccserek olvadását követően. A legenda szerint azonban létrejötte a tündéreknek köszönhető, akik a Tündér-szikla környékén lejtettek táncukat a puha fűben. A birkákat legeltető pásztorok a nyájat erre a dús rétre is kihajtották, és az állatok lelegelték a füvet. A következő tánc alkalmával az egyik tündér megbotlott és eltörte a lábát. Mérgükben a források, patakok vizét megduzzasztották és a völgybe terelték, ahol létrejött a Bledi-tó, a sziklából pedig a mai sziget lett Egy másik legenda szerint a sziget temploma helyén korábban is állt egy Szűz Máriának szentelt templom. A legelésző állatok sokszor bementek az épületbe és a gazdáik nem tettek ellene semmit, többszöri figyelmeztetés ellenére sem. Egyik reggel arra ébredtek, hogy a templomot víz veszi körül, természetes kerítést képezve.
A Bledi-sziget a tó gyöngyszeme. Vagy csónakkal evezünk be, vagy ún. pletna-ra szállunk. A csepp alakú szigeten áll a Mária Mennybemenetele-templom. Elődje egy fából készült kápolna volt, majd egy kis templom épült a helyére. A későbbi román stílusú épületet többször átalakították és kialakult a jelenlegi gótikus jegyeket hordozó templom.
A szabadon álló harangot előszeretettel húzzák meg az idelátogatók, mert úgy tartja a hiedelem, hogy a harangozás közben elmondott kívánságok teljesülnek. A harang legendája így szól: Élt a bledi kastélyban egy özvegy, aki férje emlékére egy harangot készíttetett. Épp szállították át a szigetre a harangot, amikor hatalmas vihar kerekedett és a csónak elsüllyedt a rakományával együtt. Az özvegy bánatában kolostorba vonult. Története és halála eljutott a pápához is, aki egy harangot küldött a templomnak.
A másik babona a templomhoz vezető lépcsőhöz kapcsolódik. A 99 lépcsőn a vőlegénynek fel kell vinnie a menyasszonyt, ha a kis templomban szeretnének összeházasodni.
A tó fölé magasodik a Bledi-kastély. A története 1004-ben kezdődik, amikor a brixeni püspök tulajdonába került. Ekkor elsősorban védelmi szerepet töltött be. Az idők során többször átépítették és megerősítették, utoljára 1961-ben. Múzeum, borospince, kút, Rikli emlékhelyiség kapott helyet a falai között. A toronyból kiváló panoráma nyílik Bled városára.
A kastély bejárásával lezárult bledi hosszú hétvégénk, élményekkel telve utaztunk haza.
Poszt: 2024. február
Utazás: 2014. június
