ÍRORSZÁG -THE BURREN - 2. RÉSZ


Számos történet kering a Leamaneh várról; a legendák szerint Máire-t és férjét (a vár urait) kegyetlen zsarnoknak tartották. mert aki ellenszegült, azt megölték és a vérét a vár falára kenték. Egy másik legenda szerint, miután Máire második férje is meghalt, a halála utáni napon feleségül ment egy katonához, akit minden lelkiismeret furdalás nélkül kidobott a toronyház emeletéről, mert becsmérlő megjegyzéseket tett második férjére.
A vár neve a Léim an Eich angolosított változata, ami azt jelenti, hogy „a ló ugrása”. Máire állítólag annak ígérte a várat, aki át tudja ugrani azt a lovával.
Az épület két részből áll: az 5 emeletes tornyot az 1400-as évek végén Turlough Donn O’Briain, Thomond akkori királya építtette, a másik épületet - a 4 emeletes toronyházat - pedig Conor O’Brien és felesége, Máire Ní Mahone, vagy ahogy a nép hívta, Máire Rua (Vörös Mária). A romokhoz nem lehet bemenni, mert a körülötte legelésző tehenek miatt elkerítették a területet, mögötte pedig egy magánház áll.
A következő megállónk Lisdoonvarna város volt. A Burren szívében fekvő település híres fürdőváros, ahol 1791 óta ismerik a kénben gazdag víz gyógyító hatását. A gyógyvíz felszínre emeléséhez az első szivattyúházat 1867-ben építették, majd később 1875-ben egy fürdőházat is emeltek mellé. A XIX. sz. óta látogatók ezrei érkeznek a városba, hogy kúrálják magukat.
A település a "párkereső" - matchmaker - rendezvényéről is híres, amely akár 40.000 látogatót is vonz minden év szeptemberében.
Lisdoonvaarna a gasztronómia területén is különlegességekkel büszkélkedhet. Van egy Michelin csillagos étterme - Wld Honey Inn - és egy világhírű lazacfüstölője - Burren Smokehouse.
A lazacfüstölő egy véletlen találkozás és szerelem eredménye. A Roadside Tavern akkori tulajdonosa találkozott a Lisdoonvarna-ba látogató svéd lánnyal és a találkozásból szerelem, házasság, majd egy sikeres vállalkozás lett. 1989-ben létrehozták a Burrren Smokehouse-t, ahol a férj által kialakított eljárás alapján a helyi és a világ különböző pontján található éttermeket (az angol királynőt is) látják el füstölt lazaccal. A feleség javaslatára 1995-ben nyitották meg az épület kapuit a látogatók előtt, ahol bemutató előadás, füstölt lazac készítmények és helyi kézműves termékek fogadják az érdeklődőket.
Lisdoonvarna után a következő megállónk a Doolin cave (Doolin barlang) volt.
1952-ben egy fiatal, kutatókból és barlangászokból álló csapat érkezett a Burren területére, hogy felfedezze a föld mélyének rejtelmeit. 2 fiú este elvált a csapattól és sétájuk közben észrevettek egy forrást, amely eltűnt a sziklák között. Elmozdítva a köveket, követték a víz útját és mintegy 500 métert kúszva érték el a barlang mai fő csarnokát. Ahogy a lámpáikkal bevilágították a termet, a mennyezeten egy hatalmas, kb. 7m hosszú cseppkövet láttak.
A látogatás csak vezetett, szervezett keretek között lehetséges. A túra kb. 50 perc és 125 lépcsőn át jutunk le a barlang bejáratához. A túra során 2 termet is láthatunk és megmutatják azt a ki hasadékot is, ahol a felfedezők bejutottak a terembe. A barlangon átfolyó patak megfestése igazolta azt a feltételezést, hogy még további hasadékok és termek kapcsolódhatnak a már felfedezett területhez.
A túra látványossága a nagy cseppkő - Great Salactite - amely Európa leghosszabb szabadon függő cseppköve. A világon ennél nagyobb Mexikóban és Libanonban található. A vezetett előadás jól felépített, érdekes sztorikkal egészítik ki a száraz tényeket. A cseppkőt rejtő terembe érve pl. a lámpákat el kell oltani és ahogy felgyulladnak a fények, elénk tárul a plafonról függő hatalmas mészkő formáció. Külön érdekessége, hogy ha hátulról nézzük, akkor jól látható, hogy két színben pompázik.
A látogatóközpontban a barlangban található agyagból készült kézműves kerámia termékek is kaphatók. A barlang bejáratától indul egy rövid sétaút is, ezt is érdemes megnézni.
A barlangtúra után tovább autóztunk Doolin faluba, az ír zene otthonába.
A vibráló, színes kis település a Wild Atlantic Way útvonalán és a Burren szélén helyezkedik el. Gasztronómiája, gyönyörű természeti adottságai és zenés programjai miatt a turisták egyik kedvence úti célja lett Clare megyében. A település fő utcácskáján pubok, éttermek és vidám, színes házak váltják egymást. Érdemes itt hagyni az autót és gyalog lesétálni a kikötőbe.
Szerencsések voltunk és az utca elején találtunk egy parkolót, majd egy szabad asztalt is a híres Gus O'Connors Pub teraszán.
A kocsmát 1932-ben nyitotta meg az O'Connor család. Már a kezdetekkor is kiemelkedő szerepet kapott az ír zenei hagyományok ápolása és megőrzése. Bár az eredeti tulajdonosok visszavonultak, az O'Connor az elmúlt 40 év alatt a kocsma szellemisége semmit sem változott és a mai napig lehetőséget ad a tradicionális ír zenét játszó zenészek fellépésének.
Az egyszerű, ám annál ízletesebb ebédünk után lesétáltunk Doolin kikötőjébe és az Atlanti óceán partjára.
A parton elsétáltunk a Seeweed Bath dézsái mellett. A tulajdonos sráccal beszédbe elegyedve megtudtuk, hogy 7 éve működik a meleg vizes, dézsás hínárfürdőzés, a japán onsenek ír változata. Írországban a hínárfürdők közel egy évszázados múltra tekintenek vissza. A hínár egészségjavító felhasználása már régóta ismert: jótékony hatással van a bőrre, ízületi fájdalmakra, alváspanaszokra. A foglalás online is lehetséges, Érdemes megnézni a nyitva tartást, mert a szolgáltatás szezonális.
Az óceán partjáról jól látszik a Rák-sziget (Crab Island), amely Kb. 5000 km-rel innen, a Föld tektonikus mozgásának köszönhetőn vált le az Egyenlítő környékén és 300 millió év alatt érte el mai helyét.
Szintén megcsodálhatjuk a Fekete-sziklákat (Black cliffs), melyek a 10km-re elnyúló Moher-sziklák előtagjai. A Lisdoonvarna-ból eredő Aille-folyó itt folyik bele az óceánba a sziklákon és a Doolin alatti barlangrendszeren keresztül.
A parton órákat lehet eltölteni,hallgatva az óceán morajlását, csodálva a természet mérhetetlen erejét és szépségét. Itt is jól megfigyelhetők a Burren-re oly jellemző, szinte a tudatosságot feltételező szabdalt mészkő sziklák. A struktúrát néha megtöri egy-egy nagyobb, kiálló darab. Kicsit olyan, mintha valaki labdázott volna velük és a játék végén elfelejtette összeszedni a játékszerét.
A partról átsétáltunk Doolin kikitőjébe (Doolin pier), mert terveink között szerepelt, hogy valamelyik nap áthajózunk az Aran-szigetekre, és kíváncsiak voltunk a komp menetrendjére és árára. A pénztárnál megtudtuk, hogy az Aran-szigetek mellett van egy járat a Moher-sziklákhoz is és a kompra a jegyet online érdemes megvenni. Weboldal: https://doolinferry.com/
Visszafelé a faluban megálltunk a híres Doolin fagyizónál, de tradicionális ízlésünk nem találkozott a kínálattal.
Doolinból hazafelé (Tubber, The Burren Barn) a Wild Atlantic Way (2500km) tengerparti útját választottuk (videó itt). Must have program. Megállni csak néhol lehet. Ezek a "parkolók" általában egy nevezetességnél vagy kilátó pontnál kerültek kialakításra és a legtöbbször le is lehet menni a part közelébe.
Első megállónk a Fanore-beach - Fanore strand - volt. Meglepetés és felüdülés - talán ez a 2 szó jellemezte az érzéseinket. Rendezett kis parkoló, tiszta mellékhelyiség, büfé, nyáron vízimentő szolgálat, homokdűnékkel keretezett, homokos tengerpart. A cipőket a vállunkra akasztottuk és boldogan gyalogoltunk több száz méteren keresztül a sekély vízben, kerülgetve a partra sodort medúzákat. Nosztalgikus hangulatban voltunk, mert a strand nagyon emlékeztetett bennünket Sydney Dee Why tengerparti részére.
Fanore után a Black Head Lighthouse (Black Head világítótorony) volt a következő állomás. Majdnem elmentünk mellette, mert bár a torony látszik az útról, sehol sem lehet megállni. Sajnos a világítótorony nem látogatható, bár a felfeszített kapu arra utalt, hogy a tiltó tábla nem mindenkit riaszt el.
Az utolsó megállónkhoz este 8 óra után érkeztünk és a képeken is látszik, hogy még világos volt. A Burren fennsík tetején magasodik a Poulnabrone Dolmen, Írország egyik legikonikusabb egyben a legrégebbi megalitikus emléke.
A Poulnabrone egy portálsír: két nagy portálkő áll a bejárat két oldalán, amelyet egy zárókő zár le. Egy második zárókő fedte be a szerkezet hátulját, ami most a földön fekszik, mert összeomlott. A sírt mészkőburkolatra építették és egy alacsony kőhalom vette körül. Ez kőhalom támasztotta a függőleges köveket, amelyeket egyébként csak a zárókő súlya tartott meg. A sír építéséhez használt mészkőlapokat a környező mészkőburkolatból emelték ki. Az 1980-as években végzett ásatások 33 ember, köztük gyerekek és egy újszülött maradványát tárták fel. A csontok jó állapotban voltak. Feltételezhető, hogy előbb máshol elégették a halottakat és csak utána hozták ide őket. A radiokarbonos kormeghatározás szerint a sírboltot 600 éven keresztül, 5200 és 5800 évvel ezelőttig folyamatosan használták. A csontokon kopásnyomok láthatók, amelyek arra utalnak, hogy az itt élő emberek kemény fizikai munkát végeztek. A sírban ékszereket, edényeket és egyéb tárgyakat is találtak.
Nyaralásunknak ez a napja is a tervek szerint alakult és az időjárás továbbra is kegyes volt hozzánk.
A következő napra ígéretes programot raktunk össze: Cliffs of Moher,, Loop Head és a Bridges of Ross. Erről a következő bejegyzésben írok.
2025. június
