SYDNEY ÉS A STRANDOK
Ha megkérnének, hogy "Nevezz meg egy strandot Sydneyben!" a válasz biztos a Bondi beach lenne. Ki kell ábrándítanom mindenkit, mi nem jártunk itt, és sok más honfitársammal együtt csak képeken láttam! :-D
Helyette következzen néhány másik, amelyek legalább olyan szépek, csak talán a messziről jött utazó számára kevésbé ismertek.
Balmoral:
Balmoral Mosman városrész külvárosában van, Sydney északi részén. Nevét a Skóciában található nyári királyi rezidencia után kapta.
A partszakasz 3.000 év óta lakott. Az út mellett egy hatalmas szikla látható, évezredeken keresztül az Aboriginal emberek tartózkodási helye volt, a "konyha' nyomai máig felfedezhetők. A strand egyben kikötő is, homokos, sziklás partszakaszokkal. A víz hirtelen mélyül, úszásra, supozásra, vitorlázásra kiválóan alkalmas. Egyetlen hátránya, hogy a kikötőnél a víz alatt elhelyezett cölöpökbe botlik a gyanútlan fürdőző. A füves parton pokrócokra leheveredve lehet élvezni a szomszéd társaság BBQ illatát, vagy a saját, hozott csemegét fogyasztva gyönyörködni a tájban és a naplementében.
A part mellett focipálya, szabadtéri edzőgépek és egy 1,5km-es túraútvonal is található Balmoral beach-Cowder Bay között, lenyűgöző természeti környezetben. A helyi sportcentrumban a vitorlázás és supozás alapjait lehet elsajátítani.
Balmoral beach
Aboriginal szikla
Watsons Bay és a Gap:
A Watsons Bay Sydneytől keletre, a CBD-től kb. 11kmre helyezkedik el, hajóval kb. 45 perc távolságra. A terület régóta lakott, az Aboriginal lakosok halászatból és kagylók gyűjtögetéséből tartották fenn magukat. A település nevét Robert Watson után kapta, aki hosszú évekre itt horgonyozta le hajóit. A halászfalu egészen az 1860-as évekig elszigetelt volt, ezután indult fejlődésnek és lett mára Sydney egyik kedvelt partszakasza.
A strand homokos, viszonylag hamar mélyül. A központi részen egy hatalmas, zöld domb fogadja a piknikezni vágyókat, a parton pedig éttermek sokasága várja a megéhező vendégeket. A strand egyik része egy nagyobb, homokos öböl, másik irányba kisebb strand szakaszok váltakoznak hajókikötőkkel és a tengerből leválasztott medencékkel.
Watsons Bay kikötő
The Gap:
A Gap egy meredek, homokkő szikla, környékén Aboriginal klán élt. Az első flotta 1788-as megérkezése után az angolok jelzőállomást telepítettek a gerincén azzal a feladattal, hogy időben figyelmeztesse a közeledő hajókat és egy kísérővel biztonságosan bevezesse azokat Sydney kikötőjébe. A brit erők kivonása után tüzérségi bázist és kiképző iskolát hoztak létre, melyet a II. Világháború kitörése után áthelyeztek és az épületeket más célokra használták fel. Később a Haditengerészet kommunikációs központja működött a sziklákon.
A Gap természeti szépsége, az óceán hívogató, mély kéksége nem csak a turistákat vonzza. A sziklák az itt történt öngyilkosságok miatt is híressé váltak, az elsőt 1863-ban jelentették. Némi magyar vonatkozás (a név alapján), hogy a Gap közelében találunk egy táblát, amely Rexienek állít emléket. Rexie, a németjuhász kutya hangos ugatásával hívta fel gazdája figyelmét az öngyilkosságra készülőkre és ennek köszönhetően több mint 30 ember életét megmentette. Gazdája John Nagy volt, a Gap Taverna akkori tulajdonosa.
The Gap, Watsons Bay, Sydney
Rose Bay:
A Rose Bay mindössze 7km-re található a CBD-től és a strandon pihenve gyönyörködhetünk az Operaház és a Harbour-kikötő sziluettjében. Aboriginal neve Tingira, amely nyílt vizet jelent, mai nevét pedig George Rose brit kincstárnok után kapta. A kikötő az I. Világháborúban fontos vitorlás állomás volt, 1938-tól pedig létrejött a Rose Bay Vízi Légikikötő.
Rose Bay, jacht kikötő
Dee Why:
Ha szörfözni szeretnél, akkor ide mindenképpen el kell jönnöd. Sydney északi részén fekszik, mindössze 18km-re a CBD-től. Nevének eredete a mai napig nem egyértelmű, egyes források szerint egy földmérő jegyzetében szerepel először a DY Beach, de származhat az Aboriginal nyelvből is. A part menti terület a Dee Why Lagúna vízgyűjtő medencéje.
Dee Why Lagoon: A lagúna természetvédelmi értékét 1973-ban ismerték el, fontos területe a helyi és költöző madaraknak, szerepel a Kínával és Japánnal közös, a vándormadarak területét védő egyezményben is. A vadvédelmi terület 77 hektár, ebből a lagúna 30 hektárt foglal el.
A fennmaradó rész mocsaras bozótos, valamint a dűnék ökoszisztémája.
A Dee Why lagúna mellett vezető gyalogút
Long Reef: Sydney egyik legérdekesebb geológiai területe, és itt találjuk a legrégebbi kőzeteket is. A magas sziklaszirt egy kiterjedt zátonnyal kapcsolódik a Tasmán-tengerhez, kiváló partszakaszt nyújtva a kirándulóknak és a vándormadaraknak. Az 1880-as években rézbánya működött a Long Reefen, ennek köszönhetően a sziklaszirt alatt strand alakult ki. A környező kőzetrétegek sötétek a benne lévő ásványi anyagtól.
Long Reef
A panoráma meseszép és egész közelről figyelhetjük a paplanernyősök manővereit. Lesétálva a zátonyhoz megcsodálhatjuk a tenger kékségét és szerencsés esetben az itt megpihenő madarakat. A sziklaszirthez vezető út mellett egy már-már természetellenesen zöld, tökéletesen karbantartott golfpálya látható. Ha megfelelő időben érkezünk, a szikla tetején gyönyörködhetünk a naplementében, vagy épp a napfelkeltében.
Dee Why golfpálya
A strand homokos, hosszan elnyúlik és hamar mélyül. Árnyék nem nagyon van, de hullámok annál inkább. Éppen ezért lett a partszakasz sok szörfös kedvenc helye.
Dee Why beach
Manly gyalogút: A gyalogút valójában egy 19.5 km hosszú tengerparti sétány. Amennyiben van rá időnk, érdemes a teljes hosszt végig járni. Ha erre nincs lehetőségünk, a rövidebb változat csak 6-8km. Miért javaslom, hogy tervezzük be sydneys programjaink közé? Gyönyörű a táj, varázslatos helyeket látunk és olyan partszakaszokra is eljutunk, amelyek autóval nem közelíthetők meg. Aki szereti a vadregényesebb strandolást, az is jó helyen jár.
Spit-híd: A rövidebb Manly gyalogút kiindulási pontja és az első strandolási lehetőség. Átépítve a régi fahidat, az új, stabilabb konstrukció 1958-ben készült el. A közepe felnyitható, lehetővé téve a hajók kijutását az öbölből a tengerre.
Spit, kikötő
Tovább haladva az ösvényen Aboriginal nyomokat és további kisebb-nagyobb strandokat láthatunk, ilyen a Fisher Bay is. A gyalogútról lepillanthatunk egy úszó lakóhajóra. Acél héjú bárkaként kezdte életét a 40-es években 32 társával együtt, mára csak 4 lakóhajó maradt épségben és használatban.
Manly gyalogút: Fisher Bay lakóhajó távolban a Spit-híddal és árnyékot adó sziklák
Következő állomásunk a Sandy Bay, neve is elárulja, igazi homokos partra értünk. Itt kevés az árnyék, de nem messze, a következő partszakaszon a Clontarf Reserve park hatalmas, árnyékot adó fái alatt felfrissülhetünk. Étterem, játszótér, piknikezési lehetőség és természetesen a tenger teszi teljessé az élményt.
Sandy Bay
A Sandy Bay-Clontarf Reserve között található a Hawkesbury homokkő szikla. Mintegy 250 millió évvel ezelőtt a terület 3 folyó hatalmas ártere volt. A medencébe áramló víz hordalékot és homokot hozott magával, amely az évmilliók során lerakódva kőzetté alakult. A Hawkesbury szikla anyaga főleg agyaggal keveredett kvarc és vas-oxid - ez utóbbinak köszönheti vöröses színét.
Hawkesbury homokkő szikla, Sandy Bay
Castle Rock a gyalogútnak azon szakasza, ahol eldugott, sziklás öblöket és "titkos" strandokat találunk. Némelyiket szinte csak a fák közül lehet észrevenni, vagy egy apró lépcsőlejáró jelzi a helyes irányt.
Castle Rock, Sydney
Aboriginal rajzok (Grotto Point): Elhagyva Castle Rockot, megérkezünk az Aboriginal rajzokhoz. A homokkőbe vésett ábrákat az Eora törzsnek tulajdonítják, melyhez a Kuring-gai, Birrabirragul és Cadi klánok tartoztak. Az őslakosok számára az álomnak/álmodozásnak spirituális jelentősége van. Ez a teremtés, a tudás kezdete és egyben a jövő is. Az álmodozás során törtek elő az ősök a kopár világ kérgéből és teremtették meg a Napot, Holdat, a csillagokat, majd a hegyeket, folyókat, növényeket és az embert. Az emberek az álmodozó ősök leszármazottai és azok a helyek, ahol az ősök jártak, szent helyek. A lelőhely kiemelkedő jelentőségű, mert az 1788-as évektől az Aboriginal emlékek Sydney növekedésével szinte eltűntek.
Point grotto, Aboriginal sziklarajzok
Crater Cove/Kráter öböl: Az ösvényről tökéletes kilátás nyílik az öbölre és a sziklák szélére épült házakra. Az első házat 1923-ban egy halászember építette uszadékfából. 1930-tól megnőtt a számuk, mert a magas bérleti díjak miatt egyre többen költöztek ki a városból és választották a szabad életet. Az 1940-es években főleg hétvégi háznak használták az épületeket, de páran állandó lakosként itt éltek. A '60-as, '70-es években élte a kunyhó-közösség a reneszánszát, felfedezték a művészek. Simon Flynn volt a Crater Cove leghosszabb ismert lakója, tizenévesen jött ide és közel 20 évig élt a sziklákon. Hosszas csatározás után a hatóság mindenkit kitiltott a Crater Cove területéről. Az eredeti tervet, hogy az összes házat lerombolják, szerencsére sikerült megakadályozni.
Crater Cove/Kráter-öböl, kunyhókkal a sziklaszirten
Dobroyd Head egy hegyfok, ahonnan szintén csodálatos kilátás nyílik a tengerre. A kilátó neve Arabanoo, ő volt az első Aboriginal, aki európai telepesek között élt.
Dobroyd Head, kilátás a tengerre
Reef Beach & Forty Baskets beach utunk következő olyan 2 pontja, ahol ismét lehet strandolni.
Reef strand: A partszakasz Aboriginal Kuring-gai pihenőhely volt. A megtalált leletek egy része múzeumba került, a feltárt temetkezési helyet és a sziklarajzok helyszínét nem hozták nyilvánosságra. A Reef-et 1834-ben vették birtokukba az első európai telepesek, sokáig halászok éltek itt a Kráter-öbölben látható kunyhókhoz hasonló épületekben. 1976-tól a nudisták vették birtokukba, de a helyiek tiltakozására a hatóság megtiltotta a strand működését.
Forty Baskets Beach (40 kosár strand): Nevét onnan kapta, hogy 1885-ben halászok egy csoportja egyszerre 40 kosárnyi halat fogott, melyet a Szudánból hazatért tífuszos katonáknak ajándékozott. A strand lassan mélyülő vize, árnyékos partja, kiépített BBQ helyei, valamint a tengerből lekerített medence kedveltté tette a kisgyerekes családok körében.
Reef és Forty Baskets strandok
North Harbour/Északi-kikötő strand: Itt találkozott Phillip kapitány és legénysége először őslakosokkal 1788-ban, akik a vízbe ugrottak és kíváncsian vizsgálták át az európaiakat. Phillip kapitány megpróbálta "civilizálni" őket, de a kezdeti érdeklődés után már nem mentek a kolónia közelébe, ezért a kapitány erővel elfogott hármat, Arabannot, Colbeet és Bennelongot. Egyedül Arabanoot sikerült fogva tartania és több, az őslakosokra vonatkozó információt a kapitány tőle tudott meg. Az 1789-ben kitört himlő járványban sok Aboriginal ember életét vesztette, köztük Arabanoo is. A kutatások szerint az európai telepesek megérkezése után 1 évvel a kikötő közelében élő őslakosok több mint fele meghalt.
North Harbour strand
Fairlight strand: Lassan közeledve strand-túránk végéhez, következő állomásunk, a Fairlight is kellemes felfrissülési lehetőséget kínál. A sétány ezen részét Jenkins útnak hívják; Jenkins telepes a saját pénzén építette annak érdekében, hogy termékei eljussanak Sydney piacára. Fairlight a nevét Henry Gilbert Smithtől kapta, aki először látta meg a potenciált Manlyben, mint tengerparti nyaraló településben. Első felesége az angliai Fairlightban élt egy ideig, innen ered az elnevezés. Gilbert háza, az ún. Fairlight-ház a mostani gyalogút mellett volt. A György-korabeli stílusú, 2 emeletes, homokkő épületet sajnos lebontották. A strand nevezetessége, hogy 1949-ben egy dán hadihajó is itt állomásozott, a háború után pedig magántulajdonba került. A tulajdonosa biztonságosabb helyre akarta szállítani, ám a vontatás során a kötelek elszakadtak, a hajó sziklának ütközött. Az újabb kísérlet már sikerrel járt, de egyesek szerint a hajó orrmotorja és darabjai máig Fairlight mélyén nyugszanak. Fairlight beach a költési területe a törpe pingvineknek, "szezonban" kb. 60 pár tér vissza a sziklákhoz.
Fairlight-ház és a strand egy része
Manly beach: Sydney egyik legfelkapottabb települése és egyben strandja is - eltekintve a Bonditól. Strandja homokos, a közeli Korzó pedig kiváló vásárlási és étkezési lehetőségeket kínál. A strandolók mellett a szörfösök és a búvárok is kedvelik ezt a partszakaszt. Itt alakították ki az ún. Cabbage Tree Bayt, a vízi rezervátumát, amely 12m-es vízmélységével a búvárok kedvenc merülési pontja. A Shelly beach vize nyugodtabb, lassan mélyülő, homokos partja kiváló.
Manly beach
Shelly beach, a távolban Manly fényei
A felsorolt tengerpartokat nem egy nap alatt kerestük fel, kivéve a Manly gyalogút mellettieket. Késő délután értünk ide, kellően elfáradva. Jól esett megmártózni a habokban és bedobni egy isteni hamburgert sült krumplival a Korzó egyik mellékutcájának falatozójában. Teli hassal mindjárt szebbnek tűnt egész napos menetelésünk. Tréfásan megjegyeztük, hogy egy hamburgerért rég gyalogoltunk ennyit.
Ezzel a bejegyzéssel lezárult Sydney-sorozatom. Remélem, sikerült kicsit közelebb hozni a várost és annak szűkebb környezetét. Kalandra fel, jó utazást és fantasztikus élményeket kívánok mindenkinek!
2018. május
