SRI LANKA-POLONNARUWÁTÓL KANDYIG 

Folytatva Sri Lankai körutazásunk beszámolóját, a 2. fejezetben a Polonnaruwa-Kandy szakaszt mutatom be nektek.  

SIGIRIYA-HABARANA

A délelőttünk nagy része utazással telt, Polonnaruwából mentünk át Sigiriyába (Habarana). A szállás elfoglalása után a Sigiriya-szikla közelében beneveztünk egy ökörfogatos túrára és egy "ismerd meg a Sri Lankai falusi életet" programra. Ökreink nem voltak túl jó állapotban - látszólag -, nagyon nem akaródzott nekik a munka. Gazdájuk többször leugrott és szinte tolta őket - az ostor és a kiabálás már nem segített -, mígnem feladva a küzdelmet (kb. 15 perc után) közölte: eddig volt és nem tovább. 

A fogatozásról egy rövid videót itt láthattok:  https://vimeo.com/314963797

Álltunk az út közepén és tanakodtunk: Hogyan tovább? Nem kellett sokáig várnunk, megérkezett az utánpótlás egy modern szekér - tuktuk - formájában. Nem tudnám megmondani, merre és hova mentünk; kanyarogtunk rizsföldek, házak és pálmafák között. Én biztos nem találnék vissza, de úgy tűnt, vezetőnk határozott a végső desztinációt illetően, és 20 perc zötykölődés után megérkeztünk egy pálmaleveles kunyhóhoz. Térültünk-fordultunk - ismét magunkra maradtunk - amikor egy hölgyet vettünk észre. Próbáltuk elmagyarázni, miért jöttünk, de nem nagyon jutottunk közös nevezőre. Később feltűnt, hogy mindenki helyi vezetővel érkezik, aki segít elhárítani a kommunikációs korlátokat. Számunkra maradt a kézzel-lábbal magyarázás, és néhány angol szó. A döcögős - a szó átvitt és szó szerinti értelemben is - kezdet után kifejezetten élvezetes 1 órát töltöttünk el a "nénivel". 

Először megmutatta, hogy szitálja szét a rizst a pelyvájától, hogy töri meg a szemeket egy mozsárban, majd egy kézi daráló segítségével hogyan lesz belőle liszt. Aztán egy, a markolatával földbe szúrt machéta-szerű szerszámmal eltávolította a kókuszdió barna, szőrös héját, és utána ügyes mozdulatokkal felnyitotta a diót. A levét megittuk, a húsát lereszeltük, és összekeverve chilivel, sóval, fokhagymával, lime levével és hagymával kókusz sambolt készítettünk. (A kókusz sambolról itt olvashattok bővebben: https://www.summester.com/kokuszos-sambol).

Megismertük a banánlevél fonásának a technikáját is. Társaságunkhoz csatlakozott egy japán lány - ő egyedül utazott Sri Lankán -, és rövid idő leforgása alatt amatőr nézőkből szakértő narrátorokká váltunk: a háziasszony neki is újra megmutatott mindent - a fordítást pedig ránk bízta.

Ez a délután a "találd fel magad" szellemiségében zajlott. A "skanzenes" program után vissza kellett jutnunk sofőrünkhöz - azonban egy teremtett lélek sem volt a közelben, aki a szállításunkat megoldotta volna. A kunyhó mögött egy tó terpeszkedik el, és azon több külföldi is csónakáztatta magát - de mindenki a túlpartról indult és oda is tért vissza. Nagy nehezen horogra akadt egy srác, aki megértette, hogy igen, túléltük a falusi életet és szeretnénk visszajutni a civilizációba; és bár nem ez volt a célja, de forduljon vissza velünk és legyen olyan kedves, tegyen ki bennünket a túlparton. A következő lépést meg ráérünk ott kitalálni. A csónak eresztett, a távolság rövid volt (és a tó egyébként sem tűnt mélynek) - így száraz lábbal, úszás nélkül partot értünk. 

Újabb elakadás következett, majd néhány rövid telefonálás után csónakosunk leszervezett egy tuk-tukot, vissza a "városba". Azt tudni kell, hogy ezek a járművek annyira nem nagyok, mi pedig négyen voltunk. Egyetlen egy árva kis járgányba préseltük be magunkat, többszöri kísérlet után. 20 perc zötykölődés, és meg is érkeztünk sofőrünkhöz. A videó talán kicsit visszaadja az utazás hangulatát :-): https://vimeo.com/314965365

A következő programban egy elefánt "szafari" szerepelt a Sigiriya-szikla közelében. Már az ökrös-szekér is rossz érzéseket váltott ki belőlünk, és amikor megláttuk az elefántot, minden kétségünk elszállt: az ő hátán NEM fogunk lovagolni. Megsajnáltuk és úgy gondoltuk, nem az lenne a feladata, hogy naphosszat turistákkal a hátán bohóckodjon. Tudom és "elfogadom", hogy több országban is haszonállatként tekintenek rájuk, de ez itt inkább cirkusz volt...azt meg nem szeretjük.

Helyette ebédeltünk egy jót, megnéztük egy elefánt szobor faragását, majd visszavonultunk szállásunkra. A fiúk nem bánták, egyből belevetették magukat a medencébe. Én meg találtam egy döglött bogarat és azt fényképezgettem. Senki sem unatkozott. :-D

Másnap reggel 7-kor már a Sigiriya-szikla jegypénztáránál álltunk. A nyitás után lassan haladtunk, egy rövid ideig nem volt áram, és a jegyeket kézzel töltötték ki. A belépés borsos, 1 felnőtt jegy 30 USD! 

Nagyjából 1/2 8 körül indultunk el a szikla felé és akadály nélkül haladtunk. Visszafelé - 10 óra magasságában - már hosszú sor várt arra, hogy felmászhasson a tetejére. Vezetőnk tanácsa bevált, érdemes korán felkelni annak érdekében, hogy a tömeget elkerüljük.

A Culavamsa krónika szerint Kasyapa király Sigiriyát választotta székhelyének, és a szikla tetején építette fel palotáját az 5. században.  Nevét - Oroszlán-szikla - egy oroszlán mancsát ábrázoló hatalmas sziklaszoborról kapta. Kasyapa törvénytelenül szerezte meg a trónt testvérétől, Moggallanától. Félve ellenségei támadásától, Anuradhapurából áttette a székhelyét Sigiriyába. Később, miután bátyja katonái megölték, a főváros visszaköltözött Anuradhapurába; a palotát lerombolták és kolostort alakítottak ki a helyén. 1831-ben egy brit őrnagy fedezte fel a sziklát, amikor Polonnaruwából Sigiriya felé lovagolt, de a hivatalos és szakmai ásatások csak jóval később, 1980-ban kezdődtek meg. Az UNESCO listás hely magában foglalja a szikla lapos tetején felépült palotát, a középső szintet, ahol az Oroszlán-mancs, a freskók és a Tükörfal látható, valamint az alsó palotát, a kerteket és a Fellegvárat védő falakat. A Fellegvár egyben erőd szerepet is betöltött.

Sigiriya kertjeit Ázsia legrégebbi kertjei közé sorolják. Ahogy haladunk a szikla felé, érdemes egy kis kitérőt tenni és némelyiket közelebbről is megnézni. A régi szökőkutak és medencék vízellátását biztosító rendszer esős időszakban a mai napig működik!

A Bodhighara egy érdekes rom, amelyet valószínűleg a Kasyapa utáni 2. szerzetesi időszakban építették, és egy Bodhi-fa védelme volt a feladata. Az építmény szerkezete még a fa önműködő locsolását is lehetővé tette.

Elhaladva barlangok mellett, sziklák között, majd megmászva sok-sok lépcsőfokot, felérünk az első szintre. Szusszanjunk meg egy kicsit és nézzünk körül, mert a látvány már innen is lenyűgöző. 

A következő szintre újabb lépcsők megmászása után jutunk fel. A szakasz egy része csigalépcsős és egy zsákutcába vezet, ahol sajnos már csak a több mint 500 freskó elenyésző töredékét láthatjuk. Bár korszakilag az Anuradhapura időszakhoz sorolják a csak nőket ábrázoló alkotásokat, művészi árnyékolásuk és vonalvezetésük eltérő, és ettől egyedi az egész szigeten. A nők kilétére többféle magyarázat is van: a király hölgyei, vagy áldozati szertartáson részt vevő asszonyok. Ezen a részen fényképezni és videózni sem szabad.

A másik érdekesség, az ún. Tükör-fal (fenti képen is látszik) is itt van, amelyet a régi időkben olyan fényesre csiszoltak, hogy a király látta benne a tükörképét. A Tükrös rész után újabb lépcsők következnek, és elérjük az Oroszlán-mancs szintjét.

Az Oroszlán-mancs a szikla északi oldalán található, az ún. Oroszlán-lépcső aljánál. Ha ezt a pár lépcsőt még kibírjuk, akkor feljutunk a legfelső szintre, kb. 200m magasba. A palota és környezete egy jól megtervezett város képét mutatja. A geometrikus és természetes ívek, a szimmetrikus és aszimmetrikus elrendezés harmonikus egységet alkotnak. A nyugati oldalon a királyi parkot alakították ki, míg a déli oldalon egy hatalmas tartályt hoztak létre. A száraz időszakban ez biztosította a város vízellátását és egyúttal életben maradását. 4 kaput tártak fel, ebből a nyugatit a király számára tartották fenn. Bár sosem voltunk Dél-Amerikában, már Anuradhapurában és Polonnaruwában is kicsit olyan érzésünk volt, mintha az inka maradványok között járnánk. Itt fent, a szikla tetején, - lenézve az alattunk kialakított szintekre és azok megmaradt romjaira - hasonló érzés kerített hatalmába. A falmaradványok, azok mértani vonala, körülöttük a buja zöld természet - nehéz neki hátat fordítani és tovább állni.

A hely szelleme inspirálta a látogatókat; ki csak egy szimpla szelfi erejéig, ki akrobata mutatvánnyal kiegészítve próbálta megörökíteni látogatását a Sigiriya-sziklánál.

A lefelé menet kevésbé volt fárasztó, nehezítést csupán az jelentett, hogy minden lépcsős résznél állt a sor. Ismét hálával rebegtük el Mahesh nevét, hogy rávett minket a korai kelésre. A lépcsősor végén a külföldieket külön terelik - elvileg-, a megérkezéshez képest egy másik parkolóba kell menni. Ezt a vezetők is tudják, ránk is ott várt Mahesh. A parkoló felé vezető úton - a palota részeként - megnézhetünk egy közösségi csarnokot, egy Kobra-fejű sziklát, és az Asana-barlangot, ahol a kolostori időkben a szerzetesek meditáltak. 

Ha a szikla tetején körbe nézünk, a sok zöld között felfedezünk egy "kis dombocskát". És ha jobban fókuszálunk, a tetején látjuk  - apró, mozgó, színes pontocskák - az embereket is. Mivel messze volt még a nap vége, sikerült rávenni a csapatot, hogy nézzük meg ezt a sziklát is közelebbről. Ha nem is megyünk fel, legalább közelítsük meg....

Mint már oly sokszor előfordult, az internet népe sok dolgot felkap és dicsőít, és sok értékeset pedig figyelmen kívül hagy. Számomra - és a nagyobbik gyermek számára is (mi mentünk fel ketten) - egyértelműen ez a szikla volt a szebb és a különlegesebb élmény.

A Pidurangala-szikla vulkáni tevékenység eredménye, akárcsak a Sigiriya. Már több mint 2.500 évvel ezelőtt szerzetesek éltek a környező barlangokban, majd amikor Kasyapa létrehozta Sigiriyát, Pidurangalában egy új kolostort és templomot adományozott a buddhistáknak. 

A hegyre a megmaradt templomon át kell menni. A belépés rövidnadrágban és cipőben sem lehetséges. Szerencsére a bejárat mellett kendőket helyeztek el, amelyeket magunk köré csavarva - cipőnkkel a kezünkben -, eljutunk a hegyre vezető lépcsősorhoz. Itt kölcsönruhánktól megválva már lábbeliben folytathatjuk utunkat. Visszafelé a folyamat ugyanez. A helyiek közül sokan mezítláb másszák meg a Pidurangalát.

Nem számoltuk a lépcsőket egyik helyen sem, de ez itt combosabbnak tűnt. Közel a csúcshoz régi barlanglakások nyomait és egy hatalmas, 12.5m hosszú fekvő Buddhát látni, amely korának legnagyobb Buddha szobra volt. A fejét és törzsét sajnos a kincsvadászok megrongálták. 

Buddha jelenlétében érdemes egy kis erőt gyűjteni, mert eddig az emelkedő, ezután a sziklák teszik nehézkessé a feljutást. Egy viszonylag rövid, sík szakasz után a sziklák között kell átmászni. Volt, akit többen húztak fel vagy vették át a hátizsákját, mert egymaga nem boldogult. Semmi extra hegymászó felszerelésre sincs szükség, csak egy kicsit ki kell lépni a komfortzónánkból. Megéri!

Amikor felértünk és a nagy (ott állva hatalmasnak tűnt), lapos szikla tetején megálltunk....huhhhhh, nehéz szavakba önteni az érzést. Tériszonnyal küszködők figyeljenek rá, hogy semmilyen korlát sincs. Addig mész a szikla széléig, ameddig mersz! Még most is lúdbőrös lesz a karom, ha rágondolok...ahogy ott álltunk és sétáltunk. 

A kilátás pazar és érdekes volt visszapillantani a Sigiriyára

A szikla tetején találkoztunk egy buddhista szerzetessel és társaival. A sors úgy hozta, hogy lefelé az úton is együtt jöttünk. Hol előttünk mentek, hol megelőztük őket és lemaradva mögöttünk baktattak. A fák lombjai között megbúvó út egy-egy szakasza nedves és csúszós volt, és egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy óriási robajjal megindul valami mögöttünk, majd a szerzetes landolt mellettem. Üdvözöltük egymást - arcán békés mosoly; én szívinfarktust kaptam, hogy majdnem lecsúszott a szakadékba -, és megbeszéltük, hogy Buddha kísérte lépteit és megóvta a nagyobb bajtól. :-)

A sziklatemplom kicsi, meghitt, és meglepően szép freskók és domborművek díszítik a falait. Természetesen fekvő Buddha itt is van.

Kellően elfáradva és megéhezve egy francia hölgy éttermét kerestük fel. Pár éve költözött Sri Lankára, Franciaországban IT területen dolgozott. Elege lett, eladta a házát, és megspórolt pénzével Thaiföldön próbált szerencsét. Mikor úgy látta, hogy a sziget turisztikai forgalma fellendül és a megélhetési költségek kedvezőbbek, átköltözött Sri Lankára, Sigiriyába. Megvásárolt egy telket, a hátsó részén lakhelyeket alakított ki  és adott ki - az egyikben ő lakik -, a kert utcafronti részén pedig egy kis éttermet üzemeltet. Helyi és nyomokban francia a választék. A beszélgetésnek köszönhetően kicsit hosszúra nyúlt ebédünk után masszíroztatni mentünk. Sigiriya/Habarana Sri Lanka egyik ayurvédikus központja, sokan egész messziről jönnek kezelésre. Valahol a semmi közepén, egy kis poros utcában bújik meg az Athreya központ. Csupán egy picike tábla jelzi, hogy jó helyen járunk. Sűrű növények között érünk be a "recepcióhoz, ahol - hírére való tekintettel - sorakoznak az időpontra érkező páciensek. A masszázst követőn gyógynövényekkel kibélelt "szaunában" ücsörögtünk, miközben kint szakadt az eső. Varázslatos volt a párolgó gyógynövények és a sárház résein át beszivárgó eső és nedves föld illata. A kezelés után gyógynövényes teát kaptunk, és beszédbe elegyedtünk egy nyugdíjas angol úriemberrel, aki eddigi szokásától eltérően az éves utazását most nem Indiába, hanem ide, Sri Lankára szervezte. A teát borzalmasnak találta. :-)

Két napot töltöttünk Sigiriya/Habaranában, majd utunkat folytattuk Kandy irányába. Menet közben megálltunk Dambullában.

DAMBULLA

Dambulla, vagy Arany templom Sri Lanka legjobb állapotban fennmaradt sziklatemploma. Kiemelt jelentőségét az UNESCO is elismerte és felvette a Világörökségi listára. Az írásos dokumentumok alapján 80 barlangot találtak a környéken, ebből az 5 kiemelt barlangban szobrok és festmények láthatók; valamennyi Gautama Buddha életéhez kapcsolódik. Feltehetően a hely ősidők óta lakott, a feltárás során 2.700 éves csontvázak is előkerültek. 

A kolostoregyüttes  Kr. e. 3. és 2.. században jött létre. Valagamaba király az Anuradhapura időszakban a kolostort templommá alakította és később is itt talált menedéket a  dél-indiai üldöztetés ellen. Amikor visszaszerezte a királyságát, hálája jeléül megépíttette a templomot. Az elkövetkező királyok is szent helyként tisztelték a barlangokat: Nissanka Malla a Polonnaruwa időszakban aranyfestéssel és 80 szoborral díszítette tovább az épületet, a Kandy királyság alatt pedig restaurálták a festményeket.

A jelenlegi templom 5 barlangból áll és állagmegóvás céljából fagerendás épületeket építettek eléjük.

Az első barlang a Devaraja barlang, amely egy 14 méteres Buddha szobornak ad helyet. Lábánál kedvenc tanítványát, Anandát, a fejénél pedig Vishnut látjuk - az ő isteni erejét használta Buddha a barlang megteremtésekor.

A második és legnagyobb barlang a Nagy Királyok terme. 16 álló és 40 Buddha mellett megjelenik Vattagamani és Nissanka Malla király alakja, valamint Saman és Vishnu szobra is. A teremben van egy sztúpa is, és a mennyezetről a sziklán át lecsorgó víznek gyógyító erőt tulajdonítanak. Az egész mennyezetet festmények borítják be: Buddha életét, Mahamaya álmát és az ország fontos történelmi eseményeit ábrázolják.

A harmadik barlangot Maha Alut Viharának nevezik és a Kandy időszakra jellemző festmények ékesítik. 50 Buddha szobor mellett Kirti Sri király szobrát is itt helyezték el.

Dambulla mesés, egy igazi ékszerdoboz. Életemben nem láttam még ilyen gyönyörű falfestményeket. Az egész komplexumnak különös hatást kölcsönöz a barlangok, a vakítóan hófehér épületek és a felettük tornyosuló zord szikla kontrasztja. 

A Dambulla sziklatemplomnak a környezete is lenyűgöző. Érdemes leülni a bejárat előtti lapos sziklán és elmerülni a táj szépségében. Legalább olyan intenzív a látvány, mint a falakon belül. És persze a majmokról itt se feledkezzünk meg. 

Dambulla után - és még Kandy előtt - megálltunk egy fűszeres-gyógynövényes kertnél. A környék Sri lanka híres gyógynövény termesztő vidéke, sok közülük csak itt terem meg. A látogatás érdekes volt, különösen az a sok információ, amely adalékként elhangzott egy-egy növény felhasználási területéről. Kaptunk masszázst és teát - és a gyógynövények felhasználási javaslatáról egy magyar! nyelvű leírást. Az összhatást nagyban rontotta a befejezés. A kedves vendéget beterelték egy kis boltba, ahol a prezentáció során említett csodaszereket kínálták eladásra. A körbevezetés és a masszázs ingyenes - persze borravalót illik adni. Viccesen drága volt minden. Nagy lendülettel megpakoltuk a kosarunkat, majd az árak hallatán egyre fogyott a tartalma. A végén bohózatba ment át a vásárlás: egyre kisebb kiszeszerelést ajánlottak - itt már nem számított, hogy mit ír elő az "orvosi" javallat - és az egységárak is folyamatosan csökkentek. 

A gyógynövényes kert után végre megérkeztünk Kandy városába. Esőre állt az idő és szerencsésen meg is áztunk. A városban egyedül a Fog-templomot néztük meg és másnap reggel utaztunk is tovább.

KANDY

A Fog-templom a Kandy-tó (Kiri MUhuda) partján áll. A tavat 1807-ben Sri Wickrama király uralkodása alatt alakították ki, mérete az idők során csökkent. Közepén egy kis szigetet látunk, amely a legenda szerint egy titkos alagúttal összeköttetésben állt a Királyi Palotával. 

A templom a Királyi Palota komplexumban található és Buddha fogát őrzik benne. Miután Buddha a nirvánába jutott, Guhasiva király utasítására a szent fogat Sri Lankára "csempészték". A fog védelme a király feladata volt, míg az ereklye az uralkodás jogát szimbolizálta. Aki birtokolta a relikviát, azt tekintették a hatalom hivatalos képviselőjének. Az évszázadok alatt több helyszín után végül Kandy városában helyezték el. A templom és Királyi Palota UNESCO listás hely.

Az ereklye egy 2 emeletes épület felső szintjén található, 7db drágakő berakásos ékszerdobozban, amelyek sztúpa alakot formáznak. Naponta többször szertartást tartanak itt, és kiemelt alkalmak során az ereklyetartót kinyitják a látogatók számára.

A palota a templom északi oldalán helyezkedik el. A brit uralom alatt hivatalos rezidenciaként használták, napjainkban a Régészeti Múzeumnak ad helyet. Az. ún. Előadótermet, - ahol a királyi parancsokat hirdették ki - 1783-ban Sri Rajadhi király építette. A mennyezet fa szerkezetének fafaragása ékes példája a Kandy-kor művészetének. Itt terjesztették elő és fogadták el az ún. Kandy-egyezményt 1815-ben. Az egyezmény 2.358 év után megszüntette a sziget önálló rendelkezési jogát, engedményezte a brit uralmat és a királyt fogságra ítélte. A "paktum" érdekessége, hogy maga az uralkodó nem írta alá, csak a Királyi tanács és bíróság tagjai. Az aláírások hitelességét a legújabb kori kutatások megkérdőjelezik.

Kandy és Nuwara Eliya között két helyen is megálltunk. Először egy templomot, majd egy teaültetvényt és teagyárat néztünk meg.

RAMBODA

Rambodában, kb. 500m magasan Dambullához hasonló kis ékszerdoboz, a Shri Bhakta Hanuman hindu templom bújik meg a lombok között. Az épületet a Chinmaya misszió építette. A missziót 1953-ban Indiában Sami Chinmayananda tanár hozta létre, aki kiemelkedő szerepet játszott a hindu Védánta (Védikus szövegek egy része) terjesztésében. Hanumán a Rámájána ősi eposz egyik főszereplője, Ráma hű szolgája és egy csapat majom vezére. A történet szerint Rávana, a démonok ura elrabolja Szítát, Ráma feleségét, akit Hanumán talál meg Lánka - Sri Lanka - szigetén; majd Ráma és Hanumán együtt győzik le a démont. Ábrázolásában majom fejű és farkú, tulajdonságaiban odaadó, bátor, fegyelmezett és eszményi szolga. A templom visszafogott, kevésbé díszített, és benne Hanumán alakját fekete gránitból faragták ki. A kertje és zöldéges kertje precízen gondozott, vegetáriánus étterme az egész szigeten híres. A templomhoz egy ashram, egy spirituális elvonulóhely is tartozik. Mint minden hindu templomban, itt sem lehet fényképezni.

A templom kertjéből csodálatos panoráma nyílik a Kotmale-víztározóra. A tározó és gát építésekor 14 teaültetvény, 57 falu és 54 régi templom esett áldozatul és tűnt el a víz alatt. Nagy szárazság idején a romok egy része felszínre kerül, emlékeztetve a múltra és a pusztításra. 

Rambodától egészen Nuwara Eliyáig - és még ott is - teaültetvények váltják egymást. Mi a Rambodában található Labukale Damro gyárnál és ültetvénynél ismerkedtünk meg a fekete tea készítésének folyamatával és az előállított teák sajátosságaival.

LABUKALE

A teaültetvényekre annyira nem készültünk, hisz olyan helyen élünk, ahol fél órányi távolságra Kína egyik leghíresebb teáját termesztik. Ennek ellenére az út mellett felépített gyár étterméből és panorámás kilátójából lepillantva az ültetvényekre nehéz lett volna azt mondani, hogy kár volt itt megállni. Érdekes volt, hogy a bokrok távolabb vannak egymástól, mint Hangzhouban és természetesen a feldolgozási folyamat is eltérő. Bármily hihetetlen, ugyanabból a teacserjéből lesz zöld tea, fehér tea és fekete tea. :-) A gyárlátogatás futószalagos, egymást érték a csoportok. Az"idegenvezetők próbálták a gépek zaját és egymást is túlkiabálni és elmagyarázni a látottakat. Egy fiatalember a csoportunkban feltűnően figyelt bennünket, majd a bemutató végén összeismerkedett velünk. Amerikából jött 84! éves édesapjával - elnézve a bácsit, egy 10-est simán letagadhatott volna - és már többször járt Budapesten. Egyébként rákkutató és Európai pihenésüket toldották meg Sri Lankával. Két videót is láthattok. Az egyik az ültetvényt, a másik a gyártás egy folyamatát mutatja be.

Teagyár: https://vimeo.com/315109278

Ültetvény: https://vimeo.com/315111989

Délután érkeztünk meg Nuwara Eliyába, más néven a "kis Angliába". Eliya látnivalóiról és utunk utolsó szakaszáról a következő bejegyzés fog szólni.

Miért éppen Sri Lanka?: https://www.summester.com/blog/miert-eppen-sri-lanka

A körutazás 1. szakasza Negombotól Polonnaruwáig: https://www.summester.com/sri-lanka-negombotol-polonnaruwaig

A körutazás 2. szakasza Polonnaruwától Kandyig: https://www.summester.com/sri-lanka-polonnaruwatol-kandyig

A körutazás 3. szakasza: Nuwary Eliyától Colombóig: https://www.summester.com/sri-lanka-nuwara-eliyatol-colomboig

2019. február

  • Facebook oldal
  • Instagram oldal
  • Vimeo oldal
  • Pinterest oldal

www.summester.com I info.summester@gmail.com

 

A honlapon szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi, annak bármilyen formában történő felhasználása előzetes írásbeli hozzájárulás után lehetséges.