SRI LANKA-NEGOMBOTÓL POLONNARUWÁIG
Sri Lankai 14 napos körutazásunk első három állomása Negombo, Anuradhapura és Pollonaruwa volt. Tartalmilag, kulturálisan talán ez volt a legtöményebb szakasza a túránknak.
NEGOMBO
A város kb. 40km-re fekszik az ország fővárosától, Colombotól, de a két település szinte összeér. Repülőnk reggel 5 óra után szállt le Colombo repterén és a csekély forgalom ellenére is nehézkesen jutottunk el csomagjainkhoz. Talán a korai időpontnak köszönhetően a vízumot és úti okmányokat ellenőrző hatóság nem állt a helyzet magaslatán, szép komótosan nézték át az utasok dokumentumait. Majd egy órát várakoztunk, pedig a sor nem volt hosszú. Megszerezve poggyászunkat, az előtérben csoportosuló sok kis fekete, információs táblát szorongató ember között igyekeztünk megtalálni nevünket és vele együtt a kísérőnket; sikertelenül. Majd a kisebbik gyermek közölte, hogy szerinte mi leszünk a Mr. Eszter, mert látott egy ilyen feliratot Nos, a következő 14 napban Mr. Eszter név alatt szerepeltünk mindenhol. Az út szervezése során e-mailen egyeztettünk, és a kezdeti Ms után valahogy Mr lett belőlem. Nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki, sem annak, hogy a megadott telefonszámom kínai volt. Lazaságomnak köszönhetően sofőrünk egy kínai családot várt, és személyemben egy férfire számított.
Első bepillantásunk Sri Lanka atmoszférájába szédítő érzés volt: tömeg, forgalom, dudálás, párás meleg, színek, illatok. Kínához képest kaotikusnak tűnt a kép. A szállásunk elfoglalása után felfedeztük a hotel környékét. A partnak ez a szakasza - gyalogoltunk kb. 3-4 km-t - gyönyörű, homokos, de szemetes. Kár érte, igazán szép strandokat lehetne kialakítani. A víz mellett inkább helyiekkel találkoztunk: fürödtek, kriketteztek, vagy csak úgy összegyűltek beszélgetni. Szerencsénkre sikerült egy halászat utolsó szakaszát is elcsípni, és a zsákmányt megszemlélni.
Két rövid videót is készítettem:
Negombo beach hullámai: https://vimeo.com/312749076
Halászok a parton: https://vimeo.com/3127509
A strandon többen is ajánlották - és a terveink között is szerepelt -, hogy motorcsónakázunk egyet a Muthurajawela-mocsárhoz vagy a lagúnákhoz ( a mocsár egyik része). Volt, aki ugyan nem a mocsárhoz, hanem egy tengeri kiruccanáshoz ajánlgatta katamaránját - amelyet látszólag csak a Szent Lélek tartott össze -, de ezt a programot kihagytuk; a motorcsónakázást nem. Az ár 15.000 SLR-ról indult, igaz, ebben benne volt egy hajóroncs megnézése is a tengeren. Végül a csónakok dokkjánál találtunk egy idős bácsit, aki 3.500 SLR-ért több mint 2 órán át fuvarozott minket. A mocsár mintegy 7.000 éves, egyedülálló faunájának és flórájának köszönhetően a kormány egy részét kiemelt természetvédelmi területnek nyilvánította. Tapasztalt vezetőnk jól ismerte a helyet, és a fontos, érdekes pontoknál mindig megállt és magyarázott. A Majom-szigetnél a csónak ütögetésének a zajára csak azt lehetett látni és hallani, hogy a madarak egyre hangosabbak, a mangrove bokrok pedig önálló életre kelnek - majd egy csapatnyi majom jelent meg a parton. Az étel nem nagyon kellett nekik, de a vizes flakonból bátran ittak. Fantasztikus volt látni őket ilyen közelről, ez volt első majom-élményünk a szigeten. Megnéztünk néhány hajóroncsot, amelyet a 2004-es cunami tört össze; közelebbről megfigyeltük a rákász hálókat, és vezetőnk elmagyarázta a csapdák működését is. Kerestünk osztrigát, megtudtuk, milyen madarak élnek a területen, és azt is, hogyan szaporodik a mangrove. Kikötöttünk egy sekély részen, ahol a csúszós, nyálkás iszapban zselés lényekkel ismertetett meg bennünket. Begyalogoltunk egy Krisztus-szoborig is, amelyet a lakosok állítottak, tiltakozásul a helyi vezetés szálloda komplexum építése ellen. A beruházás szerencsére nem valósult meg és a kereszt azóta is áll eredeti helyén.
A lagúnás csónakázásnak vannak all-inclusive megoldásai is. Láttunk több olyan csoportot, akik a bokáig érő vízben, megterített asztalról falatozták a gyümölcsöket és itták italukat. A helyiek ennek prózaibb változatát adták elő: a kicsit mélyebb részen leparkoltak, és míg a család egy része strandolt, a másik fele a motorcsónakban piknikezett.
Este még kicsit csavarogtunk a városban, ahol nyüzsgő és vidám az esti élet. Rengeteg kis bolt, étterem, bár, bazár várja az éjjeli baglyokat.
Másnap reggel a halpiacon kezdtünk. Az egyik legérdekesebb látnivaló a városban! Ezért érdemes korán felkelni! A terület egyik részén - elég puritán körülmények között - a szárított hal feldolgozása történik. A friss halat műanyag, sóval töltött hordókban pácolják, majd a napon aszalják és szárítják tovább. A kész termék a világ minden tájára eljut. A vásár nem csak a kis, apróbb halakra szakosodott halászok értékesítési lehetősége, hanem a nagyobb halászhajók is megtalálják borsosabb áru portékájukra a vevőt. Megdöbbentő volt látni, milyen hatalmas is tud lenni egy tonhal! A halak mellett érdemes átmenni a szomszédos zöldség- és gyümölcspiacra is. Pazar a látvány és a kínálat, elvesztünk a sokféle áru között, és szinte belefulladtunk a rengeteg banánba. Sri Lankán 40 féle!!!! banánt termesztenek, a kicsitől a nagyobbakon át a zöldtől egészen a "piros" héjúig. Mindegyiknek más az íze, az ára és a javasolt felhasználási területe is. A sok tengeri herkentyű után felüdülés volt a friss zöldségek és gyümölcsök illatát érezni.
A piactól pár száz méterre helyezkedik el a Holland erőd. Eredeti feladata Colombo védelme volt, és feltehetően az 1600-as években Jaffna és Galle mellett fontos stratégiai szerepet töltött be a sziget életében. A portugálok építették, majd a hollandok bevették, aztán a portugál csapatok visszaszerezték, és 1644-ben a hollandok újra visszafoglalták. 1800-ban a britek kezébe került - ellenállás nélkül -, akik lerombolták és börtönt építettek a köveiből. Napjainkban egy kapu és a rámpái maradtak meg a régi épületből, a kapu felett 1678. dátummal. Az erőd a tenger és a lagúna között, egy szűk földcsíkban helyezkedett el, ma börtön áll a helyén. Az erődhöz (és börtönhöz) közel, az Esplanade-t látjuk, a krikett meccsek egyik kedvelt helyszínét. Sri Lankán - követve a brit hagyományokat - a krikett nagyon népszerű sportág. Először 1926-27-ben szerepelt az ország nemzetközi tornán, majd 1996-ban a csapat Világbajnok lett. Sofőrünk szerint a sportág jelenleg keresi a helyét, az eredmények nem olyan fényesek, mint a 90-es években.
Régi feljegyzések szerint katolikusok már a 16. sz. előtt is éltek Sri Lankán, de a katolicizmus elterjedése a portugálok megjelenésével esett egybe. Az első katolikus templomot Colomboban építették fel. A vallás megerősödését egy időre visszavetette a protestáns hollandok uralma, akik betiltották a katolikus iskolákat és egyházakat, és sok hívet elűztek. 1700-ban a britek visszaállították a vallásszabadságot és a katolicizmus egyik központja Negombo, a kis Róma lett. Ékes képviselője a Szent Mária templom, amely a sziget legnagyobb katedrálisa. 1874-ben kezdődött az építése és csak 1922-ben fejezték be. Neoklasszicista stílusú, oszlopokkal tagolt, puritán falakkal díszített épület. A Krisztus életét bemutató jelenet egy helyi buddhista művész, Godamanne munkája. Érkezésünkkor épp mise zajlott, és a sok fehér ruhás hívővel együtt talán még különösebb hangulata volt a kék-fehér épületnek. Az épületben nem lehet fényképezni.
A katolikus Szt. Mária templom közelében bújik meg a Siddhi Vinayagar hindu teplom, melyet Ganesha tiszteletére emeltek. Külső megjelenésében színes, homlokzata az indiai kultúra alakjaival dúsan díszített, és az utcafrontról nézve egész kicsinek tűnik. A templom több épületet foglal magában, a belső, középső csarnok meglepően tágas. A fényképezés minden hindu épületben tilos, itt csaltam egy kicsit, de máshol nem sikerült.
Egy éjszakát (másfél napot) töltöttünk Negomboban. Tökéletes kezdete volt utunknak, igazi bevezetés a Sri Lankai életbe. Szerettük a város hangulatát, pezsgését, a jó és változatos éttermeit, és sajnáltuk gyönyörű, de elhanyagolt tengerpartját. Érdekes volt megtapasztalni négy vallás, a katolicizmus, a hinduizmus, a buddhizmus és az iszlám együttes jelentét is. Néhány életkép a városról és egy videó az első tuk-tuk utunkról:
Az 1. képen egy helyi busz látható. Először azt hittük, ez egy buli-busz, amelyik a partra hozta a fiatalokat. De nem! A kormánynak - állítólag - sok bevétele nincs az állami buszközlekedésből, ezért örömmel átadta a buszjáratok egy részét magánkézbe. Az ország tele van csilli-villire kidekorált járgánnyal. A belső pazar; rozsdamentes korlát, kiegészítők és sok esetben pöpec hi-fi berendezés is dukál az utazáshoz. A "Pimp my ride" műsorban nagy sikere lenne némelyiknek.
A 2. kép szintén gyakori látvány; rengeteg mókus él a szigeten és van közöttük egész bátor is. Ő épp egy váratlan ebéd-vendég volt egy part menti étteremben.
A 3. kép a helyi szelektív hulladékgyűjtő autót és kezelőjét ábrázolja. A kép magáért beszél.
A 4. kép sem különleges, ki kutyával, ki majommal és kobrával sétál. Természetesen pénzért a kobrát is előkapta volna az úriember a zsákjából, de ezt a műsorszámot nem kértük.
A következő videó a tuk-tuk utunk egy részét közvetíti: https://vimeo.com/313119637
Negombot elhagyva Anuradhapura felé, megálltunk egy hindu templomnál. Elég érdekes volt, nem tudnám eldönteni, tetszett-e vagy sem.
ANURADHAPURA
Az Anuradhapura királyságot Kr. e. 380-ban alapították, és a település a világ egyik legrégebbi, folyamatosan lakott városa; egyben Sri Lanka 8 UNESCO helyszíne közül az egyik legjelentősebb. A feltárt terület hatalmas, a látnivalók között sokat kell gyalogolni. Kora dél körül érkeztünk és besötétedett, mire befejeztük túránkat - és még így is volt, amit kihagytunk.
A múzeumban az ősi város területén talált kőszobrokat és faragványokat, drágakővel díszített ékszereket, edényeket és a feltárást bemutató előtte-utána képsorozatot láthatunk. A látogatás végén - hiánypótlásként - egy hölgy a fiúk nevét szingaléz nyelven leírta és kitűzte egy táblára - itt azok az országok szerepeltek, ahonnan már voltak látogatói a kiállításnak.
A régi város romjainak legfeltűnőbb épülete 6 sztúpa, melyek közül a Jetavaranama-t néztük meg először. Az ősi Mahavamsa iratok szerint korának legmagasabb, 122m-es épületét sikerült megmenteni az utókor számára. Mahasen király építette 272-302 között mintegy 93 millió agyagtéglából és a források szerint több mint 1.000 szerzetes élt a kolostor falai között. A sztúpát többször átépítették, jelenlegi magassága 72m. Állítólag Buddha szárnyának vagy övének egy darabját is benne őrzik.
Egyik helyről a másikra sétálva mindenütt falromokat, oszlopcsarnok-töredékeket látunk. A terület a történelmi emlékek mellett valójában egy hatalmas "park", gyönyörű zöld fűvel, szebbnél-szebb fákkal, és rengeteg majommal.
Az Abhayagiri Vihara Kr. e. 88-ban készült Vattagamini király uralkodása alatt, és az egyik legnagyobb kolostor volt Sri Lankán. Mögötte található a Kuttam Pokuna, amely egy iker fürdőmedence - bár méretük nem teljesen egyforma. Építői mesteri mérnöki munkát végeztek: a föld alatti csatornák a medence vizének szűrésére, feltöltésére és leeresztésére is szolgáltak. A szerzetesek gránitlépcsőkön léphettek a vízbe.
A Samadhi-szobor Buddhát az első megvilágosodása közbeni pozícióban ábrázolja. Ülőtáblán ül, két tenyere egymáson fekszik. A szobor 8m magas és gránitból készült.
A Ratnaprasadra egy 5 emeletes épület volt, ahol az Abhayagiri monostor szerzetesei havonta kétszer "bűnbocsánatért" gyűltek össze és "bűnbocsánatot" nyertek. Egyik figyelemre méltó és kiváló állapotban megmaradt eleme az épületnek a védő "őr" szobra, amely Naga-t, a Kobra-királyt ábrázolja. Felemelt bal kezében egy edényt tart, jelképezve az örök gyarapodást és fejlődést. A kőszobor párja nem maradt fenn.
A Sandakana Pahana vagy Hold-kő a késői Anuradhapura Királyság egyik jellegzetes építészeti eleme és az Abhayagiri kolostoregyüttes része. A félkörív alakú lapos domború közepén lótuszvirág, körülötte körben pedig állatok sorakoznak. Extraként egy kutyust is kapott a dekoráció.
Majdnem olyan sokan vannak a szabadon kószáló ebek, mint a majmok. Hol jó, hol szívszorító állapotban. Állítólag több kutyának van (valahol) gazdája és a kormány is gondot fordít beoltásukra.
Már kezdett besötétedni, amikor a Ruwanwelisaya sztúpához értünk. Több okból is szerencsés volt a látszólag rossz időzítés. Egyrészt belecsöppentünk az esti imádságra érkezők forgatagába, másrészt az épület fantasztikusan nézett ki fehér félgömb formájával és megvilágított "koronájával" a sötét égbolt alatt. A Ruwanwelisaya építése Dutugemunu királyhoz köthető, akinek egy 55m magas és 290m kerületű, egyedülálló építészeti remekművet köszönhetünk. Jelenlegi állapotában koronájával együtt 103m magas. A fehér kupola a Mennyországot, a szögletes rész fölött tornyosuló kupola a 4 nemes igazságot, a gyűrűk pedig a nyolcszoros próbatételt jelképezik. Az épület Anuradhapura és a Buddhizmus egyik szent helye; sokan úgy vélik, az épület Buddha ereklyéit őrzi. Már itt felmerült kérdésként részünkről, hogy vajon hány részre "osztották" Buddhát? Az utunk során még sokszor találkoztunk Buddha "darabokkal" és ne feledkezzünk meg róla, hogy sok hasonló Buddha-emlékkel megszentelt nevezetességet láttunk Kínában is. És akkor hol van még India és a többi ország.....
A mai nap utolsó nevezetessége a szent Bodhi-fa, a Jaya Sri Maha volt, amely a történet szerint abból a fából származik, amely alatt Gautama Buddha megvilágosodott. Sri Lankán és a világon is a Buddhizmus egyik legszentebb helyének tartják. Kr. e 288-ban ültették és a Föld legrégebbi olyan fája, amelynek az ültetési ideje ismert. A szigeten elterjedt szokás, hogy a buddhista hívők évente egyszer elzarándokolnak Anuradhapurába a szent fához. Többé-kevésbé eredeti állapotában pompázik, bár 2 viharban 1-1 ága letört, illetve valaki az egyik ágát levágta. A Bodhi-fa 6.5 magasan áll és kerítéssel vették körül.
MIHINTALE
Anuradhapura után a következő nap Polonnaruwa felé vettük az irányt. A reggelünk érdekesen indult, mert a hotel bejáratánál egy bácsi az állatseregletét mutogatta. Amíg mi néztük a kobra bűvölését, a python önállósította magát és elindult felfedezni a környéket - majd a férj nyakában kötött ki.
Nem messze a várostól - kb. 15km - található a Mihintale-szikla, melyet a buddhizmus és a szingaléz kultúra bölcsőjének tartanak Sri Lankán. Itt találkozott Mahinda szerzetes Devanampiyatissa királlyal és ismertette meg vele a buddhizmus tanításait. Mahinda szintén királyi család sarja, de az uralkodás helyett a szerzetesi életet választotta. A szent helyre vezető út bal oldalán az ún. "68 barlang"-ot látjuk. A barlangokat Davanampiyatissa király rendeztette be az itt élő szerzetesek számára. Az írásos emlékek egyértelműen bizonyítják, hogy az "épületeket" a Krisztus előtti korokban használták.
A hegy lábánál kórház és orvosi fürdő nyomait, valamint egy kolostornak a romjait tárták fel. A csúcshoz majdnem 2.000 lépcső után érünk fel. A jegyvétel során sikerült megismerkednünk Sri Lanka nemzeti állatával, az óriás mókussal is.
Fent, a hegy tetején több látnivaló is fogad bennünket.
A Mihindu Ceya vagy Kantaka Cetiya dabada kerülete 425m, és a régészeti kutatások alapján Kr. e. 1. században építették. A feltárt szobrok és díszítések némi kavarodást okoztak/nak, mert Ganesa alakjának az ábrázolása meglepő kapcsolatot feltételez a buddhizmussal. A sziget egyik legrégebbi sztúpája mellett egy újabbat is megnézhetünk. A hófehér Maha-t Mahadathika Mahanaga király építtette és "csak" 41m az átmérője. Mindenképpen érdemes felsétálni mindkettő épülethez: egyrészt markáns a kontraszt közöttük, másrészt gyönyörű a kilátás a hegy tetejéről. Ne feledkezzünk meg a majmokról sem; itt épp a fekete arcúak voltak többségben és hanyag mozdulatokkal csemegézték ki a sztúpa falánál elhelyezett áldozati lótuszvirágok ízletes közepét: https://vimeo.com/313522386
A Maha sztúpával szemben van az Aradhana Gala szikla. A legenda szerint Mahinda a levegőben érkezett meg Sri Lankára és itt szállt le. Tetejére sziklába faragott lépcsők vezetnek fel, segítséget egy vékony vas korlát nyújt. Mi 3/4 óra várakozás után a közepénél visszafordultunk és a sziklán próbáltunk visszamászni. Nem egy életbiztosítás.
Az Ambastahala egy kisebb sztúpa, amelyet a feltárások és a romok alapján később csarnokkal vettek körül. Makalantissa király építtette és állítólag ezen a helyen ismertette meg a buddhizmus tanaival Mahida Devanampiyatissa királyt. Láthatunk még egy Buddha szobrot és egy medencét is, valamint egy csarnok romjait a közösség életét szabályozó két törvénytáblával.
A következő pár kép Mihintale és Polonnaruwa közötti utunkon készült. Kínában rizsföldön még nem jártunk, ezért itt ez újdonságnak számított. A haragos zöld friss hajtások és a természetellenesen kék ég szemet bántóan éles kontrasztja azóta is az eszembe jut. Bár a közlekedési táblák figyelmeztetnek, azért kell hozzá némi szerencse, hogy épp átgyalogoljon előtted egy elefánt. A mi első elefántunk ugyan nem kelt át az úton, de ráérősen csemegézett mellette - nem zavartatva magát a lelassító vagy épp megálló autóktól.
Aki Polonnaruwában jár, feltétlenül keresse fel a Jaga éttermet, mert a választék bőséges, ízletes, és a kiszolgálás tökéletes. A kis étterem környezete is hangulatos, eltereli az éhes vendég figyelmét a várakozásról: rizsföldek, veteményeskert és egy kis csatorna, benne szalagos varánuszokkal.
Elsőre meglepődtünk, aztán lassan hozzászoktunk jelenlétükhöz: https://vimeo.com/313538206
Itt ettünk először curd-ot is, Sri Lanka egyik tradicionális ételét, amely a tej bakteriális erjesztésével készül. Hagyományosan a felforrt, majd langyosra hűlt tejhez szárított chilit adnak, a chili ugyanis az erjedést megindító laktobacilusokban gazdag. A curd készülhet tehén-, bivaly- vagy kecsketejből, íze egy krémes és gazdag joghurtra emlékeztet. Kókuszos palacsintával és vadméhek mézével leöntve mennyei csemege!
A Jaga jó visszajelzéseket kap(ott) az egyik népszerű utazási oldalon, ezért a világ minden tájáról érkeznek vendégek. Véleményüket nem rejtik véka alá, minden falfelület fogyasztói értékeléssel van tele. Némi keresgélés után magyar bejegyzést is felfedeztünk.
POLONNARUWA
A város a második legősibb királyság volt Sri Lankán, aranykorát Parakramabahu uralkodása alatt érte el. Termékeny földje, virágzó gazdasága lehetővé tette egy teljesen önellátó fejedelemség kialakulását. Az ősi város romjai UNESCO listára kerültek, egy Duran Duran videó forgatásának helyszínéül szolgáltak és a "Monkey kingdom" Disney film is Polonnaruwához köthető. A város falain belül palotákat, templomokat, tanácsnoki termet, királyi fürdőt és természetesen kutyusokat is láthatunk. A legtöbb rom az ún. Királyi palota együttesénél látható. A maradványok - Anuradhapurához hasonlóan - egy hatalmas parkon belül helyezkednek el.
Parakramabahu király palotája a "God Sakra" 7 emeletes épület volt és struktúrájában megegyezik az Anuradhapurában talált palota szerkezetével. A vastag falak fa szerkezetben záródtak, és több szobát, kamrát öleltek körbe. Az épület a tűz martaléka lett. Körülötte további romokat látunk, amelyek feltehetően vallási célokat szolgáló épületek maradványai.
A Vatadage egy kör alakú épület, talán a legszebb fennmaradt ősi emléke Polonnaruwának. Közepén egy kisebb sztúpa volt, a fa tetőszerkezetet masszív kő oszlopok támasztották meg. Három Hold formájú kőfaragás és kettő őrszobor is fennmaradt az utókor számára
A Nissankatala Mandapa oszlopos csarnok, lótuszt formázó díszítéssel. A közepén egy ereklyetartó kő sztúpa helyezkedik el. Mögötte egy jó állapotban fennmaradt épület Buddha szobrokat rejt, szintén spirituális funkcióval.
Az Atadage a legrégebbi emléke ennek a negyednek. Vijayabahu király nevéhez kapcsolódik, feladatát tekintve szent fogakat tartottak benne. A két emeletes épület 2. szintjén az ereklyéket a király magánkatonái, a Velaikkara őrség őrizte.
A Satmahal Prasada egy lépcsős piramis formájú, 7 emeletes sztúpa és Parakramabanu király építette. Szerkezete sok hasonlóságot mutat más, Dél-Kelet Ázsiai templomokkal.
A központi romoktól kicsit eltávolodva érdemes felkeresni a Gal Vihara szoborcsoportot. Bevallom férfiasan, túl sok kedvünk nem volt még ide is elmenni, de Mahesh - a sofőrünk - ragaszkodott hozzá, mert ez az ő kedvenc helye és szerinte kár lenne kihagyni. A Gal Vihara Parakramabahu uralkodása idején készült és 4 Buddha alakot ábrázol. A szobrok arcvonása és megmunkálásuk eltér a korábbi, Anuradhapura-korra jellemző stílustól. A méretük nagy, a legkisebb 1.2m, míg a legnagyobb 14m hosszú. A régészeti kutatások igazolták, hogy korábban arannyal vonták be a felületüket.
Az ülő Buddha virágokkal díszített faragott trónon ül, lótusz ülésben - egy kis kamrában. A kamra falán további 4 kisebb Buddha alak figyelhető meg. Az ábrázolás egyedi és kiemelkedő darabja a szingaléz művészetnek.
A Vidyhadhara Guha hasonlít nagyobb szomszédjára - szintén ül -, de kisebb és egy mesterséges barlangban helyezték el. Lótusz alakú trónját oroszlánok díszítik, a barlang falát pedig korábban freskók borították.
Az álló szobor a leghangsúlyosabb és legérdekesebb. Megoszlanak a vélemények, hogy vajon Buddhát, vagy Ananda szerzetest ábrázolja.
A szobor mellén keresztbe font kar ritkán látott Buddha pozíció, arcvonásai is inkább szomorúságot, fájdalmat tükröznek. Egyes kutatók úgy vélik, a faragás Buddha megvilágosodása utáni 2. héten "készült", amikor árnyékot keresett a Bodhi-fa alatt.
A legnagyobb méretű szobor a 14m-es fekvő Buddha, ábrázolása klasszikus: feje egy párnán nyugszik, jobb keze a feje alatt, bal karja a teste mellett, talpát lótuszvirágok díszítik. A többi szoborral ellentétben itt nem találkozunk faragott talapzattal.
Nem a megszokott Buddha-arcokat látjuk, inkább indián, semmint indiai vonásokat lehet felfedezni rajtuk. Ha felmászunk a szobrokkal szembeni sziklára, tökéletes és nyugodt pontot találunk a szemlélődésre. Körutunk egyetlen negatív majmos élménye is itt ért. Megtanultuk, hogy közel ne menjünk hozzájuk, hogy a piros arcúak szemtelenek és lopkodnak, a fekete arcúak pedig barátságosak. Épp másztam le a szikláról, amikor egy csapat piros arcú, rikácsoló majom robogott el mellettem és indított támadást a szobrok felett tanyázó banda ellen. Dühük nem ellenem irányult és engem semmibe vettek, de váratlan megjelenésük és mérges ábrázatuk láttán kicsit tele lett a gatyám. Szinte centikre ugráltak el mellettem, felettem, mögöttem. Nem szívesen lettem volna a célpontjuk.
Polonnaruwa régi romjai közül az utolsó a Lótusz-medence volt. Ez is már abba a kategóriába tartozott, hogy "inkább neee" - de a medencéhez a férj ragaszkodott és kijelentette ( a gyerekek pedig helyeseltek): ő ezennel befejezett minden rom, Buddha és templom látogatást, nem érdeklik sem ujjak, sem fogak, nem veszi le még egyszer a cipőjét és nem "rohad" meg 30°C-ban egy hosszú gatyában. Szóval irány a Lótusz-medence, mert ott nincs egy darab Buddha sem! :-)
A Lótusz-medence - információs táblája alapján - a 100. kiemelt nevezetesség a szűken vett környéken. A szám érzékelteti a látnivalók sokaságát.
Nevét természetesen lótusz alakjának köszönheti és ezt is Parakramabahu király építtette. A feltárások bizonyították, hogy még nyolc hasonló fürdő szolgálta a kényelmet. Mérete nem túl nagy, de valóban szép és érdekes látnivaló. Kialakítása lépcsős, jól látszanak a működését biztosító lefolyók és feltöltő nyílások. Elég távol van a többi romtól, gyalogosan a majd fél napos "rom-túra" után nem indultunk volna neki. Látogatója alig akadt, csend és nyugalom vette körül. Jó volt itt kicsit megpihenni, mielőtt visszamentünk volna a szállásunkra. f
Polonnaruwa vagy Anuradhapura? A képekből is látszik, hogy mindkettő hely telis-tele van látnivalóval és érdekességgel, de stílusában eltérő a 2 ősi város. A fiúk Polonnaruwára, én Anuradhapurára szavaztam, a "melyik tetszett jobban?" kérdésre válaszolva. Bár körutazásunk miatt logikusan következett egyik település a másik után, visszagondolva sokkhatásként érte a csapatot a tömény információáradat. Szívem szerint egyiket sem hagynám ki, de semmiképpen sem egymás után; legalább egy napot közbe iktatva, amikor nincsenek templomok, Buddhák és ősi romok.
Polonnaruwában is 1 éjszakát töltöttünk, másnap reggel indultunk tovább Sigiriyába. Szállásunk a Parakrama Samudraya (Parakrama-tenger) mellett volt. Valójában 5 hatalmas víz tározóról van szó, melyeket gátak választottak el egymástól, hogy csökkentsék a legnagyobb tartályra háruló nyomást. Közepén egy kis sziget látható egy régi épület romjaival. A vízgyűjtő nincs messze a dzsungeltől, ezért elővigyázatosságból kerítés akadályozza meg, hogy az átúszó elefántok a lakott településen keresztül próbáljanak meg tovább menni. Több helyen is lehet biciklit bérelni, és a vízpart mellett vezető út a legjobb és legszebb választás a környék felfedezésére. Ha a naplementét elmulasztottuk, akkor érdemes kora reggel felkelni és egy "giccses" napfelkeltét megnézni.
December 24-ét Polonnaruwában töltöttük és ez a volt második olyan Karácsonyunk, amikor távol voltunk az otthonunktól (mindkettőtől); 30°C-os melegben, hó és igazi karácsonyfa nélkül. Ahogy tavaly Vietnámban, itt is volt műfenyő, "giccses" jászolok, füzérek, díszvilágítás és ünnepi vacsora. Szép volt minden, de egy hideg, havas tájnál semmi sem szebb a tél derekán.
Körutazásunk két fontos állomását elhagyva bíztunk benne, hogy a sok kulturális program mellett végre Sri Lanka természeti kincseihez is kicsit közelebb kerülünk. Nem kellett csalódnunk...de erről majd a következő fejezetben olvashattok.
Miért éppen Sri Lanka?: https://www.summester.com/blog/miert-eppen-sri-lanka
A körutazás 1. szakasza Negombotól Polonnaruwáig: https://www.summester.com/sri-lanka-negombotol-polonnaruwaig
A körutazás 2. szakasza Polonnaruwától Kandyig: https://www.summester.com/sri-lanka-polonnaruwatol-kandyig
A körutazás 3. szakasza: Nuwary Eliyától Colombóig: https://www.summester.com/sri-lanka-nuwara-eliyatol-colomboig
2019. január
