ÍRORSZÁG -THE BURREN - 3. RÉSZ
Folytatva az előző fejezeteket (egy hetes írországi nyaralás Clare megye és a Burren területén) - ÍRORSZÁG -THE BURREN - 1. RÉSZ, ÍRORSZÁG -THE BURREN - 2. RÉSZ - a 3. nap terve a következő volt: Cliffs of Moher - Loop Head lighthouse - Bridges of Ross.
Cliffs of Moher: A Moher-sziklákkal először az óceán felől ismerkedtünk. A hajótársaság ügyfélszolgálatának javaslatára a jegyeket előző nap online megvettük. Az 50 perces út ára 28 EUR/fő (2025. június). A kikötőben van parkolási lehetőség, de úgy gondolom, hogy a szezonban ez nem elég, mert kicsit távolabb is láttunk egy kevésbé kiépített parkolót. Javasolt fél órával az indulás előtt megérkezni, a jegyek érvényesítése a visszaigazolásban kapott QR kóddal történik. A hajó emeletes, nyitott és fedett szekciókkal. Kicsit gondban voltunk, hogy melyik oldalra üljünk, de - mint később megtapasztaltuk - ezen felesleges dilemmázni. Odafelé az egyik oldal, visszafelé a másik oldal is élvezheti a sziklaszirtek látványát.
A komp mozgást stabilizáló mechanikával rendelkezik, ami a hullámzására érzékenyek számára egy áldás. Persze aki rutinos hajós, az tudja, hogy van az a szélerősség, amikor semmilyen stabilizátor sem segít, de erről majd később írok.
Az 50 perc programjában szerepel egy rövid ismeretterjesztés angolul, de természetesen nem ezért érdemes erre az útra befizetni.
Az ősi gael „Mhothair” (jelentése: romos erőd) sziklák magassága néhol eléri a 214 métert - a komp közvetlenül ez alatt a pont alatt megy el - és szinte függőlegesen merednek az óceán fölé. Ezt a félelmetes magasságot a tenger felől lehet a legjobban megcsodálni, a szirten sétáló emberek olyan aprónak tűnnek, mint a hangyák. A Doolin-tól legtávolabb eső pont a Hags Head, Liscannorban; itt található az 1. századi erőd, a Moher-torony.
A kompozás után autóba ültünk és átvezettünk a Moher-sziklák látogató központ parkolójába. Innen pár száz méterre van maga a központ, ahol kiállítás, szuvenír boltok és egy étterem is várja a turistákat. Az épület nem hivalkodó, diszkréten simul a tájba. Az étterem ár/érték arányban kiváló; hatalmas, egyszerű de ízletes adagok és gyors kiszolgálás jellemezte. Ha sikerül az ablak mellé ülni, még a panorámában is gyönyörködhetünk.
A Moher-sziklák namuri palából és homokkő rétegekből állnak, melyeket évmilliók óta a szél és az időjárás alakít. A legrégebbi kőzetek a sziklafal alján találhatók, a sziklák között pedig egy 300 millió éves folyómeder is van. A gyalogos forgalom miatti erózió sok helyen lekoptatta az ösvények tetejét, alulról pedig a szél és a víz erodálja a sziklafalakat. Ez a jelenség elérte azt a szintet, amikor a gyalogösvény egyes szakaszai már nem voltak biztonságosak, ezért az út jelentős részét lezárták. :-(
Az emberek évezredek óta lakják ezt a régiót, több neolitikus lelőhelyet is találtak Clare megye egész területén. A turizmus itt azonban csak a 18. században kezdődött, amikor Sir Cornelius O'Brien földesúr megépíttette az O'Brien-tornyot.
Az épületet kilátónak és teaháznak tervezték a korabeli viktoriánus angol látogatók számára, akik özönlöttek erre a „vad” vidékre. Tiszta időben Clare megye déli részétől egészen Connemaráig és az Aran-szigetekig is ellátni.
A déli oldalon, Liscannor falu közelében található a Moher-torony a Hag's Head-nél. 1808-ban épült egy korábbi erődítmény tetejére azzal a szándékkal, hogy megvédje Írországot egy esetleges francia inváziótól. A Hag’s Head nevét egy boszorkányról kapta. Beara, a boszorkány a tél folyamán egyre fiatalabb és erősebb lesz, nyáron azonban ereje elfogy és újra megöregszik. A legenda szerint ha február 1-jén (Szent Brigitta napján, a tavasz első napján a gael naptár szerint) rossz az idő, az azt jelenti, hogy Beara alszik és hamarosan véget ér a tél. Ha azonban világos van, akkor ébren van és tűzifát gyűjt, mert hosszú lesz a tél.
Az UNESCO Világörökségi listán szereplő Cliffs of Moher Írország leglátogatottabb nevezetessége, természetesen csak a dublini Guiness Storehouse után. A sziklaszirt ad otthont számos ritka növény - és állatfajnak, költőhelye 30.000 lundának, viharmadárnak és lummának.
Nehezen szakadtunk el Moher-szikláitól, de folytattuk utunkat a kb. 80km-re levő Loop Head világítótorony felé. Egy egészen más Írországot láttunk. Pezsgőbb városokat, idilli nyaraló övezetekkel és homokos strandokkal szabdalt partszakaszokat. A településeken több volt a turista és mozgalmasabb az élet. Nem tudom miért, de az országnak ez a része megint Ausztráliát juttatta az eszembe.
A Loop Head felé útközben megálltunk a Seafield-i kikötőnél, ahol egy nagy, homokos strand található. Érdekes módon az autókat itt nem a parkolóban, hanem egészen közel a parthoz, a strandon parkolták le. :-)
Több mint 1 órás utazás után megérkeztünk a Kilbaha település déli részén, a festői Loop Head-félszigeten emelt Loop Head Lighthouse-hoz (Loop Head Világítótorony).
Az épület gyökerei 1670-ig nyúlnak vissza, amikor még egy kőboltozatos ház állt a helyén. Itt szállásolták el a világítótorony őrét és családját. Egy belső kőlépcső vezetett fel a tetőn lévő platformra, ahol széntüzelésű üstöt használtak jelzésre.
1869 mérföldkőnek számított a világítótorony történetében, amikor a fénye állandóról villogóra váltott. Ekkor már torony jellegű volt az épület. 1898-ban bevezették a ködjelzőt, 1955-ben pedig rádióadóval szerelték fel, amely ködös körülmények között kétpercenként Morse-jelet küldött. 1971-ben elektromos üzeműre alakították át és 1991-ben automatizálták.
A torony mai formájában egy kör alaprajzú, 4 emeletes épület, amely 23m magasan emelkedik a félszigeten és kb 42km távolságról lehet látni a jelzőfényeit. Az épület látogatható. Mi erről sajnos lemaradtunk, 17:00 óra után érünk ide, épp zárták a kapuját. Érdemes úgy tervezni a programokat, hogy ne csak kívülről nézzük meg, hanem a belső részeket és a tematikus kiállítást is.
A félsziget egy keskeny földsáv, melyet egyik oldalról a Shannon folyó, a másikról pedig az Atlanti-óceán határol. Talán annak is köszönhetően, hogy záróra után érkeztünk, szinte senki sem volt a Loop Head-nél. Az óceán morajlása, a szikláknak csapódó hullámok, a tenger kékje, a költő madarak hangos csapata harmonikus összhangot eredményezett. Mindehhez hozzájárult, hogy a fű eszméletlenül puha volt és a talaj hullámzott a lábunk alatt, ahogy lépkedtünk. Fantasztikus érzés volt! Számomra sokkal nagyobb élményt jelentett és sokkal jobban tetszett ez a rész, mint a Cliffs of Moher.
Visszafelé ismét a Wild Atlantic Way egy szakaszán haladtunk és megálltunk a Bridges of Roos nevezetességnél.
A Bridges of Ross egy"híd", melyet a tenger vájt ki a sziklában. A feljegyzések alapján már az 1860-as években is állt, sőt, korábban 3 sziklaképződmény volt, melyek közül kettő összeomlott. A közeli parkolóból kb. 600m-es út után érjük el a hidat. Először kétkedtünk, mert nem lehet látni semmi hídra utalót, de aztán egy másik nézőpontból már érthető az elnevezés.
Ha visszatekintek egy hetes utazásunkra, talán ez a nap volt a legszebb. Lenyűgöző tájak és természeti formációk kísérték utunkat. Mindenhol kézzelfogható volt, hogy milyen hatalmas ereje van a természetnek és ehhez képest mi, emberek milyen törékenyek tudunk lenni.
Utunk itt még nem ért véget, a következő napokban is maradtunk Írországban és folytattuk Clare megye felfedezését.
2025. június
