CHICAGO - ISKOLAKEZDÉS AMERIKÁBAN
Nehéz megmondani, hogy mi volt az indikátor: a kínai utazásunk tapasztalatai vagy a hazai oktatás állapota? Vagy mindezek együtt vezettek oda, hogy kisebbik gyermekünk a külföldi tanulás mellett döntött. Egy-egy média visszhangot is kapott sikeres külföldi egyetemi felvételivel kapcsolatban megoszlanak a vélemények: vannak a pozitív kommentelők, akik elismeri a befektetett energiát, és vannak, akik a siker egyedüli zálogának a szülők kitömött pénztárcáját tekintik. Mi a befektetett energiát láttuk. 2 év kőkemény felkészülés - iskola mellett, után, hétvégente, nyáron - eredménye lett, hogy kisebbik fiúnk a University of Chicago egyetemre nyert felvételt.
Érdekes volt végig kísérni a felvételi eljárást, majd utána az egyetem kommunikációját: elismerés, büszkeség, pozitív szemlélet, támogatás és a közösséghez tartozás érzése. Így indultunk el Chicago-ba egy szeptember végi napon, hogy segítsük a beköltözést és az iskolakezdést.
Chicago nem volt ismeretlen számunkra. Mi szülők, 21 éve már jártunk itt. Akkor a nagyobbik gyermekünk még a pocakomban volt.
2024-ben a család egy része - férj és gyermekek - ismét jártak Chicago-ban, amikor a "hova szeretnék menni" shortlist 3 egyetemét nézték meg Kanadában és Amerikában. Most, 2025-ben én utaztam a fiúkkal. A nagyobbiknak sok újdonságot nem tartogatott a város, én azonban kíváncsi voltam, hogy az elmúlt 21 év milyen változásokat eredményezett.
2004-es utunk során a fókusz a város felfedezésén és a nevezetességek megismerésén volt, kiegészítve egy Las Vegas-i kirándulással.
A Grand Canyon is a terveink között szerepelt, de csak a Hoover Dam-ig jutottunk el. Így is nagy élmény volt.
Most, 2025-ben programjainkat az egyetemi beköltözés menetéhez és a kisebbik gyerek szabadidejéhez igazítottuk. Minden napunk ad-hoc alakult, attól függően, hogy tudunk-e találkozni vagy sem.
A szállásunk a belvárosban, az Allerton Hotel patinás épületének 8. emeletén helyezkedett el, némi rálátással a belvárosra. 21 éve a barátainknál laktunk, és erre a panorámára ébredtünk reggelente.
2004-ben megnéztük az állatkertet, a Planetáriumot,a Field Múzeumot, a Science and Industry Múzeumot és az Akváriumot.
2025-ben a könnyebb programok mellett tettük le a voksunkat.
The Magnificient Mile:
A Michigan Avenue története a 19. század közepén kezdődött, amikor megépült az eredeti szakasz, amely a Michigan-tó mentén húzódott a város déli határáig. Az 1871-es nagy tűzvész során a főleg fa épületek leégtek, és a tó partjának feltöltésére használták fel őket. Már 1891-ben megjelentek az első tervek a Michigan Avenue északi irányú meghosszabbítására és a fejlesztés folyamatos volt egészen a tőzsde összeomlásáig. A kilábalás 1947-ben kezdődött, amikor Arthur Rubloff ingatlanfejlesztő kampányt indított a kerület újjáélesztésére. Tervei között szerepelt a meglévő épületek felújítása, új épületek építése, és a régi hírnév helyreállítása. Nevet is adott a sugárútnak: The Magnificent Mile. 1970-ben itt épült fel a 100 emeletes John Hancock Center, majd a 74 emeletes Water Tower Palace. Mára az 1 mérföld hosszúságú Magnificient Mile a világ egyik leghíresebb bevásárló utcájává nőtte ki magát.
A sugárúton számos világmárka üzlete sorakozik. Ezek közé tartozik a Starbucks Reserve Roastery 5 emeletes, impozáns központja is. Nem vagyunk kávé-fogyasztó család, de aki ide belép, az nehezen áll ellen egy jó kávénak. Kávé és süti illata lengi be a designra nagy hangsúlyt fektetett belső tereket. Az épület előtt általában kígyózó sorban várnak,a rajongók arra, hogy bebocsátást nyerjenek a kávézás új szentélyébe.
21 évvel ezelőtt beneveztünk egy tematikus hajózásra a Chicago-folyón, amely a part menti híres épületeket és rajtuk keresztül a város történetét mutatta be. Őszintén, semmire sem emlékszem belőle, de a képek alapján valóban voltunk. :-)
A fiúk a tavalyi útjuk során a hajózást tartották az egyik legérdekesebb programnak - az eső ellenére is -, ezért ezt most sem hagytuk ki.
Az 1770-es évek végén Jean Baptiste Point DuSable, egy francia-afrikai származású fekete férfi és felesége voltak az első ismert telepesek, akik állandó otthont építettek, családot alapítottak és kereskedelmi tevékenységet folytattak a Chicago-folyó partján, majd őslakos törzsek kaptak jogot egy 6 mérföldes terület birtokba vételére a folyó torkolatánál. Néhány évtized alatt Chicago egy kicsi, nyüzsgő településből dinamikusan fejlődő ipari várossá nőtte ki magát. A déli államokból a cukrot és pamutot a keleti partra ,a közép-nyugati területekről pedig a búzát, kukoricát és fűrészárut szállították az államok minden pontjára. A Chicago-folyó kikötőkkel teli, teher- és utasszállító hajókkal zsúfolt kereskedelmi központ lett. A part mentén sorra épültek a húsfeldolgozók, a ragasztó-, szappan- és bőrdíszmű gyárak. 1887-ben a város vezetése a Chicago folyásirányának megváltoztatásáról döntött, mert a város minden szennye a Michigan-tóba ömlött, veszélyeztetve a város ivóvíz ellátását. (A Michigan-tó vízminősége azóta kiváló, ugyanakkor a Mexikói-öböl szennyezettségéért nagyrészt az agglomeráció iparterületei a felelősek).
1871-ben minden megváltozott; tűz ütött ki és a város nagy részét elpusztította. A tűzvész után emelt épületek nem sokban különböztek elődeiktől, de a technológia fejlődésének köszönhetően Chicago az építészeti innováció fő központja lett Amerikában.
A kb. 90 perces hajózás ennek a fejlődésnek az eredményét mutatja be. Miért javaslom? Teljesen más perspektívából látjuk az épületeket, mint séta közben. A túravezetők jó stílusban, érthetően és érdekesen mesélnek a város múltjáról és a híres épületek történetéről. A folyón történő hajózást kombinálhatjuk, és a Michigan-tóra is kihajózhatunk.
Néhány érdekes épület, amelyekkel a program során megismerkedtünk:
Tribune tower: 1922-ben, a Chicago Tribune versenyt írt ki új székházának a megtervezésére, 75. évfordulójuk alkalmából. Két New York-i építész, John Mead Howells és Raymond Hood készítették el a nyertes tervet. Az épület neogótikus stílust képvisel, a tetején a középkori templomokra jellemző pillérekkel. A Tribune Towert díszítő lények az újságírást szimbolizálják: kamerás bagoly, botrányt szimatoló elefánt, valamint az igazságot és a pletykát képviselő alakok. Az épület 36 emelettel, 141 méterre emelkedik a Michigan Avenue szintje fölé. A homlokzatába 149 db kő van beágyazva olyan történelmi helyekről, mint a Westminster Abbey, a Taj Mahal, az Akropolisz vagy a kínai Nagy Fal. A 150. egy Holdról származó kő volt, amelyet egy ablakban állítottak ki 2011-ig. A hagyomány 1914-ben kezdődött, amikor Robert R. McCormick ezredes, a Chicago Tribune dolgozója az I. világháborúból tudósított és a németek által megrongált egyik katedrális egy darabját magával hozta Amerikába.
A Tribune tower a világ egyik legszebb irodaépülete volt, ma lakások találhatók benne.
Wrigley building: Amikor a Michigan Avenue-t meghosszabbították a folyótól északra, a terület fellendülését a rágógumi-mágnás, William Wrigley Jr. indította el, amikor úgy döntött, hogy új központot épít egy furcsa alakú telken. 1893-ban a chicago-i Világkiállításon mutatta be Wrigley új termékét, amely hatalmas sikert aratott. A világkiállítás "White City" koncepciójának megfelelően a kiállítás épületei neonklasszicista stílusban, hófehér színben épültek. Az összhatás és a siker mély benyomást tett Wrigley-re és két tornyú székházát is a fehér terrakotta hat árnyalatában építtette fel. A két torony eltérő magasságú - 30 és 21 emelet -, híd köti össze őket. A magasabb torony tetején a város látképének szerves részévé vált a kb. 5m átmérőjű óra.
Trump tower: A 92 emeletes, vegyes funkciójú felhőkarcoló fényvisszaverő üveggel és lépcsőzetes kialakítással épült, tükrözve a szomszédos épületeket és alkalmazkodva azok eltérő magasságához. A szélterhelés ellen a torony különleges betonmagot és tartó karokat kapott, ezt a technikát alkalmazták a Burj Khalifa építésénél is. Elkészültekor - 2009 - a 2. legmagasabb épület volt Amerikában. Az óriás "Trump" felirat 2014-ben került fel az épületre, megosztva a lakosság és a szakma véleményét.
35 East Wacker/Jeweler tower: A nagy felhőkarcolók között - a kép bal oldalán - meghúzódik egy díszes, "kis" épület, a Jeweler torony. Bár most aprónak tűnik az óriások között, 1927-es befejezésekor ez volt a világ legmagasabb épülete a maga 159 méterével. A torony olasz reneszánsz palotára emlékeztet, terrakotta burkolattal. A 35 East Wacker érdekessége, hogy az épület közepe hatalmas parkolóházként funkcionált, az autókat liftek emelték fel a felső emeletekre, ahol egy gépesített rendszer az előre kijelölt helyekre helyezte őket. A toronyban állítólag Al Capone étterme működött a szesztilalom idején, bár Al Capone hivatalosan épp börtönben tartózkodott.
Marina city: Bertrand Goldberg építész azt szerette volna, ha a napraforgóra - vagy kukoricacsőre - hasonlító tornyai megvalósítják a „város a városban” elképzelését és megakadályozzák az emberek kiköltözését a külvárosokba.1967-ben ez a szemlélet merőben új és forradalmi volt: színház, tekepálya, irodaház, üzletek, parkolók és egy hajókikötő is helyet kapott az épületben.
Bertrand Goldberg építész nem csak a Marina city-t tervezte Chicago-ban. hanem a River City-t is. Az 1986-ban épült, 10 emeletes, vegyes funkciójú épület "S alakú, hullámzó homlokzattal és a jellegzetes íves ablakokkal utal tervezőjére. Lábazaton áll, így hajóval is könnyen megközelíthető.
AMA plaza: A Marina City mellett magasodik a Ludwig Mies van der Rohe tervezte modern, 52 emeletes, fekete épület, amely 1972-ben készült el az IBM megbízásából. Mies van der Rohe épületei mentesek a díszítéstől, hangsúlyossá teszik az acélszerkezet és az üveg egyszerű szépségét. A torony panorámáját a Michigan-tóra a Trump-torony 2009-es megépítése elvette.
Merchandise mart: Merchandise Mart egyike Chicago art deco épületeinek, amelyek az 1920-as években épültek. Az acélvázas szerkezet mészkő, terrakotta és bronz burkolatú, és Marshall Field nagykereskedelmi raktárként funkcionált, bérelhető helyiségekkel. Az ötlet az volt, hogy egy helyen egyesítsék a bútorok, textíliák és dekorációs anyagok értékesítését. Az elképzelés nem vált be, a válság érzékenyen sújtotta a vállalatot és a hatalmas épület hosszú időre a Kennedy család tulajdonába került.
St. Regis: 2020-ban készült el a Lakseshore East negyedben található St. Regis, amely 101 emeletével Chicago harmadik legmagasabb felhőkarcolójává vált. A Studio Gang Architects építésze, Jeanne Gang tervezte. A St. Regis három toronyból áll, amelyek egyre magasabbak és mobiltelefon-jelsávokra emlékeztetnek. A felhőkaroló oldalai hullámos benyomást keltenek, de az épület szerkezetében nincsenek görbe elemek. Az illúziót egy csonka alakú geometriai alakzat és a különböző árnyalatú kék üvegek teremtik meg. További érdekessége, hogy az építkezés során vált egyértelművé, hogy a széllökések általi kilengést csillapítani kívánó, vízzel teli medencék nem lesznek elegendőek. Ezért az épületre helyeződő nyomást úgy oldották meg, hogy egy szakaszt üresen hagytak és engedik átfújni a szelet a két emelet között.
Reid Murdoch Center: A Reid, Murdoch vállalat a vörös tégla burkolatú, terrakotta díszítésű épületet irodának és élelmiszer gyártásra, feldolgozásra használta, sőt, dohányt is sodortak itt a szivarokhoz. A központ elhelyezkedése lehetővé tette, hogy a gőzhajók és a vasúti vonalak is csatlakzzanak egymáshoz, biztosítva a folyamatos logisztikai ellátást. Az épület még a város belvárosi teherfuvarozási alagútrendszeréhez is csatlakozott, 18 méterrel az utcaszint alatt.
A Chicago folyó északi és keleti szakaszán egyre kevesebb a felhőkarcoló, több az ipari épület. Ezen a szakaszon található a Civic Opera house, amely Észak-Amerika 2. legnagyobb operaháza.
A 90 perces út végén kihajózunk a kikötőig. Visszafelé a fő ágon ismét együtt láthatjuk az eklektikus,, de mégis egységet alkotó felhőkarcolók csoportját.
Chicago hídjai: A Chicago folyónak három szakasza van a belvárosában. A főág a Michigan-tótól Wolf Point-ig húzódó kelet-nyugati szakasz, majd a Wolf Pointnál a folyó az északi és a déli szakaszra ágazik. A város 18 hídja a főág és a déli ág mentén található. A hidak felnyithatók, még a DuSable híd is. Nevét a város első lakosáról kapta és megépülése hozzájárult a Michigan Avenue fejlődéséhez. Érdekessége, hogy két emeletes, ahol a felső szint a gyalogosoké, az alsó pedig az autóké. A város utolsó hídja a Franklin Delano Roosevelt Memorial Bridge.
Ha hajózni nem szeretnénk, a város felfedezésének kiváló alternatívája a séta, különösen a Riverside walk:
A díjnyertes Chicago Riverwalk a Chicago folyóra, és a város rekreációs lehetőségeire kívánja felhívni a figyelmet. A város mintegy 985 hektárnyi parkot vásárolt meg, és 5,5 mérföldnyi vízparti hozzáférést alakított ki. A Riverwalk 1,25 mérföld hosszú és élményekkel gazdag programot kínál Chicago felfedezésére. A jól kiépített part menti sétányon sétálni, futni lehet, a büfék, éttermek és bárok pedig változatos kulináris élvezeteket és szórakozási lehetőséget kínálnak.
Ha gyalogolni sem szeretnénk, pattanjunk biciklire! 2004-ben terhesen ez eszembe sem jutott, de a mostani utunk egyik legjobb programja lett. Igaz, nem a legolcsóbb. Mivel a belvárosban volt a szállásunk, gyalog elmentünk a Navy Pier-hez és ott béreltünk biciklit. 2 fő részére fél napra 83 USD volt és ezért elég rossz állapotú bicikliket kaptunk. A Lyft alkalmazás letöltésével is lehet biciklit bérelni - elektromost is. Ezek jobb állapotban vannak, de nem olcsóbbak. Nem véletlen, hogy a chicagóiak viszonylag rövid időtartamra veszik igénybe ezt a szolgáltatást.
Észak felé tekertünk, a cél a Loyola University volt, mert ott kezdte tanulmányait kisebbik fiúnk barátnője. Az északi irányban a Lakefront Trail bicikliút kb. 7-8km és az Adrmore avenue-nél lehet visszafordulni. Kezdők, haladók egyaránt élvezhetik: széles biciklisáv, ahol mindenki megtalálja a saját tempóját. Külön sávot alakítottak ki a futóknak több szakaszon a gyaloglóknak is. A sportélmény mellett vizuálisan is élvezkedhetünk: változatos partszakasz, kikötők, strandok, kiépített pihenők, éttermek. A bicikli út végén sem szükségszerű, hogy véget érjen a kerekezés, nagyobb körültekintéssel ugyan, de a városban is lehet biciklizni. Ha van rá idő, tekerjünk; egy teljesen más Chicago tárul fel, ahogy elhagyjuk a központot és egyre távolodunk tőle.
Chicago lakossága kb. 2.7millió. Nem sok, ha figyelembe vesszük, hogy ez 77 városnegyedet jelent. A lakónegyedek alapját sokszor a közös gyökerek, vallás, identitás vagy érdeklődési kör határozza meg. Vannak svéd, cseh, lengyel, kínai közösségek, művészek által kedvelt területek és LMBTQ negyed is. A 77 közösségről és azok kialakulásáról az alábbi cikket javaslom elolvasni:
The University of Chicago - Neighborhoods.
A másik írás a közösségeket az alapján rendszerezi, hogy az "L" melyik vonalán helyezkednek el. Az "L" az elevated szó rövidítése, és a - főleg az útszint felett futó - jellegzetes chicago-i közlekedési formára utal: Chicago by 'L'.
Egy következő utazás tematikája lesz, hogy ezeket a városrészeket felfedezzük és megismerjük. Most csak a Chinatown-ba sikerült eljutnunk. A negyed hosszú múltra tekint vissza. Az 1870-es években a vasútvonal fejlesztésének idejében számtalan, többek között kínai munkás érkezett az országba és Chicago-ba is. Számuk a II. VH. után emelkedett jelentősen, amikor a bevándorlási törvények enyhülése könnyítette a letelepedést.
Az igazat megvallva, nekünk csalódás volt a Chinatown. Persze lehet, hogy nem voltunk alaposak, de szerintem a londoni Chinatown messze felülmúlja a Chicago-it.
Természetesen most sem hagyhattuk ki a Navy Pier-t: Chicago mólója hosszú múltra tekint vissza. A gazdasági világválság idején a kereskedelmi tevékenység lecsökkent és a móló forgalma is. A két világháborúban katonai szerepet töltött be: laktanyák, börtön és komplett haditengerészeti központ működött az épületek falai között. Helyszínt adott egyetemi campusnak, az Amerika Biennálé báltermének és a ChicagoFest-nek is. A 90-es évektől a móló új funkciót kapott és a szórakoztatásé lett a főszerep.
Szintén kihagyhatatlan látnivaló a Millenium Park: A történet szerint miközben Richard M. Daley polgármester a Michigan Avenue-n lévő fogorvosi rendelőben tartózkodott, kinézett az iroda ablakán a parkoló autókra és a vasútállomásra, és azt mondta: „Fedjük be egy parkkal!” - és létrejött a Millenium park. A park több, ikonikus elemmel rendelkezik: Pritzker Pavilon, Cloud Gate, amelyet „babnak” hívnak és a Crown Fountain. Kortól függetlenül mindenki megtalálja a kedvére való kikapcsolódást. Így tettünk mi is 2004-ben és 21 évvel később.
Ha már a Millenium parknál járunk, ne hagyjuk ki a híres 66-os út kezdetét jelző táblát - Begin route 66. Mi többször is elsétáltunk alatta, egészen addig, amíg egy csapat fiatal megkért minket, hogy fotózzuk le őket. Akkor néztünk fel és szembesültünk a hely jelentőségével.
Szintén a parknál van a Raising Cane's Chicken Fingers gyorsétterem. Én magamtól biztos, hogy nem mentem volna be, de a srácok egyhangúlag dicsérték. Jogosan, többször is visszatértünk. A legfinomabb, omlós, ízletes, isteni szósszal gazdagított csirke falatokat kínálják. A másik kedvenc a Nutella Cafe lett a Michigan Avenue-n, ahol minden a Nutella körül forog. Még névre szóló Nutellát is rendelhetünk.
Természetesen ismét kipróbáltuk a chicago-i pizzát:
Az 1900-as évek elején olasz bevándorlók érkeztek Amerikába, munka és jobb megélhetés reményében. A világ másik felén is ragaszkodtak gyökereikhez, kultúrájukhoz, ételeikhez. A pizza akkoriban Amerikában nem volt nagyon ismert, mígnem két vállalkozó, Ike Sewell és Ric Riccardo 1943-ban megnyitották a Pizzeria Uno éttermet és újra értelmezték a pizza fogalmát. Az itt felszolgált pizzában a nápolyi, vékony, ropogós tésztát ötvözték az olaszországi Salento-ban kedvelt utcai étel, a rustico mozzarellával és paradicsommal töltött pitéjével. A deep dish pizzát öntöttvas serpenyőben készítik, amelyet kovászos tésztával bélelnek ki. Ezután mozzarella sajttal töltik meg és egy réteg paradicsomszósszal fedik le. Az eredeti pizza csak sajtot és paradicsomot tartalmazott, mára többféle feltéttel és több réteggel lehet rendelni.
Barátaink a Giordano's lánc kínálatát és ízvilágát szeretik, ezért ahogy 2004-ben, 2025-ben is az egyik éttermükben ettünk kifulladásig.
A legtöbb amerikai étel diétásnak nem nevezhető és az adagok sem kicsik. Néha küzdöttünk, mire elfogyasztottunk mindent. Így jártunk a Weber Grill-nél is, ahova barátainkkal isteni finom BBQ oldalast és fahéjas, almás, fagyis energia bombát ettünk. A család több mint 70 éve a grillezéshez szükséges eszközök szakértője és gyártója is egyben, a bejárat fölött ezért lóg egy grillező. A nyitott konyha koncepciójának köszönhetően figyelemmel kísérhetjük, ahogy - természetesen Weber grillen - készülnek az ételek.
Talán akkor nyitott a Corvin áruházban a TimeOut Market, amikor Chicago-ban voltunk. Ez adta az ötletet, hogy megnézzük, Amerikában hogy csinálták. Erre a legjobb hely a Fulton Market district.
A polgárháború idején a húsfeldolgozás volt az egyik legsikeresebb üzletág Chicago-ban. 1890-re évente több mint 12 millió szarvasmarha és sertés haladt át a feldolgozó udvarokon. A Fulton Street Wholesale Market a hús-nagykereskedők számára épített épületet ott, ahol, 100 évvel korábban is piac működött. A gazdasági válság és az ipari fejlődés sok mindent megváltoztatott: lettek hűtőkocsik, megépültek az autópályák, a feldolgozás már a tenyésztőknél elkezdődött vagy a feldolgozók elköltöztek Délre. A raktárak lassan kiürültek és ipari csarnokokká alakultak át. Majd az 1980-as években ezek is megszűntek és művészek, galériák költöztek be a gyárépületek falai közé. A kerület újabb lendületet kapott, amikor a McDonald’s és a Google ideköltöztette az irodáját. Toronyházak épültek, újabb-és újabb éttermek nyíltak, a lakosság száma megduplázódott. Igazi pezsgő, fiatalos kerület jött létre. Az éttermek száma és kínálata pazar, van minden, mi szem -szájnak ingere: mexikói, ázsiai, európai; vegán és ragadozó, diétás, egészséges és "egészségtelen" ételek.
A Chicago-i TimeOut market egy piros téglás ipari épületben kapott impozáns méretekkel rendelkező helyet. Néhány étterem a kínálatból:
Hosszas válogatás után mexikóit választottunk. Mire befejeztük korai ebédünket, az üres padok, asztalok megteltek.
Hazafelé gyalogolva majdnem kísértésbe estünk és benyomtunk egy fánkot, de még friss volt az elfogyasztott és kiadós ebéd emléke. Egyébként is nehéz lett volna dönteni :-)
Első amerikai látogatásunknál természetesen a nevezetességekre koncentráltunk, most a hangsúly áttolódott az élvezetekre, mint pl. a zene. A fancy boltok helyett/mellett bakelit lemezeket forgalmazó helyeket kerestünk és férj kérését teljesítve, elmentünk a house zene születésének a helyszínére is. A műfajt a Warehouse klubról nevezték el "house music"-nak, ahol a 70-es években a legendás DJ, Frankie Knuckles játszott.
Sétánk közben felfedeztük az Union Station vasútállomás impozáns épületét is. Az Union Stationt négy vasúttársaság konzorciuma építette Daniel Burnham építész vezetésével, aki nem érte meg a közel 10 éves építkezés befejezését 1925-ben. Az épületet Beaux-Arts stílusban tervezték, és mészkővel burkolták. A főépületben korábban volt börtön a szállított foglyok számára, női társalgó, bölcsőde és egy elsősegélynyújtó állomás is. Az állomás a megnyitása óta jelentős forgalmat bonyolít le, évente kb. 3 millió utas indul innen vagy érkezik ide.
Akárcsak 21 éve, most sem maradhatott el, hogy felmenjünk egy felhőkarcoló tetejére és megcsodáljuk a panorámát. A Willis Tower (korábbi Sears tower) 521m magas (antennákkal együtt) épülete kínálja az egyik lehetőséget. 1973-ban fejezték be az építését és akkor a világ legmagasabb épületének számított. A felhőkarcoló szerkezete kilenc egységből áll, ezek különböző magasságokban fejeződnek be. A lépcsőzetes forma, a fekete üveg és a tetején az antennák teszik a város látképének egyedi darabjává A Skydeck a 103. emeleten található üveg kilátó, ahonnan szinte a levegőben állva nézhetünk le a városra.
A másik opció a John Hancock Center, amely antennával együtt 457 méter magas. Az épületet az "X" alakú merevítése teszi egyedivé. Itt a klasszikus kilátást fokozhatjuk egy 360°-os élménnyel (360 Chicago), amikor az épület üvegfalát megdöntik, nagyobb panorámát biztosítva a látogatóknak.
Nem tudom, melyik a jobb választás. Ha van rá lehetőségünk, nappal és este is menjünk fel valamelyik tetejére. 2004-ben nappal voltunk, 2025-ben este. Az esti fények varázslatosak, de nekem a Big John tetején zavaró volt, hogy az üveg tükröződött és magunkat is láttuk benne.
2004-ben a Múzeum negyed minden tagját meglátogattuk, most ezt kihagytuk. De arról nem tudtunk lemondani, hogy elsétáljunk az Adler Planetáriumig és onnan is megcsodáljuk a várost. A Planetáriumot Max Adler üzletember alapította 1930-ban és az első planetárium volt az államokban. A Northerly-sziget csücskében helyezkedik el. A sziget valójában félsziget, amely korábban világkiállításnak, majd a Mags Field repülőtérnek adott helyet.
Az egy hét alatt sikerült eljutnunk a Chicago Botanic Garden-be is. Eléggé távol van a városközponttól, de barátainkkal elautóztunk a Northwestern Egyetem környékére, és innen jött az ötlet, hogy a botanikus kertet még nem láttuk, ők viszont nagyon szeretik minden évszakban- hát nézzük meg közösen!
A kert létrejötte a chicagói Kertészeti Társaság ötlete volt, és 1972-es megnyitásával a társaság egy állandó helyszínen megvalósíthatta küldetését, a "város a kertben" koncepciót. A terület szakértők által gondosan kialakított egységek egésze. Van japán -, angol -, zöldség-és gyümölcs kert, oktatási központ. Bár mi nem a legideálisabb időszakban voltunk ott - a virágok már elvirágoztak, a levelek pedig még nem öltötték magukra őszi színeiket -, még így is lenyűgöző világ fogadott bennünket.
Időnk többi részét a University of Chicago és a város közötti ingázás, bevásárlás töltötte ki. Az egyetem a Hyde Park, Kenwood, Woodlawn, Bronzeville és South Shore negyedek által határolt 217 hektáros területen helyezkedik el. Város a városban, ahol minden megtalálható. Rengeteg a zöld terület, az épületek vegyesek: modern, klasszikus, Harry Potter filmbe való. Az egyetemet a világ legjobb 11 - közgazdaságtanból a legjobb 5 - egyeteme között tartják számon. 97 Nobel-díjas, 53 Rhodes-ösztöndíjas és 28 Marshall-ösztöndíjas tanult a padjaiban.
A környék hangulatos, érdekes házakkal épületekkel. A közelben épül a Barack Obama Presidential Center, egy közösségi központ, de itt található Frank Llyod Wright egyik épülete, a Robie house.
Frank Llody Wright a 20.sz. kiemelkedő építésze volt. Stílusát szerves építészetnek hívják, ahol az épület és a környezet harmóniáján van a hangsúly. Ha ránézünk a Robie-házra, mindent megértünk. Az épületet 1908-ban kezdték el tervezni és 1910-ben készült el. Most, 2025-ben is modern, stílusos, időtálló. Frederick Robie rendkívül sikeres üzletember volt, aki álmai házát szülővárosában, Chicagóban akarta felépíteni. Robie térképzéssel kapcsolatos elvárásai, innovatív szemlélete találkozott Wright szellemiségével: Robie megtalálta az építészét, Wright pedig az ideális ügyfelét. A ház a F. L. Wright Alapítvány kezelésében áll. Meghatározott napokon látogatható és egyszerre max. 20 főt engednek be. Nekünk arra hivatkozva, hogy holnap már repülünk vissza, sikerült elérnünk, hogy létszám fölöttiként részt vehettünk a kb. 1,5 órás túrán, melyet egy önkéntes építész hölgy vezetett. Érdekes kontraszt volt számomra, hogy a belső terek kialakítása, koncepciója már közel sem tudta megőrizni modernitását, csak jelentős átalakítással lehetne jól funkcionáló, élhető házzá átalakítani az épület belső tereit.
Utolsó chicago-i napunkon évnyitó, a beköltözés befejezése és a búcsú várt ránk. A UChicago 2029-es évfolyama elindult az évnyitóra, mi pedig vissza Magyarországra.
Mozgalmas, érzelmekkel teli hetünk volt; abban a tudatban vettünk búcsút, hogy hamarosan visszatérünk!
2025. szeptember
