JÜNNAN:SHANGRI-LA
Jünnani utolsó állomásunk Shangri-La városába vezetett. Érdekes 2 napot töltöttünk itt, jünnani utazásunk utolsó állomásán.
A Diqing tibeti autonóm prefektúra fővárosa 3.450 m magasan található. 20 etnikai csoportnak ad otthont és a tibetiek szerint a "nap és hold szívében" fekszik. Eredeti neve Zhongdian, de egyes források szerint a kínai hatóságok James Hilton: Lost Horizon regénye után megváltoztatták a nevét Shangri-La-ra. A könyv úgy mutatja be Shangri-La-t, mint a helyet, ahol az emberek, az állatok és a természet a buddhizmus harmóniájában élnek.
Tibet közelsége és hatása mindenhol érződik. Megváltoztak az arcvonások, a házak karaktere, az ételek és az illatok. De ez mégsem Tibet. Sok új gyönyörű faszerkezetes - tibetiek által lakott - házat látni, melyek felépítését a kínai állam támogatta (talán, hogy jobb színben tűnjön fel). Mellettük ugyanakkor ott vannak a megalomán beton épületek, a sok millió lakosra tervezett sugárutak, iskolák, közintézmények A. fa lágyságát kiöli a beton hidege; az otthon melegét a diktatórikus rendszer ridegsége. Talán ez a kettősség, ez a furcsa keverék adta meg sajátos és felejthetetlen hangulatát Shangri-La-nak.
A város egyik fő nevezetessége a Songzanlin kolostor, vagy ismertebb nevén a kis Potala-palota. (a Potala-palota Lhasza-ban taláható). Az eredeti kolostort 1679-ben építették és a gelukpa buddhista rend otthona. A rend a nevét fejfedőjük színéről - "Sárga Süvegesek" - kapta. Az épület helyét az V. Dalai Láma jelölte ki és ő volt a névadó is. A VII. Dalai Láma idején a régió vallási központjává vált, fénykorában pedig kb. 2000 szerzetes élt a falai között. Az épület a kulturális forradalom idején elpusztult, mai formáját 1982-ben nyerte el.
A kolostor ötvözi a tibeti és han építészet elemeit. Az aranyozott tető ragyogóan csillog a nap fényében és tetején a klasszikus szimbólum - a 8-ágú dharma csakra a 2 szarvassal - messziről hirdeti a buddhizmus jelenlétét. A bejárat a Foping-hegyen van és 164 lépcsőn jutunk fel a kolostorhoz.
Szerkezetét tekintve 3 nagy csarnokra és 8 kollégiumra oszlik az épületegyüttes (a 8 kollégium a lótusz 8 szirmát szimbolizálja) , valamint több mint 200 privát apartmanra. Az apartmanok általában a szerzetes családjának vagy falujának az adományából épültek.
Tsongkhapa mester csarnoka 789m2 és eléri a 36m magasságot. Tetejét 4 hatalmas oszlop támasztja meg. Tsongkhapa 18 méteres ülő szobra a terem közepén helyezkedik el és a tibeti régió első Buddha szobraként ismert.
A Dratsang csarnokot a Qing-dinasztia alatt építették, egyike a kolostor legrégebbi épületeinek. Mintegy 1500m2 alapterületű, 39m magas és 24 oszlop díszíti. A harmadik csarnok a Sakyamuni csarnok, ahol Manjushri Bodhisattva 13.5m magas szobra található. A kínai buddhizmusban Manjushrit a Négy Nagy Bodhiszattva egyikeként tisztelik.
Az épületek kívül és belül tobzódnak a részletgazdag díszítésben. Hosszan elidőzhetünk egy-egy kép, építészeti elem részleteiben elmerülve vagy az éppen zajló szertartások, imák hangulata sodor magával. A kolostor magával szippant; lelassulsz és közben zsong a fejed a sok színtől, drapériától, faragástól, szobortól.
A sok kép közül az egyik kedvencem az Életkerék ábrázolás lett. Az Életkerék a tibeti buddhizmus művészetének legrégebbi kép-típusai közé tartozik. Nem kultikus célból készült, hanem azért, hogy a hívők számára bemutassa az élőlények körforgását a hatféle létalakban.
A koncentrikus körökből álló Életkereket Jama, a Halál istensége tartja agyarai, kezei és lábai között. A legbelső körben a Három Méreg szimbóluma, három egymás farkába harapó állat látható: a disznó az ostobaság vagy nem-tudás, a kakas a vágy és a kígyó a harag jelképe. Körülöttük egy fehér félkör jelzi a felső, egy fekete pedig az alsó világokba újjászülető lények sokaságát. A „kerékagyból” kinyúló „küllők” között helyezkedik el a Körforgás hat létvilága. A felső félkörben az istenek, a félistenek és az emberek világa, az alsó félkörben az állatok, az éhségtől gyötört szellemek és a pokol. A páncélba öltözött félistenek az istenekkel harcolnak a Kívánságteljesítő Fa gyümölcseiért, melynek törzse a félistenek világában, koronája az istenek világában található. Az éhség és szomjúság kínjától sújtott lényeknek négy fő csoportjuk van. A poklok világának két fő része a nyolc fagyos és a nyolc forró pokol, melyek még számos további al-pokolra oszlanak. A létvilágokba cselekvéseik eredményeképpen születnek újjá a lények, s ennek nemcsak a vágy vezérelte emberek, hanem a gőgös istenek és az irigy félistenek is alávettetnek. A hat létvilágot a buddhák könyörületét megtestesítő Avalókitésvara bódhiszattva hatszótagú mantrája (szkr.: ÓM MANI PADMÉ HÚM) fogja át, s mindegyik világban egy-egy buddha segíti a lényeket, hogy legyőzzék azok szenvedéseit. Az Életkerék legkülső köre az egyik legrégebbi és legalapvetőbb buddhista tételt, a tizenkét tagú „oksági láncolat”-ot jeleníti meg, mely azt illusztrálja, hogy milyen fokozatokon keresztül kerülnek a lények újra és újra a születés és halál körforgásába. (forrás: Kelényi Béla, BTK. ELTE)
Az intenzív belső terek után jól esett kimenni a levegőre és teraszokról megcsodálni a panorámát, a tető aranyló csillogását, az ég felé büszkén magasodó buddhista jelképeket és a faragott, festett tetőszerkezetet.
A sok látnivaló megtekintése több órás programot jelentett. Én még tovább is maradtam volna, de a fiúknak elege lett. :-) A számukra így is elhúzódó nézelődést kompenzálta, hogy a kolostor előtti téren a portékáikat kínáló tibeti nők egyike isteni finom "lángost" árult. Majdnem olyan jó volt, mint az otthoni.
A kis Potala-palota után busszal átmentünk a város régi központjába, az ún. "Moonlight City"-be (Dukezong). Az 1300 éves óváros az egyik legnagyobb és legjobb állapotban fennmaradt tibeti épületegyüttes. A kanyargós, szúk utcákat gyönyörű fa épületek keretezik, helyet adva apró boltoknak, teaházakban, éttermeknek. Nekem "Everest feelingem" volt: mindenkiről azt feltételeztem, hogy a csúcsmászás előtti napokat tölti a városban :-) Tudom, elég vicces, de ez is a városhoz kapcsolódó szürreális hangulat egyike volt.
Az óváros végén található a Hold-tér és a "Great Turtle Hill", a hegyen pedig a Guishan-park. A parkban található a Diqing Történeti Múzeum, a Dafo-Templom, az Óriás Imamalom és a Vörös Hadsereg Múzeuma.
A Dafo (vagy Big Buddha) templom három emeletes. 1667-ben épült, de 1869-ben elpusztult. Több felújításon átesett, míg végül a mai formáját 2005-ben nyerte el. Sakyamuni Buddha aranyozott testét itt szentelték fel, akit a lhaszai Jokhang templomban található szobor alapján mintáztak.
Az óriás Imamalmot 2022-ben a város átkeresztelésének az emlékére emelték. A 21 m magas és 60 tonnás malom a klasszikus "Ohm Mani Padme Hum" mantrákat tartalmazza és méretének köszönhetően a világ legnagyobb imamalma; a súlya miatt pedig csak egyszerre több ember tudja megforgatni. A videót itt nézheted meg. Különös és egyben felemelő érzés, amikor vadidegenek elkezdik forgatni az imamalmot, amely először nehézkesen, majd - felvéve a közös hajtás ritmusát - dinamikusan elkezd forogni.
A szállásunk a Hilton Garden Inn-ben volt. Tökéletes választásnak bizonyult több szempontból is: angol nyelvű recepció, elhelyezkedés, tisztaság, minőség. A kisebbik fiúnk szempontjából a fő érv - "kontinentális" reggeli - természetesen nem valósult meg, de a városban fellelhető kis éttermek kínálata feledtette ezt a "hiányosságot". A hotelben különösen szimpatikus volt, hogy stílusában igazodott a tibeti hagyományokhoz. A dekoráció tisztelgett a tibeti kézművesség előtt: faragott dísztárgyak, szőttesek és a hímzett képek elegáns harmonikusan illeszkedtek egymáshoz. A híres tibeti hímzés technikáját, kiemelkedő alkotásait a városban egy tematikus kiállítás keretében is megnézhetjük.
Másnap kora reggel a Napa-tóhoz mentünk. Reggel -1°C-ban indultunk, napközben 25°C körül volt a hőmérséklet, mindez áprilisban! A kb. 31 km2 területű tó a madarak, vadvirágok paradicsoma. Különleges klímájának köszönhetően a fű gyorsabban nő és tavasszal gyönyörűen zöldell a hegyekkel körülvett területen, ezért ideális terület legeltetésre is. Száraz időszakban a tó vize annyira lecsökken, hogy mocsarassá válik, illetve a közepén egy út alakul ki, melyen lovakkal szoktak átkelni.
A Napa-tó után búcsút vettünk Alvintól, aki 1 héten keresztül a sofőrünk és idegenvezetőnk volt. Kiváló angoltudása, helyismerete és vidám természete ideális útitárssá tette.
Egy hét alatt megismertük Jünnan tartomány kulturális és természeti szépségeinek egy részét. Bátran mondhatom hogy Kína legszebb részei közé tartoznak. Bár kimaradt Kunming és a Yuanyang rizsterasz, nem volt hiányérzetünk (a rizsföldeket a repülőgépből láthattuk :-)).
Reggel -1 ° C-ban és a tengerszint felett 3200m magasan kezdtük a napot, majd 30° C-ban és 12m-en fejeztük be. Ez volt a 3. olyan különleges pont, amit miatt Shangri-La örökké emlékezetes marad számomra.
Jünnani utunk fejezeteit itt olvashatod:
2019. július
