WOLLEMI NEMZETI PARK - SÁTOROZÁS

Mt Banks picnic points

Ez a történet első sátorozásunkról szól. Kicsit messze utaztunk, hogy megvalósuljon, egészen Ausztráliáig, közelebbről a Kék-hegységig.

Bevallom, próbálkoztunk már ezzel a műfajjal egy biciklis Balaton-megkerülés során. Egészen az első döccenőig jutottunk, amikor is a biciklihez csatlakoztatott utánfutó méretes csomagjaink alatt megadta magát és elfeküdt. Útipoggyászunk minimalizálása nem jött össze, így a sátrazás elmaradt. (A Balaton megkerülése azért nem :-D)

A korábbi Sydneyről szóló blogban említettem, hogy köszönhetően itt élő barátunknak - aki mellesleg a természet nagy rajongója és a sziklamászás szerelmese -, utazásunk rendhagyó lett. Az egyik ilyen különleges program az volt, amikor elhagyva a város zaját a Blue mountains vagy Kék-hegység csendjében töltöttünk el 2 napot. A Sydneyhez kapcsolódó városnéző túrák kedvenc eleme a Kék-hegység és azon belül az ikonikus Three Sisters szikla, az Aboriginal központ és környéke. Mi egy kicsit más irányból léptünk be a természet kapuján; a Mt. Banks-Lithgow-Newnes útvonalon a Wolgan-völgyben.

Mt. Banks, első állomásunk: 

A Kék-hegység része, nevét a botanika ausztrál atyjáról, Sir Joseph Banksről kapta. A Blue mountains vízmosásokkal erősen szabdalt, eukaliptusz erdőkkel sűrűn benőtt terület. A meredek homokkő sziklafalak sokáig áthatolhatatlan akadályként tornyosultak a telepesek előtt, védettséget biztosítva az őslakosoknak. 1813-ban 3 hadnagy 18 napos expedíció után áttört a hegyen és 1 évvel később megkezdődhetett a közlekedési útvonalak kiépítése is. A Kék-hegység nevét az eukaliptuszok után kapta. Illóolajuk párája kékes ködbe burkolja a hegyormokat. Az első kép a Mt. Banks egyik picnic pontján készült, a másikon barátunk és a srácok láthatóak, szintén a kilátónál:

Off-road boys

A rövid pihenő után Lithgow város következett, utolsó lehetőségként arra, hogy városi körülmények között étkezzünk. Mint már említettem az előző blogban, felüdülés volt látni nagy embereket, a kínai kicsik után. A Red Rooster az óriások gyűjtőhelye lehet, egyik ott falatozó férfiember sem tűnt kisebbnek 185cm-nél és 120 kilónál.

Lithgow: az első igazi város Sydneytől nyugatra. A Kék-hegység járhatóvá tétele és a közutak kialakítása szükségessé tette a vasútvonal - Zig Zag - kiépítését, amelynek egyik állomása és központja Lithgow lett. A város a szénbányászatnak is köszönheti virágzását. Itt épült fel Ausztrália első acélmalma és a várostól nem messze egy szénerőmű működik. A bányászat mellett sokan angus marha tenyésztéssel foglalkoznak.

Lithgow

Wollemi Nemzeti Park: 

A Wollemi a Kék-hegységben helyezkedik el és Új-Dél Wales második legnagyobb nemzeti parkja. 2000 óta szerepel az UNESCO Világörökségi listáján, otthona a wollemi fenyőnek. A természettudósok úgy gondolták, hogy kb. 30 millió évvel ezelőtt a faj kipusztult, de 1994-ben néhány példányára itt rátaláltak. A ritka fenyő mellett a terület 90%-át eukaliptusz borítja (több mint 70 féle), emellett mezők és esőerdők biztosítják az ideális környezetet a gazdag élővilág számára. Útközben sikerült kengurut, vagyis wallabyt is látnunk. A videót itt nézhetitek meg: https://vimeo.com/265777430

Wollemi National Park, Baksia

A baksia jellegzetes növénye a parknak, és egyben fontos nektárforrása számos rovarnak. Új példányát a Wollemi területén azonosították pár évvel ezelőtt.

Newnes: 

Sátorozásunk helyszíne. Amikor felvetődött, hogy elmegyünk a Kék-hegységbe, hagyományos szállásban gondolkodtunk. Aztán valahogy elhangzott a bátortalan kérdés: "Mi lenne, ha sátoroznánk? Kapok rá 1 napot, hogy végig gondoljam"...Nem értettem, miért én vagyok a leggyengébb láncszem ebben a kérdésben - ismerve a kisebbik gyermek kígyó fóbiáját - de adtam magunknak 1 napot. Mindenki lelkes volt, így én is az lettem. A kocsi elég nagynak tűnt ahhoz, hogy szükséges holmijainkat elvigye. :-D

Newnes területén olajpala bánya működött 25 éven keresztül, manapság turisztikai vonzereje miatt cseng ismerősen a név. A hegyek között a Wolgan folyónál található réten és környéken "kempinget" alakítottak ki. Az aszfaltos út egy idő után elfogy, csak földúton lehet megközelíteni a területet. A veszélyforrások elenyésző számát figyelembe véve mindkettő csemete átvehette a kormányt és próbálgathatta szárnyait. A tisztásra egy kisebb patakon át vezetett az út, ennek leküzdése a nagyobb gyermek feladata lett: https://vimeo.com/265780666

A "kemping" területén néhány WC-n és tűzrakó helyen kívül más NINCS! Szemétgyűjtő sem. És szemét sem!

Wollemi National Park, Newnes camping plateau

A nagy rét, a "kemping" fő területe

Wollemi National Park, Newnes camping plateau

A patak, amely egyben a fürdőszobánk is lett

Hétközben érkeztünk, így a rét szinte kihalt volt. Elvétve 1-2 sátrat láttunk, illetve egy iskolás csoport gyülekezett a tisztás szélén, nem messze attól a helytől, ahol mi is a sátorállítást terveztük. Vezetőjük nagyon udvariasan felhívta a figyelmünket arra, hogy a gyerekcsapat zajos lesz, így ha teljes nyugalomra vágyunk, inkább parkoljunk le távolabb. Megfogadtuk a tanácsát. 

Beljebb az eukaliptusz erdőben szinte láthatatlanul kialakított picnic helyek vannak, változatos természeti hátteret kínálva a sátrazáshoz. Némi hezitálás után itt táboroztunk le: kis tisztás, tűzrakó hely, külön autó beálló (persze csak képletesen), a sátrak bejáratánál lent pedig a patak csordogált.

Wollemi National Park, camping at Newnes

Eddig a pontig álmodni sem lehetett volna ideálisabb túrát. Azonban a sátrak felállítása és berendezése során kiderült, hogy a takarókat otthon hagytuk és csak 1 hálózsákunk van. Mivel meleg volt és éjszakára sem vártunk mínusz fokokat + kellő mennyiségű ruhával felszerelkeztünk, nyugalommal tekintettünk a nap hátralévő része felé.

A kipakolás után - sátrak, hűtőláda, ennivaló, székek - kicsit kiigazítottuk a tűzrakó helyet és munkamegosztásban a fiúk elindultak vadászni - jelen esetben tűzifára -, én meg előkészítettem a vacsorát. Mi más is lehetett volna, mint.... nem, nem bográcsgulyás...pörkölt.

Wollemi National Park, Newnes camping plateau

Míg a férfiak őrizték a tüzet és energiaforrásainkat, én elmentem kicsit körülnézni. Hmmm...azt nem mondom, hogy túl messzire és azt sem, hogy biztos léptekkel. Igen, ezt is meg kell szokni; a vadon ismeretlen zörejeit, a felismerését annak, hogy a természethez képest kis porszemek vagyunk. Minden érzékszervem szép lassan átállt egy intenzívebb üzemmódba és egy-egy wallaby ugrálgatása a közelben szinte tank dübörgéséhez hasonlított. Pár kép a tájról:

Wollemi National Park, Newnes camping plateau
Wollemi National Park, Newnes camping plateau

A pörkölt lassan elkészült és szépen beesteledett, előbújtak az éjszakai állatok is Némelyek inkognitójuk felfedésével kísérték figyelemmel tevékenységünket. Egy oposszum páros aktív résztvevője volt vacsoránknak és beszélgetésünknek.

Dinner at the camp fire, Newes, Australia
Wollemi National Park, Newnes camping plateau

A tiszta égbolton fantasztikusan kirajzolódtak a csillagok, a tűz lángja és az éjszaka sötétje érdekes víziókat eredményezett. Nem vagyok zombi rajongó, de a Walking dead órákra a képernyőhöz kötött. Itt, az erdő közepén, a parázsló tűznél ideális célpontok lettünk volna a kóborlók számára. 

A tűz lassan kialudt, mi pedig elvonultunk erdei szállásunkra. Tekintettel arra, hogy lassan mindkettő gyermekem magasabb, mint én és éjszaka zéró toleranciával alszanak, sátrunk egy idő után szűkösnek tűnt számomra. A kezdeti  "elég a meleg ruha" mantrázás nem érte el a hatását, hűvössé és alvásra alkalmatlanná vált a sátor. Ami meleg holmi volt, azt a gyerekek bitorolták. A zajokról nehéz volt eldönteni, hogy épp valaki horkol vagy egy állat ólálkodik a közelben. Reggel egymásra mutogattunk, de mindenki tagadott. A derékaljak, amelyek az elején puhának tűntek, pár óra elteltével funkciójukat vesztették. (Halkan megjegyzem, hogy a lerakásnál a kisebbik megkérdezte, hogy ez olyan, mint a matrac és felfújható? Megegyeztünk, hogy igen, de a felfújás elmaradt.... no comment, ennyit a profizmusunkról.) Hajnalban, amikor suttogva megkérdeztem a férjet, hogy ébren van-e és metsző élességgel, ezredmásodpercen belül rávágta, hogy igen, megnyugodtam, hogy nem csak én húztam a rövidebbet. Kellő rákészülés, némi bemelegítés után egy közös szabadtéri mozgás adott némi felfrissülést. Reggel viccesen és sajgó tagokkal elemeztük, hogy kiben milyen ötletek merültek fel a hideg enyhítésére; a legextrémebb az autó üléshuzat és tetőkárpit letépése volt. De minden jó, ha a vége jó. Az újraélesztett tűz melege és egy kiadós gombás omlett visszahozta az életkedvet és újult erővel vágtunk neki a napnak. A túránkról a következő bejegyzés fog szólni.

2018. április

Early morning at Newnes camping
Morning at Newnes, Australia
Camp fire at Newnes