Születés:

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a mandarin tanárom 2 tündéri kislány anyukája. Köszönhetően neki, megismerhettem néhány, a terhességhez és a születéshez kapcsolódó szokást. Ezek egy része a fiatalabb, a tradíciókat kevésbé követő generáció között már nem él, de sok család továbbra is követi a hagyományokat.

A terhesség kezelése - orvosilag - ugyanúgy történik, mint otthon, a szokásos vizsgálatokkal, kötelező szűrésekkel. (Sok kisebb településtől a kórház akár 18 órányira is lehet, úgy gondolom, ott más a protokoll.) A terhesség alatt a nő amennyire lehet, kíméli magát. Hisznek abban, hogy anya és születendő gyermeke között már a magzati korban erős a kapcsolat, éppen ezért tartózkodnak minden negatív megnyilvánulástól és  gondolattól. Nem javasolt a körmök lakkozása, az arcfestés, a hajfestés, a szűk ruha és a magassarkú cipő viselése, sem a temetésen és esküvőn való részvétel. Sok családban a terhesség alatt a mai napig tilos a szex. A test egyensúlyának fenntartása érdekében néhány ételtől tartózkodni kell: az ananász vetélést okoz, a csokitól és a sötét színű ételektől a gyerek bőre barnább lesz, tilos a garnélarák, kígyó, nyúl, birkahús, vízidinnye, banán, mangó, lichi, koffein és néhány nyers zöldség fogyasztása is. Nem javasoltak az ún. "hideg" (testet hűtő) ételek sem.

A baba születését követően az apa ajándékot - pénzt, bort, gyümölcsöt, piros tojást - küld a rokonoknak. A válasz-ajándék általában sütemény, barna cukor, köles, tojás és dió. A régi mondás szerint: ha fiú születik, ágyon alszik, pompás ruhákat kap és ékszerekkel játszik. Ha lány születik, a földön lesz a fekhelye, rongyokba bugyolálják és orsóval fog játszani. Nem nehéz kitalálni, milyen nemű gyermek érkezésének örültek jobban a családok. :-D

A szülést követően egy olyan szakasz következik a nők életében (ha ragaszkodnak a hagyományokhoz), amely számunkra nehezen képzelhető el. Míg a nyugati orvoslás a komplikáció mentes szülést követő időszakot nem olyan állapotnak tekinti, amelyet gyógyítani kellene vagy különösebb ellátást igényelne, a tradicionális kínai orvoslás szerint a vérveszteség és a női test átalakulása olyan változást eredményez, amely a szervezet egyensúlyba hozatalát és energetizálását igényli. Ezért a szülést követő 4 hétben a nők otthon maradnak, nem mennek ki a levegőre - lehetőség szerint az ágyból sem kelnek fel -, és kímélik magukat mindennemű munkától. Nem fürdenek, nem mosnak hajat és fogat. Vastag zoknit és/vagy bundázott papucsot viselnek annak érdekében, hogy a szervezetet melegen tartsák. Nem isznak hideg vizet és nem fogyasztanak olyan zöldséget, amely vízben vagy a földben fejlődik. Marhahúst sem szabad enni, mert lassítja a szervezet gyógyulását.

A baba 1 hónapos korában meghívják a családot és nagy összejövetelt rendeznek. A 100. nap is fontos időpont, jelképes jelentéssel bír, a "100 év napjának" is hívják. Ezen az ünnepen a család, rokonok és ismerősök azt a kívánságukat fejezik ki, hogy a baba 100 évig éljen. Sok család ekkor borotváltatja le először a fiú csecsemő haját, de egy varkocsot meghagynak, ezt nevezik "100 év hajnak". Az újszülött haját emlékként elteszik vagy sokan ecsetet készíttetnek belőle.

Halál:

Ősidők óta a kínaiak úgy tartják, hogy a halál után a lélek tovább él egy másik világban.

A halál az élet természetes velejárója. A temetési előkészületek során a házban minden isten szobrát letakarják piros papírral vagy vászonnal, a tükröket pedig leveszik a falról, hogy a koporsót ne lehessen látni bennük; ha azt elmulasztják, hiszik, hogy hamarosan újabb halál következik be a családban. A bejárat fölé fehér ruhát lógatnak, a bejárati ajtó mellé - kívülre - gongot tesznek. A gong mindenki számára egyértelműen jelzi, hogy milyen nemű személy földi élete ért véget: ha bal oldalon van, férfi, ha jobb oldalon, akkor nő halt meg.

A halottra a legszebb ruháját adják rá, a többit elégetik. A ruha nem lehet piros, mert úgy tartják, hogy akkor az elhunyt szellemmé változik, ezért barnát, feketét vagy kék színt választanak.

A halott lábánál füstölő ég (vagy oltárt helyeznek) el és a megjelentek pénzt adományoznak a családnak a temetés költségére. Éjjel szerzetesek virrasztanak és imádkoznak, reggel pedig a halottat kiviszik a házból úgy, hogy a feje legyen az ajtó felé. A koporsót megszentelt fehér és sárga papírral fedik be, ez tartja távol a rossz szellemeket. A koporsók különböző anyagból készülhettek. A régi fa koporsók téglalapot formáztak és a legjobb faanyagot Liuzhouban lehetett beszerezni. Erre utal az kínai mondás is, mely szerint élni Hangzhouban, ruhát venni Suzhouban, enni Guangzhouban, meghalni Liuzhouban kell. A halotti menetben a legidősebb fiú halad elől, majd az idősebb családtagok követik. A koporsó befedése után a családtagok red pockettel (vörös boríték, benne pénzzel) a kezükben vonulnak el a koporsó mellett, a szertartás végén pedig a legidősebb fiú földet szór a koporsóra. A kínai kultúra szerint a hetedik napon a lélek hazatér. A ház ajtajára piros jelet tesznek, hogy ezzel segítség hazatalálását. Ezen a napon a család összegyűlik és a ravatalozó helyszínéül szolgáló szobában összeülnek. A szoba bejáratát liszttel szórják fel, és a lisztben megjelenő lábnyom egyértelmű bizonyítéka a halott hazatérésének.

Az 1940-es években a koporsós temetés mellett nagyobb hangsúlyt kapott a hamvasztás. A kommunista párt úgy gondolta, hogy a koporsós temetés során értékes földterületeket "veszít el", valamint ez a temetési mód kevésbé költséghatékony és környezetbarát. Propaganda gépezetük meggyőző érveket sorakoztatott fel a hamvasztás mellett. Az új rendelet sok helyen amúgy sem ütközött ellenállásba, mert a nagyszámú buddhista lakosság sokszor a hamvasztást választotta a temetés helyett. Napjainkban a nagy városokban szinte kizárólag hamvasztanak, míg vidéken továbbra is találkozhatunk koporsós temetéssel.

​​

2018. március