Ismeretségünket a véletlennek köszönhetem. Egy házi szószokat forgalmazó kis boltban "erőltették", hogy kóstoljam meg. Túl sok bizalmam nem volt hozzá, egy rózsaszín színű, felhasználásra kész tapétaragasztóra emlékeztetett. Aztán ahogy megízleltem, változott a véleményem és megszerettük egymást. A nevét akkor még nem tudtam, az eladóval a közös nyelvi hiányosságaink csak sejtetni engedték, hogy a lótusznak valamelyik részét fogyasztottam. Némi utánajárás után nevén is szólíthattam, lótuszgyökérből készült "pudingot" ettem.

A lótuszt évszázadok óta használják és ismerik az ázsiai gyógyászatban és természetesen a konyhában is. Fontos szimbóluma a buddhizmusnak és a hinduizmusnak, Hangzhou egyik kedvelt motívuma és egyben jelképe is.

A lótuszgyökér fás jellegű és akár 4 m hosszúra is megnőhet. A növény életképessége kiváló, 1300 évnél idősebb magot is sikerült laboratóriumi körülmények között kicsíráztatni.

Felhasználása sokrétű, a konyhában mosás és szeletelés után párolják, sütik, köretként vagy levesbetétként fogyasztják, a tradicionális kínai orvoslás (TCM) pedig egy hosszú listában tudná felsorolni pozitív élettani tulajdonságait.

Néhány példát kiemelve:

- a lótuszgyökér C-vitaminban, káliumban, B6 vitaminban, foszforban és cinkben is gazdag

- fogyasztása csökkenti a koleszterin- és vércukor szintet, valamint jó ellenszere a

vérszegénységnek

- a vörös és fehér lótusz magjai gyulladáscsökkentő hatással rendelkeznek és

antioxidánsban gazdagok

- vízben áztatott magját hasmenés ellen alkalmazzák

- a lótuszból készült teát arcborogatásra használják, gyulladáscsökkentő hatása kiváló

ellenszere a pattanásoknak

- a gyökér kalóriatartalma alacsony, ezért fogyasztása diéta esetén különösen javasolt

- a lótuszgyökérből készült por mézzel összekeverve csillapítja a köhögést.

​

Elkészítése:

A lótuszgyökér granulátumot először érdemes egy kis hideg vízzel elkeverni (lehetőleg nem fém kanállal!). Nem kell sok víz hozzá, a kis golyók hihetetlen gyorsan szétolvadnak, és szinte megduplázzák a hozzáadott víz mennyiségét. Ezután forró vízzel leöntjük a masszát és kicsit megkeverjük. Ha ügyesek voltunk, lágy, selymes, zselatin jellegű puding a végeredmény. (ha nem, akkor egy zavaros löttyöt kapunk, aminek az alján megkeményedve megtaláljuk a szétolvadt granulátumot.) Íze érdekes, virágos-cukros jellegű. Én nem hiányolom a plusz cukrot belőle, de mézzel megbolondítva fokozhatjuk az élvezeteket. Fogyasztható melegen és hidegen is. Részemről a lehűlt állapot a nyerő....és néha beleteszek piros gyümölcsöket is - mondhatnám, hogy szezon szerint....de itt ilyen nincs...van minden, lehet málna, eper, áfonya, sárkánygyümölcs,... és a piros csak az esztétika miatt...:-D

​

2018. február