A történet ősszel kezdődött, mikor is elhatároztuk, hogy Karácsonykor utazunk. Utazunk, mégpedig meleg helyre. Életünkben először.

Elkezdtünk keresgélni és a bőség zavarával szembesültünk. Azáltal, hogy Kínában élünk, több egzotikus hely is elérhető közelségbe került - távolság és financiális szempontból is. Felsoroltuk elvárásainkat - meleg legyen, ne az esős évszak idején utazzunk és ne sokat, legyen fehér homokos tengerpart, ne csak a strandolni lehessen, stb., - és a szűrők alapján Phu Quoc mellett döntöttünk. Vietnám amúgy is vonzott, mert barátnőm, Terei-Vigh Kriszti (www.etelerzes.hu) járt itt és csak jókat mesélt az országról. Ember tervez, Isten végez - tartja a mondás.

Az út 1 napig tartott, hajnalban indultunk és este 7 körül értünk a szigetre. Az utolsó nap esett, Dél-Vietnámban evakuálni kellett területeket a heves esőzés miatt. De volt fehér homokos tengerpart, nem volt tömeg és nem csak a strandolásról szólt ez a néhány nap. Az emberek végtelenül kedvesek és segítőkészek, az ételek finomak és változatosak - különösen a tengeri herkentyűket kedvelőknek -, és nem utolsó sorban az árak nevetségesen alacsonyak.

A kettősség - mint szűkebb új otthonunkban - itt is megtalálható. Drasztikus a sziget átalakulása, gomba módra nőnek ki a földből a luxus szállodák, nyaraló komplexumok, de nap-mint nap látod és tapasztalod a mérhetetlen szegénységet. A sziget természeti szépsége lenyűgöző, de hiányzik, vagy még nem alakult ki az itt élőkben az ennek megtartására való igény. A szigetet lassan ellepi a szemét, de mindenhol van strong & free WiFi. Nem tudom, 4-5 év múlva milyen kép fogadja majd az ide utazókat... Jó lenne, ha a fejlődés nem csak a gyors meggazdagodásról szólna, hanem Phu Quoc hosszútávú üdülési stratégiáját is magában hordozná. Számunkra Phu Quoc bája és még meglévő természeti szépsége feledtetni tudta a hiányosságokat.

A következő bejegyzésemben részletesen beszámolok élményeinkről.

​

2017. december