ENNI VAGY NEM ENNI?

Ha már a Kutya Éve van, essen néhány szó arról, miért is esznek a kínaiak kutyát? És tényleg esznek-e? Vagy csak - akár az olaszok - nem tudnak szabadulni attól a valós/vélt sztereotípiától, hogy: az olaszok macskát, a kínaiak meg kutyát esznek.

Évente több mint 20 millió kutya húsa kerül a tányérokba, Kína mellett Korea és Vietnám sem riad vissza a fogyasztásától. Bár a kínai kormány nem tiltja a kutyahús élelmiszerként történő feldolgozását, a kutyahús értékesítése ellentétes az "Élelmiszerbiztonsági Hivatal" állásfoglalásával. A kutyákat oltani kell, a fogyasztásra szánt kutyákat azonban tilos beoltani - éppen ezért tilos szállítani és eladni is őket. (???)

A kutyahús fogyasztása több ezer évre nyúlik vissza, és néhány "nyomós" érv fenntartotta XXI. századi reneszánszát. Régen az éhínséges időkben a kutyák is sorra kerültek, mint fehérje forrás, de ennél fontosabb szempont az a hiedelem/vagy tapasztalat, hogy a kutyahúsnak pozitív élettani hatása van. Mint sokszor olvashattátok a blogomban, a szervezet felmelegítése kardinális kérdés a kínai gyógyászatban (TCM). A kutyahúsnak melegítő hatása van, segíti a csí (qi) áramlását, növeli a szexuális potenciált és nem utolsó sorban segíti a pénisz növekedését is. 

A kutya fogyasztása területenként eltérő, felénk nem jellemző, de Dél-Kínában nem vetik meg. Yulinban évente rendeznek Kutya Fesztivált.

A kormány érvelése alapján ez nem egy kulturális ünnep, sokkal inkább az éttermek és a nép rendezvénye - így védve ki a hivatalos szerveket érő támadásokat. Volt olyan év, amikor tíz napig tartott a mulatság és több mint 10.000 kutya életét követelte. A városnak - állítólag - 100 vágóhídja van, ahol a "tenyésztett" és a sintérek által befogott állatokat dolgozzák fel. Az ünnep alatt főtt, sült kutyát is lehet enni, sok esetben (állítólag) élő állatot főznek, vagy a feldolgozás előtt halálra verik őket annak érdekében, hogy a húsa finomabb legyen. A kutyahúsnak erős a szaga, ezért a szakácsok lichi borban pácolják, vagy chilivel, borssal és gyömbérrel fűszerezik.

Egy másik, számunkra bizarr, de a kínai kultúrától nem távol álló szokás a szamárbőrből készült zselatin fogyasztása és egészségügyi felhasználása. 2000 évvel ezelőtt az ejiao  a császári család kiváltsága volt, később a hagyomány tovább öröklődött a párt vezetői körében. Különös mágikus erőt tulajdonítanak az ejiao-nak: meghosszabbítja az életet, örök szépséget biztosít a hölgyeknek, melegíti a szervezetet, segít az álmatlanság leküzdésében, erősíti az immunrendszert, növeli a potenciált és javítja a vérkeringést. A fekete szamár bőrét felfőzik és zselatinos anyag lesz belőle. Szárított változata is népszerű, porrá őrölt osztriga héjával keverve golyókat formáznak belőle és megeszik. Sőt, ejiao-ból készült arcmaszkot is lehet vásárolni. A zselé mellett a szamárnak a húsa is kedvelt, mert sovány és ízletes. Napjainkban a kereslet-kínálat eltolódása miatt az ejiao luxuscikknek számít. A 90-es években kb. 11 millió szamár élt Kínában, 20 évvel később ez a szám a felére csökkent - az utánpótlást Kína elsősorban Afrikából biztosítja. A magas haszon és a gyors meggazdagodás reményében a piacot elárasztotta a hamis ejiao, amely teve, öszvér és disznó bőréből is készülhet. A tél első napján (sokak szerint ez a legjobb időpont) készült 250 g-os ejiao akár 21.000 RMB-t is megér a vásárlóknak.

Elmondhatjuk, ízlések és szokások különbözőek. Míg számunkra a kutya az ember leghűségesebb társa, a szamár pedig elsősorban haszonállatként ismert az európai kultúrkörben, a Föld másik felén (csak) az egészséges élet forrásának és eszközének tekintik őket. És a kérdés továbbra is ott feszül a levegőben: enni vagy nem enni? 

 

2018. március

  • Facebook oldal
  • Instagram oldal
  • Vimeo oldal
  • Pinterest oldal

www.summester.com I info.summester@gmail.com

 

A honlapon szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi, annak bármilyen formában történő felhasználása előzetes írásbeli hozzájárulás után lehetséges.