EGY KONCERT ÉS HÁROM NAP LONDONBAN
A Belfasti LUSH koncert és utazás (itt olvashatsz róla: https://www.summester.com/egy-hoszu-hetvege-belfastban) annyira jól sikerült, hogy elhatároztuk, megyünk ismét. Férj esténként továbbra is hallgatta a klub zenéket és véletlenül rátalált a Ministry of Sound Classical koncertjére Londonban. Néha úgy érzem, a dolgok nem véletlenszerűen történnek és a gondolatoknak van eseményformáló hatása is. Anno, amikor a gyerekek ovisok voltak, robbant be a zene világába Adele a 21-es című albumjával. Rongyosra hallgattuk a CD-t és számtalanszor megnéztem a Royal Albert Hall-ban adott koncertjét. Egyik álmom az volt, hogy Adele koncertre megyek a Royal Albert Hall-ba. A sorsnak van fintora - ezt már számtalanszor megtapasztaltam. Áprilisban a Ministry of Sound Classical koncertjére utaztunk Londonba. A helyszín - mi más is lehetne? - a Royal Albert Hall. Augusztusban Adele koncertre megyünk, igaz, az Münchenben lesz.
A szervezés nem volt zökkenőmentes, mert a jegyek elfogytak és a másodlagos piacon az egekbe szökött az áruk. Egy jól elkapott pillanatban azonban a Royal Albert Hall oldalán 4db lefoglalt jegy felszabadult és sikeresen lecsaptunk rá. Ezennel utazásunk valós ténnyé vált. Megbeszéltük, hogy pár nappal meghosszabbítjuk az utat, és egy csütörtök délutántól vasárnap délig tartó időszak állt rendelkezésünkre, hogy felfedezzük a brit fővárost.
Csütörtökön 10 körül szálltunk le a Lutoni reptéren. Innen a Green Line busszal jutottunk el a hotelhez. A szállásunk a Regent's Park mellett volt a Danubius Regent's Parkban (a reptértől kb. 1,20 óra távolságra). A hotellel maximálisan elégedettek voltunk: bőséges reggeli, tiszta szoba, jó kilátás és kiváló tömegközlekedés a főbb nevezetességekhez.
Bejelentkezés előtt érkeztünk és a szobánk még nem készült el, ezért gy döntöttünk, hogy a csomagjainkat lepakolva kicsit felfedezzük a környéket. Némileg nehezített körülmények között, mert férj előző este lesántult és csak lábujjhegyen tipegve tudott járni . (Estére ez egy szuper begörcsölt vádlit eredményezett :-))
A hotel szomszédságában áll a London Central Mosque, a Londoni nagy mecset. Sir Frederick Gibberd tervezte és arany kupolája messziről csillog a környező épületek között. Az épület több, mint 5000 hívő befogadására alkalmas. A Ramadán ápr. 9-ig tartott, így jól érzékelhető volt a mecset jelentős közösségi és vallási szerepe. A hatalmas imaterem minden este teljes kivilágításban pompázott és hívek sokasága érkezett közös imára és vacsorára. Még az utcán is kis asztalokon kínálták a különféle csemegéket. A mecset szomszédságában állnak a Quinlan Terry által tervezett villák. Klasszikus, de egymástól eltérő stílusban épültek és állítólag több is a szaúdi királyi család tulajdonában van.
Szintén nem messze a szállodától található az Abbey Road Studios, a zenei világ leghíresebb hangstúdiója. 1931-es hivatalos megnyitója óta számtalan, a könnyű és komolyzene világhírű képviselője fordult meg a falai között és készítette el hangfelvételét. Járt itt Ella Fitzgerald, Yehudi Menuhin, a Pink Floyd, a Spice Girls, Ed Sheeran, Kanye West, Lady Gaga, Amy Winehouse és Adele is.
A stúdió mellett van egy bolt, ahol a pólókon át a hűtőmágnesen keresztül mindent lehet vásárolni Beatles és Abbey Road tematikában - elég borsos áron.
Talán leghíresebb vendégük a The Beatles volt. Sokan pont ezért keresik fel a környéket, mert itt fotózták a The Abbey Road album borítóképét is. A 4 zenész egymás után kel át a zebrán, mögöttük a stúdió fehér épülete látszik. Egyes összeesküvés elméletek szerint Paul azért van mezítláb, mert már évekkel korábban egy autó-balesetben meghalt és dublőr helyettesítette. A menet egy temetési menet, ahol George Harrison a sírásó, Paul az elhunyt, Ringo Starr a gyülekezet és John Lennon a pap. A száraz tény: McCartney cipője szorította a lábát és ezért levette.
Mindenesetre a közúti balesetek kockázata napjainkban is jelentős a környéken, mert a turisták próbálják rekonstruálni a híres fotót: le-fel masíroznak a zebrán a meglepően türelmes autósok között.
A rövid séta és a hotel közelében elfogyasztott - Notes Coffee-Roasters (St. John's Wood) - ízletes szalonnás, tojásos, avokádós szendvics után visszatértünk a szállásunkra és végre elfoglalhattuk a szobánkat is.
Közben Ausztriából is megérkeztek barátaink, de ők úgy döntöttek, lepihennek. Mi is szusszantunk egy kicsit, azonban a kíváncsiság erősebb volt a fáradtságnál, és bementünk a városba. A Westminsteri Apátságnál szálltunk le. Nagyon nem akartunk belemélyedni a nevezetességek megtekintésébe, mert ezt közösen terveztük a barátainkkal, inkább csak megízlelni London hangulatát. Ezért kívülről megcsodáltuk a Westminsteri Apátságot, a Big Ben-t és a parlamentet.
Átsétáltunk a Westminster-hídon, mert végig szerettük volna járni a The Queens Walk-ot a Tower-hídig, de csak a Southwark-hídig jutottunk. Útközben a Wagamama-ban egy ramen leves és pad thai közben megállapítottuk, hogy London belopta magát a szívünkbe. Este hulla fáradtan dőltünk le és készültünk a következő napra.
A terv az volt, hogy a Tower-hidat nézzük meg először és onnan indulunk visszafelé a Queens Walk-on. Busz és metró kombójával mentünk el a Tower Hill-ig. Itt hamar kiderült, hogy a srácok lábsérüléseik miatt hosszabb gyaloglásra nem vethetők be, ezért úgy döntöttünk, hogy hop-on hop-off busszal járjuk be a látnivalókat. Némi alkudozás után 1 napos gyerekjegyet (39 GBP) vettünk a TopView hop-on hop-off buszra, amely egy hajózást is tartalmazott. Nem ők a legtöbb pozitív értékeléssel rendelkező buszos szolgáltató cég, de ennek az előnyét később megtapasztaltuk. Mindig volt bőséges ülőhely, még fent, a nyitott emeleten is.
A busszal a Tower Hill-től indultunk és első leszállásunk a Big Ben / Westminster Abbey és a Parlament megállónál volt.
Big Ben: A Big Ben valójában a Westminster Palota Elisabeth-tornya, az Óratorony, London ikonikus épülete, a város egyik szimbóluma. Ahogy közelebb érünk hozzá, érezzük át monumentalitását. 11 emelet magas, kb. akkora, mintha 11 londoni buszt egymásra pakolnánk. 292 lépcsőt kell megmászni az óra számlapjához és 334-et a haranglábhoz. A torony az új westminsteri palota tervének részeként épült, miután a régi palotát 1834-ben tűz pusztította el. Bár Charles Barry volt a palota főépítésze, Augustus Pugin tervezte meg. Az épület vastag betonalapokon nyugszik, homokszínű mészkővel burkolt téglákból építették, tetejét pedig öntöttvas tetőcserepek borítják. A harangláb fölötti részt az Egyesült Királyság négy tagjának nemzeti emblémái díszítik: Észak-Írország lóheréje, az angol Tudor-dinasztia vörös-fehér rózsája, Skócia bogáncsa és Wales póréhagymája. A torony látogatható, de a hivatalos oldalon júliusig nem volt szabad időpont. :-(
Westminster Palace: A palota jelenleg az angol parlament épülete. Királyi palotának építették, de az idők során 2 tűzvész is az újjáépítést tette szükségessé. Az új palota tervezését Charles Barry építész vezette, aki a gótikus újjászületés stílusát választotta. Három fő tornya van, ebből az egyik a Big Ben. A Viktória-torony (Victoria tower) a Westminster Palota legmagasabb tornya. Viktória királynőről nevezték el, és sokáig a világ legmagasabb és legnagyobb négyzet alakú kőtornyaként tartották számon. A torony kiemelkedő fekvése és a királyi szertartásban betöltött szerepe miatt Charles Barry különösen gazdag faragványokat és szobrokat tervezett a belsejébe. Ezek közé tartozik Anglia, Skócia, Írország és Wales védőszentjének szobra, Viktória királynő életnagyságú szobra, valamint az Igazság és Irgalmasság két allegorikus alakja. A torony aljában található az uralkodói bejárat. Az innen a Normann-verandához vezető lépcsők Királyi lépcsőként ismertek, és az uralkodó által megtett körmenet első pontjai. A hagyomány szerint ez az egyetlen út, amelyen Őfelsége a Lordok Házába érkezhet. Bebocsájtást évente CSAK egyszer kap! A Központi-torony (Central-tower) a legkisebb a három jelentős torony közül. A parlament épülete teljes pompájában legjobban a Westminster-hídról látható.
A Westminsteri Apátságot (Westminster Abbey) 960-ban bencés szerzetesek alapították. Az eredeti kolostort először Edward király bővítette ki. Az Edward-apátság a 13. század közepéig fennmaradt, amikor III. Henrik király úgy döntött, hogy újjáépíti új gótikus stílusban. A királyi rendelet értelmében a Westminster Abbey-t nem csak kolostornak és istentiszteletekre tervezték, hanem az uralkodók koronázási, házasságkötési és temetési helyének is. Károly király a 40. uralkodó, akit 2023-ban az apátság falai között koronáztak meg. Erzsébet búcsúztatója is itt olt, de őt a windsori Szent György kápolnában helyezték örök nyugalomra. A kívül-belül lenyűgöző apátság elég korán zár, a jegyet - 27 GBP - érdemes előre megvásárolnunk. A sorban állás garantált.
Az apátság mellet a Szent Margit templomhoz (St. Margaret's church) és Helytörténeti Múzeumnak helyet adó toronyhoz - Jewel tower - is érdemes elsétálnunk. Mindkettő az apátság mellett található.
A Parlament-teret (Parliament square) 1868-ban alakították ki a londoni közlekedés fejlesztésére. Számos fontos épület veszi körbe, illetve "otthona" 12, az Egyesült Királyság történelméhez kötődő politikai személy szobrának is.
A Westminster-híd lábánál London egy viszonylag új "nevezetessége" alakult ki, a Covid-emlékfal (National Covid Memorial Wall). 500 méter hosszan húzódik a Temze mentén, közvetlenül a Parlamenttel szemben. Több mint 220 000 kézzel festett piros szív található a falon, amelyek mindegyike egy olyan személyre emlékezik, aki az Egyesült Királyságban Covid-ban halt meg.
A Westminster-híd (Westminster bridge) építése eredetileg komoly ellenállásba ütközött a lakosság részéről, de Charles Labelye svájci építész tervei alapján 1739 és 1750 között mégis felépülhetett.
Ha már a Westminster-hídnál járunk, és átkeltünk rajta, ne hagyjuk ki a Queens Walk-ot. Az útvonal a Temze déli partján húzódik a Westminster-hídtól a Szent Pál bazilikáig. A hop-on hop-off buszok a Temze másik partján mennek végig, és valójában a gyalogos perspektívát a buszos út perspektívája teszi teljessé.
A Megyeház (County House) turisztikai jelentősége mára eltörpült a 2000-ben megnyitott London Eye mellett.
A London Eye vagy Millenium Wheel Európa legmagasabb óriáskereke, és a 20. század búcsúztatására szervezett ünnepségek egyik attrakciója volt. Igazi európai projektként épült - ideiglenesen -, mert alkotóelemeit különböző európai országokból szerezték be. Az ideiglenes státusz állandóvá vált, és a 360°-os panorámát, fél órás utazást nyújtó kerék London egyik jelképévé lett. A jegy itt is borsos, (standard 30 GBP/fő), de vannak kombinált jegyek és a hosszabb várakozást elkerülő opciók is.
A Nemzeti Színház (National Theatre) beton épülete uralja a Temze-part ezen szakaszát. Laurence Olivier alapította a társulatot a 60-as években és a mai napig London színházi és kulturális életének egyik kiemelkedő központja. Az éület különös címmel büszkélkedik: minden évben megválasztják a város legrondább épületének. :-)
Mellette egy másfajta "kulturális" központ alakult ki, a gördeszkások találkozóhelye.
Az OXO -torony (OXO tower) a Királyi Posta erőművének épült, majd az OXO marhahúskockáról ismert vállalat vásárolta meg a 19. században hűtőháznak. A cég reklámozását nem engedélyezte a városvezetés, ezért a torony 3 ablakának osztását alakították úgy ki, hogy az kiadja a cég nevét. Mellette a Gabriel's Wharf is megmaradt eredeti állapotában és design üzletek költöztek be a falai közé.
A Temze fölött több híd is feszül, de a Blackfriars érdekessége, hogy az új híd építésekor a régi pilléreket megtartották, és az új hidat a régivel megegyező fesztávolságra elhelyezett pillérekre építették - a régi híd mellé.
Bár nem a Queen's Walk része, de mindenképpen érdemes átsétálni valamelyik közeli gyaloghídon, például:
- Hungerford-bridge, melyet a II. Erzsébet jubileumi évére újítottak fel és 2002-ben nyitottak meg a gyalogosok számára, mint Golden Jubilee Briges, vagy
- London Millenium Footbridge.
A Queen's Walk következő híres állomása a Tate Modern Galéria (Tate Modern Gallery) és a Shakespeare Globe Színház (Shakespeare's Globe Theatre). A Tate a nemzetközi modern és kortárs művészeteknek ad otthont. Egy hatalmas, használaton kívüli erőművet alakítottak át és tették a világ egyik leglátogatottabb művészeti galériájává. A rendelkezésre álló pár napban nem terveztünk múzeumi programot, csak a Tate Galériát. Ha van hiányérzetem, akkor csak amiatt, hogy ezt nem sikerült megnéznünk.
A régi Globe színház egy színjátszó társulat otthona volt, tagjai között Shakespeare-rel. A Temze-partján álló mai épület amennyire csak lehet, hasonlít az eredetire: a falak mészvakolattal borított tölgyfa lécekből és gerendákból állnak, a tető pedig nádból készült.
A Hop-on, Hop-off buszunkra felszállva haladtunk tovább a városban és 2. leszállónk a Buckingham Palota (Buckingham Palace) közelében volt. Mielőtt felfedeztük volna a palota környékét, a Royal Quarter Café-ban ebédeltünk. Eredetileg csak kávézni készültünk, de az étlap kínálata meggyőzött bennünket - és nem csalódtunk.
A Palota a Királyság adminisztratív központja. Egy nagyvárosi ház volt a kiindulási alapja a mai épületnek, melyet Buckingham hercegének építettek és III. György vásárolta meg. Az épület számtalan átalakításon esett át és vált a monarchia mai szimbólumává.
Kétségtelenül az egyik turista-látványosság az őrségváltás ceremóniája. Nincs minden nap és minden órában. Mi erről lemaradtunk, bár részesei voltunk egy őrségváltásnak. Egyébként szerencsénk volt, mert bár sokan voltak, a tömeg nem volt zavaró.
A Buckingham-palota mellett 23 hektáron terül el a Szent Jakab park (St. Jame's Park), amely természeti értékei mellett számtalan szobornak ad helyet. A Viktória királynő emlékmű (Queen Victoria Memorial) a palota előtt található és a királynő halálának állít emléket. 25m magas, fehér carrarai márványból készült és a királynő mellett számtalan szobor díszíti. Egységet alkot a körülötte elhelyezkedő Kanada-, Ausztrália-, és Afrika-kapukkal.
Az Emlékezés Kapuja (Memorial Gates) 2002-ben, az arany jubileumi ünnepségek során került átadásra. Arra az 5 millió afrikai, karibi és az Indiai-szubkontinensen élt önkéntesre emlékeztet, akik a britek mellett harcoltak az I. és II. Világháború során.
A Wellington Diadalív (Wellington Arch) Wellington hercegre emlékezik, aki diadalmas győzelmet aratott a Napóleon elleni Waterloo-i csatában. A diadalív tetején egy rövid ideig a herceg lovasszobra állt, de annyira csúnyának találták, hogy lecserélték a jelenlegi lovasfogatra.
A diadalív átvezet a Hyde Parkba, London híres közparkjába. Az első egységes térrendezési tervet Karolina királyné számára Charles Bridgeman készítette. Ő hozta létre a park híres vízfelületét, a Serpentine-t is. A park adott otthont az első világkiállításnak és számos híres zenei koncertnek. Ma a szabadidős programok kedvelt helyszíne.
A parknál újra buszra szálltunk és elmentünk a Tower-hídig. Útközben láttuk a Trafalgar-teret a Nemzeti Galériával, a Ritz Hotelt, a Picadilly Circus-tt és a Soho-t is.
Tower bridge: A londoni városvezetést hatalmas kihívás elé állította annak a megoldása, hogy olyan hidat építsenek a folyó fölé, amely nem zavarja a folyami hajózást. A pályázati kiírásra több terv is született és 8 évbe került, mire a híd a papírra vetett rajzokból valósággá vált. Természetesen a fő látványosság a mechanika - működés közben - és a tornyokat összekötő üveghíd . Este visszatértünk, és a hídról megcsodáltuk London fényeit.
A hídról és a hajóról is jó pozícióban láthatjuk a Tower-t, a HMS Belfast hadihajót és London ultramodern pénzügyi központját, a City-t.
Bár kellően elfáradtunk, még elmentünk a Soho-ba és a Kínai negyedbe (China Town) is. Előbb a kínai negyedet jártuk körbe és nosztalgiával szippantottuk be a készülő ételek ismerős illatát, a boltokban pedig gyermeki örömmel fedeztük fel kedvenc kínai csemegéinket.
A Soho London éjszakai életének az esszenciája. A kínai piros lampionokat felváltották a "Happy Ramadan" neonok, az utcán bábeli zűrzavarban keveredtek a kultúrák, nyelvek, stílusok, életkorok. Azt hiszem, talán ez volt számunkra Londonból az egyik legjobb látnivaló! Imádtuk minden percét.
A következő napunkat lazára terveztük, mert este koncertre mentünk. Délelőtt a London-bride lábához metróztunk. A híd nem egy szépség, a múltjában viszont vannak érdekes fordulatok. A középkori előd majdnem 30 évig épült, egyes részei az építkezés során többször is összeomlottak. A különlegessége az volt, hogy boltokat építettek rá, és WC is üzemelt rajta. A déli kapu arról lett híres, hogy ide tűzték ki a halálra ítélt árulók fejét. A 19. századi híd óriási forgalmat bonyolított és állapota egyre romlott. A város azzal a furcsa ötlettel állt elő, hogy a lebontás helyett árverésen értékesítsék az építményt. Volt is rá vevő, az amerikai Robert P. McCulloch olajmágnás. A hidat megszámozott darabokra bontották és a Panama-csatornán keresztül Kaliforniába hajózták, ahol az általa alapított Lake Havasu City-ben építették fel.
A hídhoz közel London 1000 éves múltra visszatekintő pezsgő központja, a Borough-piac (Borough-market) - a budapesti Vásárcsarnok londoni megfelelője - bújik meg a régi vasúti épületekben. Első nagy fellendülését az 1800-as években a vasútnak köszönhette és az 50-es években London vezető zöldség-és gyümölcspiacává nőtte ki magát. A szupermarketek megjelenése kétségessé tette létjogosultságát, de a Food Lover's Fair kiállítás visszahozta a régi dicsőségét..Ha szereted a piacozás hangulatát, szereted a street food-ot, akkor itt a helyed. Gyönyörű áruk, fantasztikus ételek; ízek, illatok, emberek - egy hatalmas és nyüzsgő hangyaboly. Volt friss osztriga, paella tenger gyümölcseivel, friss eper töméntelen sok csokival megbolondítva, és már ránézésre cukorbetegséget okozó fánkok is. A Soho és a kínai negyed után ez lett a következő kedvenc Londonban.
A piacozás után London másik különleges helyén jártunk, a Notting Hill negyedben. London nyugati részén fekszik és a 60-as 70-es években a kevésbé jómódúak költöztek ide. A Portobello karnevál adta a terület hippis, multi- és szubkulturális gyökerét. A drasztikus változást a Sztárom a párom (Notting Hill) és az Igazából szerelem (Love actually) mozifilmek eredményezték. A negyed felkapott lett, és már a tehetősebbek lakhelye. Turisták milliói keresik fel minden évben a filmben szereplő házakat és helyszíneket, néha lehetetlenné téve a lakók életét. A hippis életérzés szinte csak a Portobello piac környékén maradt meg - de még így is különös a hangulata van Notting Hillnek.
A Portobello piacot (Portobello road market) az egyik legnagyobb antik vásárként tartják számon, és bár kétségtelenül találni igazi ritkaságot kínáló antik árusokat, boltokat, a piac ma már inkább a turizmusról szól. Szakértő szem kell hozzá, hogy az értéket kiválasszuk a sok haszontalan holmi közül.
Notting Hill számunkra a könyvesboltok miatt vált különlegessé. Egész biztos, hogy nem megyünk be egyikbe sem, ha nem kapunk megbízást otthonról. Így a nézelődés egy konkrét cél felé fordult, könyvesboltokat kerestünk. Azt már csak később realizáltuk, hogy ezek közül az egyik az a bizonyos híres, ami a filmben is szerepelt. Zárójelben jegyzem meg, kifejezetten utálatos volt a 2 eladó csaj. Ahol végül is szerencsével jártunk, egy igazi békebeli hangulatú könyvesbolt, tüneményes és segítőkész eladóval.
A shoppingolós napot viszonylag hamar befejeztük, mert 6-kor jelenésünk volt a Royal Albert Hall-ban a Ministry of Sound Classical koncerten.
1851-ben kezdődik az épület története a Nagy Kiállítással, melynek Albert herceg volt a fővédnöke. A rendezvény annyira sikeres lett, hogy Albert javaslatot tett egy közhasznú épületegyüttes megvalósítására, amely az Albertopolis nevet kapta. A koncertterem 1871-ben készült el, formája az amfiteátrumok hangulatát idézi meg. A kupola kovácsoltvasból készült és a helyszíni szerelésnél csak önkéntesek maradhattak az épületben arra az esetre, ha a számításokba hiba csúszna és a szerkezet összedőlne. A terem akusztikai problémái hamar kiderültek, kiküszöbölésük csak az 1960-as évekre sikerült. Az a mondás járta, hogy a Hall az egyetlen olyan hely, ahol a zeneszerző biztos lehet benne, hogy kétszer hallja a művét. Az alaprajz ellipszis alakú és egy terrakotta mozaik fríz díszíti, amely a művészetek és tudományok diadalát ábrázolja.
Az emeleten egy zárt páholyból táncoltuk végig a koncertet. A jegy megszerzésének az örömében nem is néztük meg, hol fogunk ülni. A páholy mellett extra meglepetés volt, hogy a megrendelt ételt és italt "helybe" hozták.
A koncert frenetikusan sikerült, a 1,5 óra hamar elrepült. A legkülönlegesebb élmény a Faithless Insomnia száma lett, orgonajátékkal kiegészítve.
A RAH-lal "szemben" a Kensington-kertben található egy monumentális emlékmű, az Albert memorial. Ne hagyjuk le a listánkról, mert egyrészt innen a legjobb a rálátás az Albert Memorial Hall épületére, másrészt fantasztikusan részletgazdag az építmény. Az emlékművet Viktória királynő rendelte meg férje emlékére, számos utalással Albert életére és munkásságára: tetején a kereszt kereszténység szimbóluma; a tetején 4 alak az erkölcsi értékeket, 4 pedig a keresztény értékeket ábrázolja; a háztető formájú csúcs a 4 művészetet jelenít meg; a 4 boltív felett 4 idézet olvasható Alberttel kapcsolatban; a boltíveket tartó oszlopoknál a tudományokat ábrázoló szobrok kaptak helyet; középen Albert szobra látható; a talapzat 4 sarkán az iparművészet szobrait helyezték el, a lépcsősor 4 pontján pedig az Albert által szervezett Világkiállításhoz hozzájáruló kontinensek szobrait állították fel.
Lassan utunk végéhez közeledtünk, már csak egy fél napunk maradt, mert délután repültünk vissza Budapestre. Erős volt a vágy, hogy ezt a pár órát a Tate Galériára fordítsuk. De győzött a józan ész és busszal elmentünk a hotelhez közeli Camden piacra (Camden town market). A piacon - a Borough piaccal szemben - főleg kézműves és ruházati termékeket áruló boltokat találunk.
A terület fejlesztését Camden gróf kezdte el 1790-ben, de majd 100 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy virágzó központtá váljon a térség. Ehhez szükség volt a Regent-csatorna megépítésére, amely becsatolta a kereskedelmi útvonalba a városrészt. Egyre több és több raktár, gyár települt ide egészen addig, amíg a vízi szállítás annyira megdrágult, hogy a bérlők tovább álltak. A terület lepusztult, mígnem a 70-es években három férfi fantáziát látott az üresen álló csarnokokban: megvásárolták ezeket és kialakították a mostani piac alapját. A projekt annyira sikeres lett, hogy Camden híre bejárta a világot és évente turisták millióit vonzza.
A kínált portékák minősége változó, azért itt nem a luxus márkák képviseltetik magukat. Az viszont vitathatatlan tény, hogy a designerek és kreatívok nem sajnálták az időt a boltok kialakítására. Egészen fantasztikus "cégért" kapott néhány üzlet:
Természetesen a zebra sem csak fekete-fehér:
A csarnokok acélszerkezete már önmagában is lenyűgöző, de azért itt is megjelenik a kreativitás:
Az ötletekből nem maradhattak ki a kis éttermek, bódék sem:
A piacon mi a bakelit lemezes standokra fókuszáltunk. Aki szakértő és régóta gyűjti a korongokat, napokat tud itt eltölteni. Az "Out on the floor Records" a Camden legrégebbi lemezboltja. Természetesen mi is betértünk.
A piacon állították fel Amy Winehouse szobra is, aki közeli otthonában halt meg.
A Camden volt londoni utunk utolsó állomása. Az első benyomásunk nem változott: imádtuk, imádjuk Londont!
Miért? Mert egy pezsgő, kultúrákat összeolvasztó nagy tégely, ahol mindenki megtalálja a saját érdeklődésének, ízlésének megfelelő tartalmat.
Néhány Londonnal kapcsolatos sztereotípia cáfolata:
Londonban mindig esik az eső. Nos, nem, A bő 3 nap alatt csak egyszer szemerkélt egy rövid ideig. Bár hűvös és szeles idő volt, néhol még a nap is kisütött. De az is igaz, hogy a nyár talán 1 hét és több esély van az esőre, mint a napsütésre.
Ételek: az angol konyha rossz. Nos, az angol reggelik kifejezetten finomak. A többiről nem tudok nyilatkozni, mert nincs a Földnek olyan országa, ahonnan ne lenne kis étterem, büfé a városban, és ezt ne akarnád kipróbálni. Szóval a reggelitől eltekintve nem tradicionális angol ételeket ettünk. Ezért (talán) igazi kulináris élvezetek várnak, ha Londonban jársz.
London drága: lassan minden ország drága, de az vitathatatlan, hogy a belépőjegyek jelentősen megdobják az utazásra szánt keretet.
Közlekedés: A buszjegy 1 GBP volt, ennél többet nem fizettünk. Igaz, viszonylag közel laktunk a központhoz. A metró több, de nem érte el a 2 GBP-t. A lutoni reptérre a kijutás a szállodából 28 GBP volt kettőnknek. Nem vettünk Oyster kártyát, Revolut/bankkártyák tökéletesen működnek. Ami nem túl praktikus: 1 bankkártyával csak 1x fizethetsz, vagyis mindenki különböző kártyával vásárolt. A tömegközlekedés jó. Ha elakadtunk, Google map a barátunk volt, és a segítségével néztük meg a lehetséges opciókat, megállókat. A metró érthető, ha megérted a logikáját. Egy nagyobb csomópontban azért elkel a segítség, hogy merre tovább, és épp melyik vonalon közlekedő szerelvény érkezik.
Uber: mi használtuk - többször is - a fiúk lábsérülései miatt. Nem olcsó, de nem sokkal drágább, mint itthon. Én imádtam, mert minden nap egy érdekes - és sokszor megrázó - történettel gazdagodtunk. Volt Béla, aki magyar. 3 hónapot Uberezik Londonban, majd hazamegy és következő évben jön vissza. Úgy tűnik, így is megéri neki. Volt Sri Lankai sofőrünk, aki északról származott. Meséltünk neki a Sri Lankai utunkról. Mi csak délen jártunk, mert a korábbi háború miatt a turistákat nem nagyon vitték északra. Érdekes volt hallani, hogy 18 éves kora körül menekült el az országból és ezen idő alatt ő viszont sosem járt délen, mert nem volt rá garancia, hogy élve vagy börtön nélkül megúszná. Vitt minket eritreai sofőr is, aki 16 éves korában menekült el, hogy ne kelljen katonának állnia (ami ott kötelező). 3 napon át gyalogolt a sivatagban Szudánon keresztül étlen-szomjan, az összes körme lejött. Fizetett az embercsempésznek, aki az Olaszországba tartó hajón rájuk hívta a rendőröket, majd újra elkérte a csempészésért járó pénzt, és másodszorra már átjutotta őket az ellenőrzéseken. És volt 3. generációs pakisztáni vezetőnk is, akinek a nagyszülei jöttek Londonba. Ő volt az egyedüli, aki akcentus nélkül beszélt. Mellékállásban Uberezett, főállásban ingatlanok hitelezésével foglalkozott. Vele az izraeli-palesztin konfliktust veséztük ki.
Csak ebből a pár fuvarból lehetett érezni, milyen fájdalmak, kulturális különbségek és sorsközösségek tartják össze és formálják London mindennapjait.
2024. április
