A hagyományos, tradicionális orvoslás mellett a nemzeti egészségügyi rendszer kialakítása 1949-ben kezdődött és 2 területre összpontosult: higiénia és betegségmegelőzés, valamint a táplálkozás javítása. A rendszer több változást, hanyatlást megélt és az 1978-as gazdasági reformok egyértelműen felszínre hozták visszásságát: a belső és part menti tartományok, valamint a falu és város eltérő fejlettségét és pénzügyi helyzetét. A rendelkezésre álló orvosok és klinikák száma még mindig egyenlőtlenül oszlik meg az országon belül, de a politika folyamatosan próbálja orvosolni ezt az anomáliát. 
2011. óta három olyan biztosítási rendszer létezik, amely a lakosság kb. 95%-át érinti:

Az egyik rendszer a munkavállalókra vonatkozik, itt az egészségügyi hozzájárulást bérszámfejtés útján levonják fizetésből, mint pl. Magyarországon. A pénz egy összevont kormányzati alap és egy személyes megtakarítási számla között oszlik meg. Az alap fedezi a kórházi ápolás költségeit és a súlyos betegségek kezelését, miközben a személyes megtakarításokból az ambuláns kezelés költségét és egyéb járulékos költségeket vonnak le.

A másik rendszer a nem keresőképes lakosság biztosítását szolgálja, ilyenek a gyerekek, idősek és munkanélküliek. Ellátásukat nagyrészt a lakosság által a közösbe befizetett pénz fedezi. Az alap megtéríti a kórházi kezelés költségeit, de a járóbeteg ellátást és egyéb járulékos költségeket itt is a páciensnek kell állnia.

A vidéki szövetkezeti orvosi rendszer a vidéki egészségügyi ellátás újjáélesztését tervezi. Az alapot az egyéni és karitatív hozzájárulások, valamint az állami támogatások adják.

2002 óta a saját megtakarításból fizetett orvosi költségek aránya csökkent, ez korábban az összes orvosi kiadás 58%-át tette ki. A betegeknek továbbra is előre kell fizetniük és a biztosítási rendszer utólagosan téríti meg a költségeket - részben vagy teljes egészében, a beteg és a biztosító társaság között fennálló szerződés értelmében.

A kiegészítő biztosítás számos formája népszerű Kínában. Létezik külön biztosítási rendszer a köztisztviselők számára, és a cégek is felajánlhatnak további biztosítási opciókat munkavállalóiknak. Azok, akik megengedhetik maguknak, gyakran magánbiztosítást kötnek.

Orvosi ellátás: A városokban nincsenek körzeti orvosok, mindenki a kórházba megy. Először nem értettük, feltételeztük, hogy nagy a baj. Aztán lassan összeállt a kép: beteg vagy = kórházba mész. Ahogy már említettem, mindenért fizetni kell. A legjobb az a biztosítás, amely lehetőséget ad arra, hogy helyszíni fizetés nélkül meginduljon a kezelés, de ezt csak kevés biztosító és kórház vállalja fel. A legtöbb esetben a páciens előre fizet és a vizsgálatot csak ezután kezdik meg. Nincs pénz = nincs kezelés! Több közkórházban letétet is kérhetnek a biztosítótól, szélsőséges esetben akár a külföldi beteg komplikált, életveszély elhárítására irányuló kezelését is elutasíthatják. A biztosítási díj - átlagos - évi kb. 800.000-1.500.000HUF között mozog.

Vannak a szuper kórházak - VIP VIP -, ezek költsége akár 25-35%-kal is meghaladhatja a magán kórházak költségét. Itt minden ultramodern, az orvosok angolul is beszélnek, valamint a hagyományos és a nyugati orvoslás eszközeit is használják a terápia során. A legtöbb esetben a kért vizsgálatokra előzetesen kell bejelentkezni.

A következő szint a magánkórház, hasonló az előzőhöz, de felszereltségében, szolgáltatásában szűkebb keretek között mozog.

A harmadik kategória a közkórház VIP részlege, nagyjából megegyezik a magánkórházzal.

A negyedik szint a közkórház, változó színvonallal, általában hosszú várakozási idővel és kevésbé ügyfélbarát szemlélettel. A közkórházban regisztrálni kell és a kapott sorszám alapján szólítják a beteget. Ismerőseink szerint amolyan "futószalag" rendszer működik itt, ez nem ismeretlen számunkra. :-)

A sürgősségi rendszer sok helyen nem hatékony, kevés a mentőautó és nem kellően felszerelt. Legutóbbi római utunk során nem volt olyan óra, hogy ne hallottunk volna szirénázó mentőautót, itt az elmúlt 1 évben ez talán 3x fordult elő... és nem azért, mert kevesebb a sürgős eset.

Néhány ár - tájékoztatásul:

- egy közkórházi kezelés átlagos költsége - statisztika alapján - 7.800-20.000RMB között mozog

- vizitdíj 10-20RMB

- fogorvos egyszerű tömés kb. 700-900RMB

- normál szülés VIP magánkórházban akár 30.000-60.000RMB is lehet

- császáros ikerszülés közkórházban kb. 22.000RMB

- alap laborvizsgálat kb. 450-830RMB 

Vízumunk meghosszabbításához ismét orvosi vizsgálatra kellett mennünk. 1 óra alatt végeztünk (2 fő) egy modern, új eszközökkel, elgépiesedett orvosokkal felszerelt rendelőintézetben (mint egy kisebb kórház, akkora). 1 óra alatt: vért vettek, vizeletet adtunk, vérnyomást mértek, súlyt és magasságot mértek, volt szemvizsgálat, hasi ultrahang, EKG és tüdőszűrés. Vérvétel eredmény: 3 napon belül. Nem tudom, otthon ez mennyi ideig tartana....

A költségeken felül ne felejtsük el, hogy más országban vagyunk, és más szokások jellemzik az egészségügyet is.

Mint az élet más területein, a személyes tér itt sem létezik. Vérvétel: egy nagy terem, székekkel berendezve (mint a színházban). Jobb esetben sorszám alapján szólítanak, de az alap helyzet az, hogy a pultnál (a színpadon, hahaha) ülő hölgyek előtt kígyózik a sor, melybe valaki mindig beszemtelenkedik. Vérvételnél az egész csapat fél méterről, a sorban következő pedig 10 cm-ről szemléli a tevékenységet. Ha elájulsz, leborulsz a székről, így jártál - ágy nincs. 

Ultrahang: nyitott ajtó, ajtóban sorbanállás, félig elhúzott függöny, még épp öltözöl, de már jön a következő alany. Alapvetően minden orvosi szoba ajtaja nyitva van, itt olyan nincs, hogy "kérem, kopogásukkal ne zavarják a rendelést". Ha az ajtó zárva van, kopogás nélkül benyitnak. Fekhetsz teljesen meztelenül is, senkit sem érdekel. A betoppanó addig nem tágít, amíg megoldást/választ nem kap arra, amiért benyitott. 

A legtöbb közkórházban a szülés után a babát elviszik az anyukájától. Ha a szülő nő szeretné látni az újszülöttet, külön fizetni kell érte. Ennek költsége a neten keringő adatok szerint akár a 3.000RMB-t is elérheti.

​

Melyik rendszer a jobb? A magyar vagy a kínai?

​

2018. május