Folytatva csengtui beszámolómat, a következő kirándulásunk Leshan városába vezetett (az előző két írást itt olvashatod: https://www.summester.com/csengtu-es-a-pandak, https://www.summester.com/kirandulas-a-dujiangyanhoz). Az időjárás kevésbé volt kegyes hozzánk, szürke, felhős, borongós 2 órás utunk volt. A város kb. 120km-re fekszik Csengtutól, a Min, a Qingyi és a Dadu folyók találkozásánál. Korábban Jiazhou néven ismerték, és mint "Szecsuan legszebb tája" tartották számon a város környékét. Maga a település túl sok szót nem érdemel, nem ezért jönnek ide a turisták.
Óriás Buddha (Giant Buddha): Leshan fő nevezetessége. Megközelítése 2 módon lehetséges: gyalogosan és hajóval. Mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya.
Gyalog: kétségkívül ez az inspirálóbb és tartalmasabb megoldás, mert menet közben megnézhetjük a Wuyou- és Lingyun-templomokat is. Egyetlen "hátránya", hogy felérve a hegyre a szoborra letekintünk, a fejétől látjuk erős perspektívában.. Lefelé egy ösvényen, az ún. Buddha-ösvényen jöhetünk le, itt állítólag Buddha nyomában járunk.
Hajó: "kényelmes", de zajos, büdös, és ár/érték arányban viccesen drága: kb. 5 percre áll meg a szobor előtt, majd visszafordul. A teljes kör max. 20 perc, 1 jegy 80 RMB körül van.
Mi mégis ezt a megoldást választottuk; előző nap épp eleget túráztunk; az egész környék felhős, ködös volt, így a hegyről - Buddhát kivéve - túl sok mindent nem lehetett volna látni; a lefelé vezető ösvényt lezárták felújítás miatt, vagyis a gyaloglásnak ez az érdekes része is kimaradt volna. Egyébként maga a szobor is állványok hada között magasodott, mindenütt állagmegóvási munkálatokat végeztek.
A 3 folyó találkozása Leshannál örvényekkel nehezített, veszélyes hajózási szakaszt hozott létre, sok halászhajó elsüllyedt és sokan meghaltak. Az emberek úgy vélték, a sorozatos balszerencse a folyó haragos szellemének a műve. Hai Tong szerzetes megsajnálta a halászokat, és azt gondolta: egy Buddha szobor védelmet nyújtana, és nem mellesleg a kitermelt és folyóba dobott kövekkel kordában lehetne tartani a vad folyamokat. A gondolatot tett követte, a szerzetes adománygyűjtésbe kezdett. Áldozatos és kitartó munkáját 20 év után koronázta siker, rendelkezésre állt az építkezés elkezdéséhez szükséges összeg. A hatalmas sziklából faragott szobor elkészülte 90 évet vett igénybe, a munkálatok 713-tól 803-ig tartottak. Tong időközben meghalt, 2 szerzetes társa vette át a munkák irányítását. Méretes és impozáns lett a végeredmény: Buddha magassága 71m, válla 24m széles, lábujja 8,3m hosszú. Ülő pozícióban ábrázolták, arcán mosollyal, kezei a térdén nyugszanak, mellkasa fedetlen. Varázsa nem csak méretében rejlik, hanem művészi kivitelezésében és technikai megoldásaiban is. Az egyenként 7m-es füleket fából faragták és a felületét agyaggal dekorálták. A haját 1.021db hajtincs díszíti, a vízelvezetést pedig a test különböző részeiben elrejtett vízelvezető csatornákkal oldották meg. Az időjárás viszontagságainak kitett szobor állapota jelentősen romlott, mígnem 1963-ban a kínai kormány hozzákezdett a rekonstrukcióhoz. Az Óriás Buddha történelmi és művészeti jelentőségének köszönhetően felkerült az UNESCO Világörökségi listájára.
Oriental Buddha Park: Kevésbé ismert és reklámozott helye Leshannak és nem is tekinthető történelmi jelentőségűnek. Az 1990-es években a környék lakosságának a nagy részét - akik halászatból és mezőgazdasági tevékenységből éltek - áthelyezték. A döntés összefüggött az UNESCO listára kerüléssel: cél a kulturális örökség védelme és az idegenforgalom fejlesztése volt. A turisták hada "idegen", nem helyi vállalkozásokat hozott helyzetbe, még jobban ellehetetlenítve a környék lakosait. Több falu szinte megszűnt, kihalt.
Az Oriental Buddha Park területe is kisajátítás útján jött létre, tovább növelve a feszültséget: a park magántulajdonban van és a tulajdonos(ok) magasabb kártérítést fizetett a földekért, mint amit az Óriás Buddha turisztikai övezetébe vont földek kisajátítása után kaptak a helyi lakosok. Vagyis a minimális marketing mögött üzleti érdekek is feszülnek - a helyi vezetés és a kormány nem örül annak, hogy a turisztikai bevételek egy része magánzsebbe vándorol. Ennek a kutya-macska viszonynak turista szempontból pozitív vonatkozása, hogy a park szinte kihalt, alig van látogatója. Itt tényleg élvezni lehet a csendet és a nyugalmat, ellentétben az Óriás Buddhával.
A park tematikus, több mint 3.000db, Ázsia különböző részéről ismert Buddha szobrok másolatát tartalmazza. Az alkotásokat művészeti főiskolások készítették. 30-50 év múlva ezeket is legalább akkora áhítattal fogjuk szemlélni, mint a hegy túloldalán ülő nagy Buddhát. :-), még ha manapság csak amolyan giccs-parknak említi sok utazással foglalkozó oldal.
Az egyik fő attrakció egy 170m-es fekvő Buddha, amely a leírás alapján a legnagyobb ilyen a Világon. Sok mindent nem látni belőle, a bokrok lassan eltakarják.
A park további, említésre méltó darabja egy 1.000 kezű Avalokitesvara szobor, egy 51m-es ún. Orvosi Buddha, és egy 33m magas ülő Buddha ábrázolás.
A Buddha Park nevezetességei itt el is fogytak. Ennél természetesen több a látnivaló, egy idő után talán kicsit sok is. A teljesség igénye nélkül következzen még néhány kép:
Az Óriás Buddhát a parkon keresztül is megközelíthetjük. Ha a turistákat kerülni szeretnénk, akkor ez az útvonal ideális megoldás a számunkra.
A környék nevezetességei közül feltétlenül meg kell említeni az Omej-hegyet (Mount Emei). Páratlan természeti szépsége rabul ejti az ide látogató turistákat. Idő hiányában mi ezt - sajnos - kihagytuk. Talán érdemesebb lett volna ott csatangolni, mint ennyi Buddhát megnézni.
2019. január
