Nem vagyok benne biztos, hogy a magyar név - Tigrisugrás-szurdok - a legszebb fordítás, de egyértelműen utal a szoros nevének eredetére. A legenda szerint egy tigris a Jinsha-folyó közepén található sziklára ugrott - majd tovább a túlsó partra - és így megmenekült a vadász karmai közül. Az emlékét több szobor is őrzi a helyszínen.
A szurdok megközelítőleg 60 km-re található Lijiang városától. Mai formáját a kéregmozgások, erózió és a Jinsha-folyó (Yangtze része) alakította ki. Délen a Jade Dragon-hegy havas csúcsai, míg északon a Haba-hegy öleli körbe. Hossza kb.15 km, és egyedülálló mélységével - majdnem 4 km - a világ egyik legmélyebb szurdokaként tartják számon.
A Tiger Leaping gorge (虎跳峡, Hǔtiào Xiá) egyúttal a folyó legveszélyesebb szakasza. Áradás esetén - ekkor a leglátványosabb - a víz sebessége elérheti a 7800 m3/s-t. Április elején, az esős időszak kezdetén jártunk itt. A mellékelt videón látható vad természeti erőnek (https://youtu.be/mJz5mksBDBs) csupán az ébredező oldalát tapasztaltuk meg: Tiger Leaping gorge videó.
A kanyont 3 részre osztják: alsó, középső és felső szakasz. A leglátogatottabb rész a felső szakasz, a turisták 90%-a ezt keresi fel. A kijelölt út könnyű, 1-2 óra alatt bejárható. Sokkal érdekesebbnek tűnik a szemközti oldal útvonala, de oda sajnos nem lehet átmenni.
Kínálja magát a lehetőség, de a folyón nem lehet raftingolni. A történelem során bátrak egy csapata megpróbálta, sajnos kudarccal végződött a kaland. Aki az aktív kirándulás szerelemese, rafting nélkül is válogathat a programok között: a szurdok középső és alsó szakasza a pár órás és akár a több napos túrák széles lehetőségét kínálja számukra.
Jünnani utunk során sok mindent beterveztünk és elég szoros volt az ütemterv, ezért sofőrünk, Alvin :-) a középső szakasz egyik fél napos útvonalát javasolta: Teacher Zhang's trails - Sky ladder.
A látogató központtól autóval mentünk el a Tina vendégházhoz. Az út kicsit emlékeztetett néhány Dél-amerikai hegyi útvonalra, bár persze közel sem volt olyan veszélyes: kanyargós, néhol nagyon keskeny és rossz minőségű, illetve a hegyről leomlott törmelékkel és sziklákkal nehezített. Látogatásunk után nem sokkal egy extrém esős időszakot követően az utat lezárták, és talán azóta sem nyitották meg a turisták számára (2021-es infó). A középső szakaszhoz vezető útról készült videót itt nézheted meg
Túra: A Tina's Gesthouse volt a kiindulási pont. Meglepően sok volt a külföldi túrázó, talán annak is köszönhetően, hogy a híres Lonely Planet is megemlítette a szállást egyik cikkében. Sokan épp csak betértek egy rövid pihenőre, mások szobát is kivettek és innen indították túráikat. A vendégház barátságos, egyszerű, amolyan "jólesik itt megpihenni" hangulatú. A környező zord hegyek között üde folt volt pezsgő élete.
A kb. 4-5 órás túránkon szinte senkivel sem találkoztunk. Voltak könnyebb és nehezebb szakaszok, de egyik rész sem mondható extrém nehéznek. Fentről indultunk le a kanyonba, majd vissza fel a vendégházhoz. Átkeltünk egy hídon, létráztunk le-és fel, mentünk sziklába kivágott ösvényeken - Tibet felé is :-) - , menedékházak mellett - végig kísérve a folyó útját. A turista utakat helyi családok tartják fenn, és ennek fejében fizetni kell az áthaladásért. Volt, ahol tényleg kellett, és volt, ahol csak a tájékoztató táblát láttuk, de magával az "üzemeltetővel" nem találkoztunk. A díjakat, tudnivalókat a már megszokott fura angol fordítással írják ki, megköszönve gupportunkat :-). Természetesen a Wechat és az Alipay itt is kiválóan működött. :-)
Az útvonalak karbantartása mellett a menedékek fenntartása, forgalmasabb időszakban élelem és innivaló árusítása kiegészítő bevételi forrás az itt élőknek. Az árut kocsival, málhás állatokkal a lehető legközelebb viszik, majd a hátukon cipelik le az árusító helyekre. Sokszor napokra leköltöznek, egészen addig, amíg a portékájuk el nem fogy.
A zord tájon az élet nehéz. Nem könnyű sem az állattartás, sem a növénytermesztés. Ami nehézségnek tűnt, az idők során segítséget jelentett: a helyiek ismerik a kannabiszt, de ők csak a magját eszik. Aztán valahogy kiderült, hogy a turisták is ismerik és szeretik, bár ők nem a magját keresik. Így lett az alma, snack, ásványvíz és gyógynövények mellett a kínálat állandó szereplője a marihuána. A drogfogyasztás Kínában tiltott. Jünnan tartomány kivételes helyzetben van, a kormány engedélyével hivatalosan termeszthetnek - orvosi célra - kannabiszt. Ez még nem jelenti azt, hogy a túrázáshoz - orvosi ajánlásra - marihuánát kell fogyasztani, de ez az aprócska értelmezési hiba nem okoz problémát. Egészen addig, amíg a hivatalos szerv ezt észre nem veszi.
Leérve a szurdok aljára egy rövid pihenőt követően megindultunk felfelé. Itt is volt létra - hosszabb, rövidebb:-, csak hogy kapjunk egy kis adrenalin löketet visszafelé is.
Igazi felüdülés volt, amikor felértünk a hegy tetejére és megláttuk a Tina vendégház körvonalait. Ami odafelé elmaradt, azt most pótoltuk: beültünk és ittunk egy jó teát. Közben volt időnk kifújni magunkat és értékelni az itt élők könnyűnek nem mondható életét. Elmélkedtünk a természet szépségén, változatosságán és hatalmas erején. A bő fél nap alatt megtapasztaltuk a hegyekre oly jellemző változékony időjárást, a kevesebb oxigén hatását és állóképességünk hiányát :-). Szembenéztünk félelmeinkkel és ki-ki a maga tempójában le is győzte őket. Alvinon persze semmi sem látszott. Csíkos kis pulcsijában ugyanolyan frissen és vidáman mosolygott délután 5 órakor, is mint reggel 8-kor. Semmi sem zökkentette ki nyugalmából.
Magunk mögött hagyva 1 napos Tiger leaping - szurdokbeli utunkat, elindultunk Jünnan egy másik csodája, Shangri-La felé. Hiányérzetünk nem volt, kimaxoltuk a napot. Aki teheti és szeret túrázni, érdemes legalább 2 napot szánni a környékre.
2019. július
